Mikor először
szembetalálkoztam a könyvvel számomra cseppet sem tűnt fel a borítón virító
Sophie Kinsella név. (Lehet, hogy akkor még nem is volt rajta, bezzeg most meg majd kiszúrja a szemem.) Így gondoltam egy új írónővel bővült a Kelly kiadó
tárháza. Gyors megcsodáltam a borítót, ami számomra igencsak hívogató, mert már
elülteti a fejemben a nyári hangulatot, a napsütést és ezzel együtt a széles
mosolyokat. Ugorva a fülszövegre még inkább erősödött bennem az érzés, hogy
kell nekem, lehetőleg minél hamarabb, mikor jelenik már meg, mikor lesz akció, gyere
babám légy enyém. Már előre dörzsöltem a tenyerem az elképzelt csípős
szócsatákon a két család között. Egy kis idő múlva megkaptam a plusz
információmorzsát, hogy Madeleine Wickham nem más, mint a már általam is
ismert, bizonyos Kinsella kisasszony. Nem büszkélkedhetem munkásságának bő
olvasottságával, viszont az a néhány könyv (Tudsz titkot tartani?, Emlékszel
rám?... vicces, úgy látszik engem Kinsella „nagy kérdései” vonzanak) elég volt
ahhoz, hogy nevetést, mosolyt társítson a könyvei olvasási élményéhez. Megjelenés
után hiába találkoztam lekicsinylő értékelésekkel, kedvem nem szegte, mivel jó
megérzéseim voltak. Bár elmondhatom, egyáltalán nem azt kaptam, amire
számítottam, azért csalódnom nem kellett.
Chloénak nyaralásra van szüksége. Elege van az esküvői ruhák varrásából, a hiú örömanyákból, és abból, hogy élettársának gondjai vannak a munkahelyén. Gazdag barátja, Gerard, felajánlja spanyolországi luxusvilláját, hogy férje Philip, két fiuk,
és ő
kikapcsolódhassanak. Eszményi!
Hugh nem boldog
ember. Úgy tűnik, tökéletes feleségét jobban érdekli a márvány az új konyhába,
mint a férje, ő pedig keményen dolgozik, hogy mindezt kifizethesse, cserébe
azonban alig látja a gyerekeit. Régi iskolatársa, Gerard, kiadja nekik
spanyolországi luxusvilláját, hogy a család kicsit összerázódhasson. Pompás!
Mindkét família
megérkezik a villába, ahol beköszönt a sokk is: Gerard ugyanarra a hétre
szervezte a nyaralásukat. Elkezdődik az osztozkodás bosszantó hete, és a
rekkenő hőségben hamarosan fojtogatóvá válik a feszültség. A két családot a
titokzatos múlt is összeköti, és ahogy elszabadulnak az indulatok, rég
eltemetett szenvedély tör felszínre…
Mediterrán nyár,
szabadságvágy, füllesztő erotika, egy-két slukk joint és valaki a háttérben…
Még szinte ki
sem nyitottam a könyvet, de az írónő már intézi is hozzám a szavait, miszerint
ne számítsak egy megszokott Kinsella műre, hiszen Wickhamként más stílusban
ír. Hirtelen megjelent egy nagy kérdőjel a fejemben, hogy miben lesz ugyan
más? Jaj, istenem, csak a humort el ne hagyja, de megtette.
Na nem vettük
halál komolyra a figurát és megmaradt egy nyári strandkönyvnek, ahogy a könyv
hátlapján is felhívják a figyelmünk, de nem dolgoztatta meg a rekeszizmokat, én csínján
bántam a mosolyokkal is. A komolyabb
gondokkal küzdő szereplők vívódása akár az olvasó kedvére is átragadhat, és ez nem feltétlen segíti elő a boldogságérzetet. Én volt amikor kifejezetten szomorú lettem.
A hőseink gondjai egyre inkább kiütköztek, a feszültség egyre fokozódott, azonban a durranni készülő lufit egy-két elszívott joint leeresztette. Lazasággal ütötte el a kínos udvariaskodást, a kiborulás tetőfokát, amit a kis „csavarok” okoztak a szereplők életében.
A hőseink gondjai egyre inkább kiütköztek, a feszültség egyre fokozódott, azonban a durranni készülő lufit egy-két elszívott joint leeresztette. Lazasággal ütötte el a kínos udvariaskodást, a kiborulás tetőfokát, amit a kis „csavarok” okoztak a szereplők életében.
És hogy kikről
is szól a történet?
Chloe, Phillip,
Sam és Nat. A középosztálybéli család, ahol Nat a kedves nyolcéves fiúka,
bátyja Sam az igencsak gyorsan begerjedő tizenéves kamasz. Phillipet én a könyv
jelentős részében elküldtem volna pszichológushoz. Már-már kórosan szorongott a
munkahelye miatt. Egyszerűen képtelen volt lazítani, pihenni, mégis végig kedvelhető
szereplő volt. Chloe, a varrónőnk, aki már túlzottan igyekezett volna kiengedni
a fáradt gőzt, de sehogy sem jött össze, így nem kellett sok idő, hogy másfajta
lazítást találjon magának.
Hugh, a pénzes
pacák, aki sajnálkozik magában, hogy eltávolodott a feleségétől és lányaitól,
azonban ez nem tartotta vissza attól, hogy a nyaralás jelentős részében szinte
még jobban megfeledkezzen róluk. Őt kedveltem szerintem a legkevésbé. Olyan
hirtelen jöttek nála a pálfordulások, hogy nem hittem én neki. Felesége, a
szépséges, első látásra ridegnek és távolságtartónak tűnő Amanda. Őszintén, az
elején nem kedveltem, de egyre inkább megértettem őt. A gyerekeik még szinte
csak totyognak, így inkább a fiatal, szabadszellemű dadusuk, Jenna kerül az
előtérbe.
Azért sajnáltam,
hogy igazi vicces szócsaták nem tarkították a lapokat. Az elején gyorsan
felvették a hűvös udvariaskodás, és inkább kerülni igyekezték egymást, mint köszörülni
a nyelvüket. Viszont kifejezetten
megmosolyogtató volt, és egyben rendkívül visszafogott is, ahogyan „beintettek”
a kedves közös barátnak.
Nem kifejezetten szerelmi történet, inkább mondanám családiasnak. A fülszövegbéli „füllesztő erotika” egy hatalmas baromság. Erotikus szintje mondhatni harmatgyenge, de nem is nagyon illett volna ide. Én kifejezetten az izzást se nagyon láttam ama bizonyos két főszereplő között. Sőt kifejezetten elszomorodtam, hogy megtörtént, de talán így kellett lennie.
A végére úgy
éreztem, hogy első megérzéseim nem csaptak be. Kellemes volt. Olvasás közben
csak úgy repültek a lapok és mikor már letettem volna, látom, hogy alig van
hátra, így egy este alatt kivégeztem a könyvet.
4 pont
Az írónő
további könyvei
Tudsz titkot
tartani? tovább
Emlékszel rám? tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése