Karen Hawkins - Kalandor

MacLean átok 1.

Ez egy olyan könyv, amelynek a megjelenése felett átsiklottam. Már nemigen emlékszem, hogy mennyi figyelmet szenteltem a fülszövegnek, de csak Angelika bejegyzését olvasva tudatosult bennem, hogy ez egy skót történet. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy felkerüljön a várólistámra, de a Kalandor rögtön az élre is ugrott és buzgón olvastam volna már a sorokat. Bár kicsit többet váratott magára a könyv olvasása, mint szerettem volna, de amint lehetett már le is csaptam rá. Így utólag egy kicsit nagyobb hévvel ugrottam bele a könyvbe, mint kellett volna. Bár tetszett és jókat kacarásztam rajta, az elvarázsolt érzés elmarad. 

A vad skót tájakon Fiona névleges házasságot köt Black Jack Kincaiddel, a csinos senkiházival, és ezzel háborút robbant ki a klánok között. Sorsuk mégis elválaszthatatlan marad…

Fiona MacLean nem épp ilyen esküvőről álmodott. Nem volt jelen a családja, nem volt ünneplő vendégsereg, csak a vőlegény, Black Jack Kincaid, akit szó szerint az oltár elé vonszoltak. Pedig Fiona évekkel korábban megesküdött, hogy soha többé nem találkozik a jóképű kalandorral, de ha ez a házasság megállíthatja a klánjaik között folyó véres háborút, ám legyen. Meg fogja osztani vele az ágyát, anélkül, hogy összetörne a szíve…

Jack Kincaid jól ismert szoknyavadász, aki eddigi életében gyakran keveredett zűrös helyzetekbe, na de… házasság? Fionával? Egykor fiatalos hévvel szerették egymást, most a szenvedélyes, érzéki lány újra az övé lett.

Skót történet, bár talán kevésbé volt skótos a hangulat, hiszen az 1800 éveket tapossák a szereplőink, mégpedig többnyire Londonban. Bár nemigen bálozunk, helyette a játékbarlangok, „tivornyák” veszik át a helyet, mégis nekem hiányzott a „lóhátas” romantika.

Helyette volt viszont egy makacs, irányítani vágyó, határozott asszonykánk. Egy a szabadságát majdnem mindennél többre tartó, a női testet imádó férjünk, hozzá még négy jól megtermett és mindenre elszánt báty. Egy kis ármánykodás, egy kis átok. Szinte mondhatnánk, hogy a szokásos, de a könyv hangulata nálam megcáfolta ezt a sablonrengeteget.

Fiona nem mondható butácskának, vagy naivnak, viszont nem mindig szimpatizáltam vele. Néhol már túl parancsolgató volt és csóváltam a fejem az elképzeléseit olvasva. Dúl-fúl mikor férjecskéje éjszakázik, pedig a lány kijelentette Jacknek, hogy neki ez nem tetszik. Mégis mit gondolt, hogy majd az első szavára minden úgy lesz, ahogy elgondolta és Jack hipp-hopp megváltozik. Pedig mondogatta, hogy tudta kihez ment feleségül. Azonban jó pontot érdemel, hogy nem ült a babérjain és jó kis bosszantást eszelt ki.

Jacknél jó volt látni a fokozatos változást, őt igazán kedveltem. Ahogyan a fivéreket is tudtam volna kedvelni, ha többet szerepelnek. Két testvér kifejezetten el volt veszve, a másik kettőn viszont jókat nevettem. Már várom az ő történetüket is.

A könyvben további mulatságot nyújtott az átok, miszerint a MacLean klán tagjai tudják befolyásolni az időt, vagyis bosszúságukban esőt hoznak a világra, a kiszemelt személyre. Ez a jelenség szinte biztosan mosolyra fakasztja a kedves olvasót.

Bár az alapötlet egy viszály megállítása volt, ebből a nagy viszályból én ugyan nem érzékeltem semmit, hiszen a Kincaidek közül egyedül Jack képviseltette magát, aki nem igazán ragaszkodik a „szeretett” családjához. A MacLeanek ugyan felvonultak, de inkább a húguk és védelmének biztosítása kötötte le figyelmüket és próbáltak jó fivérek módjára viselkedni.

A történet arra volt kiélezve, hogy a nő megszelídítse a férfit és ráébressze, hogy a házasság lehet jó dolog is, ehhez pedig nem megszokott módszereket választott. A párunk szép lassan csiszolódott össze, hogy ne csak az ágyban legyen meg a nagy harmónia. Ezt megfűszerezte az írónő egy kis bosszúállással, ármánykodással egy szerető és egy kis ficsúr által, amit én őszintén teljesen feleslegesnek éreztem, bár különösebben nem is bántam, hogy jelen vannak.

Egy rövid és könnyű olvasmány, ami meg tud nevettetni, de ne azzal az elképzeléssel vegyük a kezünkbe, hogy egy megszokott SKÓT történelmi romantikát fogunk olvasni, mert az a bizonyos felföldi érzés el fog maradni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem fog az ember szórakozni.

Nagy örömömre a folytatás hamarosan már jön is. Gregor és az ő kedves és már igen régi hölgy barátja az én kíváncsiságom felkeltette. Szeretem, ha olyan nő iránt lobban fel a szerelem, aki már évek óta közel van a főhőshöz, de eddig nem nyílt ki a szeme, hogy igazán meglássa a nőt. Na de most...

4 pont