Marie Lu - Legenda

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 304
Ár: 2499 Ft
>>OLVASS BELE!<<

Legenda #1

Az Éhezők viadala egykor utat mutatott a műfajok egy új ösvényére, amely addig járatlan volt számomra. Perverz módon Panem kegyetlen világában élvezetre leltem és vágyni kezdtem hasonlóan sokkoló olvasmányokra. Nem volt épp nehéz dolgom újabb disztópiára akadni, hiszen egy trend kezdett kibontakozni, amely számos negatív jövőképet keltett életre, azonban az igazi lázas élvezet szinte kivétel nélkül elmaradt. Rájöttem, hogy a zombik cseppet sem izgatnak, így velük már nem nagyon óhajtok kísérletezni, de a disztópia műfajáról még nem mondtam le teljesen, hiszen még most is, ha meglátok egy-egy friss olvasnivalót, feléled bennem a remény, hogy hátha lesz olyan megdöbbentő, mint Katniss és a körzetek harca a Kapitólium ellen volt egykor számomra.

Eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a Legenda sem fog egy középszerű olvasmánynál többet nyújtani, de egy eldördülő pisztoly bizony megakasztotta a lélegzetem, pillanatokra megállította a szívem és a kezemhez ragasztotta a könyvet. 

A történet:

Ahogy a disztópiák előszeretettel szokták, újfent Amerikát bolygatjuk meg és mondunk búcsút az Egyesül Államok egységének, hogy egy újabb elnyomó rendszer működésének, kegyetlenkedéseinek legyünk tanúi. Egy újabb háborúba cseppenünk, ahol a Köztársaság áll hadban a Kolóniákkal és ahol az ember sorsát 10 évesen határozzák meg, minden fiatalt próba elé állítanak, szellemi és fizikai tesztsorozatnak vetnek alá, hogy megtudják milyen jövőt szánjanak nekik.
June, a szerencse gyermekének tűnik, hiszen maximális pontszáma különleges helyzetbe juttatta: kivételes katonai kiképzés, elismerés járt számára osztályrészül, ő lehet a Köztársaság különleges fegyvere. Dayt azonban a hatalom a nyomorba taszította, a családjától elszakítva, bujkálva az utcán kényszerül tengeti mindennapjait, borsot törve az őt kiközösítő rendszer orra alá. Egy napon azonban útjaik keresztezik egymást, amikor is Day a családja megmentése érdekében újabb merényletre kényszerül, amelyben szembetalálja magát June bátyjával. Míg Day sérülten, addig Methias holtan kerül ki az összecsapásból, June pedig bosszút esküszik, így minden tudását arra összpontosítsa, hogy becserkéssze a hírhedt bűnözőt, akire halál vár. A hajsza vége azonban megdöbbentő eseménysorozatot indít el és June másképpen kezdi látni az őt körülvevő világot.

Gondolatok:
Személy szerint éles határt tudnék húzni a történetben, amely elválasztja az unalmast a letehetetlentől és ettől válik nehézzé a dolgom a véleményezés kapcsán. A könyv első százötven oldala abszolút a felejthető kategóriába sorolta volna a történetet, mert számomra lassú, unalmas volt és igazából nem történet semmi, ráadásul nem sikerült megkedvelni a főszereplőket sem. June le se tagadhatta volna, hogy tisztában van kiváltságos helyzetével, képességei teljes tudatában fényezte magát, azaz 15 éves létére kellő önteltséget szívott magába. Dayt hírhedt bűnözőként harangozta be már a fülszöveg is, azonban rosszfiús sármnak, amire igazából számítottam nyomát sem láttam, ő csupán egy túlélő, akinek van elég esze, kitartása, ereje és jóság, szeretet a szívében a családja iránt, amelyek cseppet sem rossz tulajdonságok, csak számomra nem tették őt igazi, emlékezetes karakterré. Vártam volna egy macska-egér játékot is, amelyben June üldözőbe veszi a fiút és hittem, hogy az újra és újra kicsúszik majd a kezei közül, ezzel töltve ki a sztorit, de Dayt nem elkapni volt nehéz, hanem megölni, amelyre a történet második felének egy része épült.

Ez a fél adta szerintem a történet sava-borsát, amelyben az olvasó szeme tágra nyílhat a nyílt erőszaktól és felpezsdítheti a vérét az izgalom, amely folyamatosan mozgásban tartotta a sztori ezen részét. Nagyon tetszett a folyamat, amely során lassan felnyílik June szeme, hogy a Köztársaság, amelynek szolgálatába állt, akinek parancsot teljesített nem egy tisztességes rendszer, a felszínt megkaparva előbukkan a mocsok és titkok sora. Megdöbbentett, hogy egy 15 éves fiú nyilvános kivégzésével akartak példát statuálni és pillanatok alatt adtak ki parancsot tömegmészárlásra. A Köztársaság emberei nem hamis szavakkal, ígéretekkel állítják maguk mellé az embereket, hanem vérrel és kegyetlenséggel, ez a brutalitás pedig kellőképp felrázott, hogy le se tudjam tenni a könyvet. Míg az első felén napokig rágódtam, addig a másodikat egy szuszra behabzsoltam és kaptam volna a folytatás után. Egyszerűen hihetetlen milyen pálfordulást vitt véghez bennem, azt kívántam bárcsak az első oldaltól így magába tudott volna szippantani, mert akkor igazi kedvencet avattam volna. Talán majd a folytatásban?! Az biztos, hogy vannak még lappangó titkok, amelyek további összecsapást generálnak a hatalom és a két tehetséges fiatal között, akik szövetségét a szerelem is erősebbé teszi, igaz ennek ellenére sem a romantikus love storyk közé sorolandó a történet, hiszen árnyalatnyit fűszerezi csak a vonzalom, de ez most így jó.