Karen Hawkins - Viharos szerelem

MacLean átok 2. 

Ezt a könyvet már úgy vettem a kezembe, hogy tudatosult bennem, hiába egy elátkozott skót család követeli magának az olvasó figyelmét, egy hagyományos 19. századi angol történetnél nem fogok többet kapni. Az első rész ennek ellenére is volt annyira kellemes, hogy érdekeljen a többi MacLean fivér sorsa, tehát figyelemmel kísértem a folytatások megjelenését és fogadtatásukat. Szomorúan tapasztaltam azonban, hogy nem túlságosan nyeri el az olvasók tetszését, így pedig nem siettem én sem a közös élmény átélésével.

Venetia határozott és öntudatos ifjú hölgy, aki segítő szándékkal bármikor szívesen beleavatkozik a körülötte élők életébe. Amikor azonban egy hozományvadász csellel ráveszi, hogy megszökjön vele, nagy bajba kerül, és úgy tűnik, most ő szorul segítségre. Egy váratlan hóvihar miatt egy fedél alá kényszerülnek, kockára téve Venetia jóhírét. A fogadó, ahol megszállnak, időközben megtelik vendégekkel, akik nem hagynák szó nélkül azt, hogy egy ifjú hajadon idegen férfi társaságában utazgat. A szorult helyzetben lévő lány segítségére siet gyerekkori barátja, Gregor MacLean, aki egy ügyes hazugsággal elejét veszi a gyanúsítgatásnak.

Ám a valódi kalandok még csak most kezdődnek: a hó miatt még napokra a fogadóban rekednek, összezárva egy úti társasággal.

Miközben azon igyekeznek, hogy fenntartsák a látszatot, McLeannek saját viharos természetével is meg kell küzdenie, Venetia pedig rájön, hogy amit Gregor iránt érez, sokkal több egyszerű barátságnál, és hiába próbálja megőrizni józanságát, menthetetlenül beleszeret a férfiba.

Számomra is hamar világossá vált, hogy nemhiába születtek azok a bizonyos negatív kritikák, mert ez a könyv bizony nem sikerült igazán szórakoztatóra.

Az alapszituáció még fel is keltette az érdeklődésem, hiszen még nem untam meg a barátból lett szerelmesek történetét - és bizony Venetia és Gregor már kiskorukban versenyt futottak rosszaságban -, csakhogy a szereplők személyisége elvette az élvezetet.

Venetia Oglivie kisasszonyt – istenem, ilyen nevet kitalálni, ezért már akár meg is sajnálhatnám szegény teremtést… de mégsem – igen kotnyeles természettel áldotta meg a sors. Hiába jó szándékkal vezérelve, de akkor is késztetést érez beleszólni mások életébe, egyengetni mindenki sorsát, aminek persze előbb-utóbb megissza a levét és alázattal kell viselnie tettei következményét. Semelyik egyéb tulajdonsága nem léptette elő a lányt egy szimpatikus szereplővé, és ez már roppant mód megalapozta az élményt.

Gregor MacLeanról nem esett nehezemre megfeledkezni, sokkal többször tűnt kívülálló nézelődőnek, mint akinek a könyv végére behálózzák a fejét. Bár a sok rum megtette nálam is a hatását, és mosolyogva olvastam az alkoholmámorban töltött jelenetet. Mivel Gregor született MacLean, elmaradhatatlan volt az átok, jelen esetben a hóvihar gerjesztése. Azonban ez a cseppet fantasy elem most oly jelentéktelenre sikeredett, mivel teljesen beillett egy egyszerű természetes jelenségnek, megfeledkezve arról, hogy indulatok keltették életre.

A fogadó ideiglenes lakói igen vegyes társaságot képeztek, hiszen akadt ott tökkelütött tökfilkó, házsártos csoroszlya, sajnálni való társalkodónő, nagyravágyó birtokos, affektáló csitri. Ravencroft olyan szerencsétlen balfácán volt, mégsem a szánalmam hozta elő, egyszerűen csak agyonütni lett volna kedvem az idő nagy részében. Mily sokáig hittem, hogy jól ítéltem meg Mrs. Bloom és Miss Platt párosát, de rá kellett jönnöm, hogy köszönet illet az idős hölgyet, hogy ily sokáig maga mellett tartotta unokahúgát, aki rendkívüli tehetséggel rendelkezik, hogy az emberek idegeire menjen. Csacsogása, tettei, minden gondolata a tűréshatárom ostromolta. Méltó partnernője lett a szerelemtől szenvedő, és szerelmi tapasztalatokban „jártas” tizenéves Elizabeth is, akinek a tanácsai, stílusa megkoronázta a bagázs ostobaságát.

Szerencsére azonban leltem élvezetet is a könyvben, mégpedig azok által, akikről nem gondoltam volna, hogy szerethetők lesznek. Hányszor hagyták el Gregor ajkát a drámázó, színpadias, hisztérikus jelzők az Oglivie családdal kapcsolatban, és az apa ezt be is bizonyította már a legelején, így egyáltalában nem vártam, hogy az édesanya és annak anyósa is belépjen a képbe. Viszont az ő megjelenésük sokat lendített a történeten, mert határozottan kacagásra késztettek, szemtelenül nyílt próbálkozásaik, hogy a fiatalokat oltár elé állítsák. A nagymama szókimondása vetekedett Julia Quinn Lady Danburyével.

Kissé eseménytelennek éreztem a történetet, a szereplők ostobaságát, idegesítő mivoltát aligha lehetett volna még fokozni, mégis akad néhány élvezetes jelenet. A fejezetek elején lévő idézetek, jó tanácsok egy idős asszony szájából pedig különösen tetszettek. A fivérek nyúlfarknyi megjelenése nem sokat adott a történethez, de azt már megtudhattuk, hogy következő főhősünk, Dougal egy igazi piperkőccé nőtte ki magát és igazán élvezi a londoni létet. Ezzel ugyan nem keltette fel az érdeklődésem, de azért nyúltam a folytatás után.

3 pont

Kiadó: General Press
Sorozat: MacLean átok

1. Kalandor
2. Viharos szerelem
3. Kockázatos szerelem
4. Esküvő Skóciában - megjelenés 2012 második fele

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 304

Ár: 2800 Ft

Egyedi értékelés: 3 pont
Forrás: nem saját példány