Karen Hawkins - Kockázatos szerelem

MacLean átok 3.

Bár kissé csalódottan tettem le az előző kötet, amelynek (fő)szereplői nem segítették elő, hogy igazi élvezetes olvasmányban legyen részem, mégis úgy gondoltam, ha már ráhangolódtam a MacLean családra és módomban áll előkapni a folytatást, akkor bizony nem várok vele.

Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania.

Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…

Legnagyobb meglepetésemre széles vigyorral olvastam a könyv nagy részét, önfeledten kacarásztam, néha már csapkodva vidultam az eseményeken. Ennek ellenére mondhatnám azt is, hogy nem történt semmi ez alatt majd háromszáz oldal alatt, hiszen nem bővelkedtünk izgalmakban, a helyszín pusztán egy vidéki ház szobáira szűkült, az események kisebb változtatásokkal ismételték önmagukat és egy hatalmas színjáték szemtanúi lehettünk.

Egy lány mindent megtesz, hogy visszaszerezze a tetőt a feje felé, bosszúságokat eszelve ki a ház új urának elriasztására, aki épp jókor érkezik, hogy belásson a színfalak mögé, és így ő is játékra invitálhatja a pimasz hölgyet. Kártyapartik, nyílt csábítás, egy kis adok-kapok, valamit valamiért, elterelő hadműveletek, sok-sok hazugság, amelyeket személy szerint mosollyal az arcomon kísértem végig.

Sophia egy kissé szabad szellemű, bohém család lánygyermeke, aki anyja halála után lelte meg az igazi otthonát, a vidéki házban. Édesanyja természete sokban segítette az általa kitalált játszmában és szinte már kéjes izgalmakat élt át, ahogy egyre merészebb tettekre vetemedett. Önhittsége, kissé fölényes viselkedése nem zavart annyira, hogy az olvasás rovására menjen, inkább csak mosolyogtam, hogy mily nagyra tartja ötleteit, miközben mi tudjuk, hogy a kiszemelt áldozat ugyanúgy játszik vele.

Dougal, ahhoz képest, hogy gazdag piperkőc ficsúrnak lett a kezdetekben beállítva, igazán remekül alkalmazkodott a bosszantó körülményekhez és legkevésbé sem tűnt egy divatbolond, elkényeztetett úrnak. A férfi létére azonban túl nagy csábítást jelentett számára egy szőke, édes angyal, aki nyíltan igyekszik az ujja köré csavarni, így a gondolatok, majd a tettek egyre többször kalandoztak érzéki vizekre.

Akad még néhány kedves és rendkívül segítőkész szolgáló, akik megjelenése nem egyszer mosolyra késztetett. Ha pedig valakinek már hiányzott volna az első kötet boldog párja, akkor azok örvendezhetnek, mert Fiona és Jack otthona is helyszínül szolgál egy kis gubancnak, kissé túl gyors békülésnek és családi egymásra találásnak.

Nem számítottam, hogy ennyire kellemes csalódásban lesz részem, pedig már kezdtem lemondani a sorozatról, de ezek után úgy gondolom bármi jöhet. Egyszerű, de mégis érzéki és vidám történet volt.

4 pont

Kiadó: General Press
Sorozat: MacLean átok

• Kalandor
• Viharos szerelem
• Kockázatos szerelem
• Esküvő Skóciában - megjelenés 2012 második fele

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 288

Ár: 2800 Ft

Forrás: nem saját példány, de szerintem megveszem

Lehet, hogy kissé hosszú, de azért meg szeretném osztani az első jelenetet, amin hatalmasat kacarásztam, melyben Sophie igyekszik ehetetlen ételekkel megvendégelni az uraságot, Dougal pedig hősiesen belemegy a játékba.

A férfi arca lassan elvörösödött, szeme könnybe lábadt.

Igen! Mary levese csodálatosan megtette hatását. Sophia elégedetten úgy tett, mintha kanalazná a levest.

Dougal az asztalra csapott. Az edényekkel együtt Sophia is felpattant.

– Mi a baj?

– Az! – mutatott a férfi kanalával a tányérjára.

– A leves? Miért, mi a baj vele?

– Semmi. Ez a legjobb leves, amit valaha ettem!

Sophia csak pislogott. Biztos, hogy csak úgy mondja…

A férfi visszatette a tányérjába a kanalat, és egy még nagyobb adagot kapott be. Bár könnybe lábadt a szeme, és még vörösebb lett az arca, folytatta az evést, és nagyjából minden harmadik kanál után megjegyezte:

– Kitűnő!

Sophia a saját levesére meredt, amely bűzlött a fokhagymától, a borstól és a hagymától. Mary még egy hatalmas adag sót is belefőzött. Azonban MacLean jóízű falatozását nézve megkérdőjeleződött benne saját érzékelésének helyessége.

Mi van, ha kiváló főzési tudománya megakadályozta Maryt abban, hogy ehetetlen ételt készítsen?

Sophia belemerítette a kanalát a levesbe, és óvatosan szaglászta a tartalmát, fintorgott az erős szagoktól. Nyugtalan pillantást vetett MacLeanre, aki nagyjából már végzett is a levessel, és a szájába tette a kanalat.

A borsos, sós mosogatólével a félig főtt fokhagyma különösen harsány elegyet alkotott. Sophia kihúzta a kanalat a szájából, elkapta a vizespoharát, tartalmával leöblítette a rettenetes ízt. Zihálva, bocsánatkérő szemmel nézett MacLeanre. A férfi látszólag semmit nem vett észre az egészből, buzgón kanalazta a tányérja aljáról a maradékot, mintha attól tartana, hogy valamelyik ínyencfalat kicsúszik a kezéből. Miután befejezte, letette a kanalát és megtörölte a száját.

– Ez volt a legfinomabb leves, amivel valaha megkínáltak. Azt hiszem, szedek még.

– Még? Igazán… biztos benne?

– Abszolút!

(…)

– A mindenit – suttogta, miközben felemelte a szinte üres tálat. – Valaki megette a levest!

– Lehetetlen! – válaszolta Angus tágra nyílt szemmel.

– Az egészet – folytatta Mary, Angus felé mutatva a tálat.

Angus úgy bámulta a tálat, mintha lyukas lenne az alja.

– Tényleg.

– Kitűnő volt – mondta Dougal.

– Vasból lehet a gyomra – nézett a férfira elismerő pillantással Angus.

(…)

Dougal felemelte a kést, és a sültre mutatott.

– Égetten szeretné vagy nyersen?

– Egy adag égettet kérek, köszönöm.

– Kitűnő választás. A fehérrépa tökéletes köret lesz hozzá – kacsintott a lányra.

Sophia a szeme sarkából figyelte, milyen vidáman szedte tele a tányérjukat. Mi nem stimmel ezzel a férfival?