Nalini Singh és a többiek - A sötétség angyalai

A novellák nem állnak közel a szívemhez, nem is olvasom igazán őket, viszont ha a paranormális romantika keretén belül kalandozunk, akkor valahogy mégsem tudok ellenállni nekik. Na jó, eddig csupán három ilyen antológia került a kezeim közé. A Halálos csókban hatalmas vonzereje volt J.R. Wardnak, A Karóban L.K. Hamiltonnak és A sötétség angyalai írói között pedig legelöl díszeleg Nalini Singh neve. Eddig kellemesen csalódtam az ilyen könyvekben, mindig tudtam kedvencet választani, és a kevésbé lehengerlő történetek is tudtak valami élvezetet nyújtani.

Hiába evezünk a fantasy és a romantika területén ezekben a könyvekben, mégis mindig valami mást érzek a középpontban, mintha másmilyen céllal írták volna őket. Míg a Halálos csókban több időt töltünk az ágyban, érzékiségtől, szenvedélytől fűtve, addig a Karóban már kalandosabb vizekre eveztünk, és az ágy egy picit háttérbe szorul. Erre a kötetre pedig valahogy csupán annyit tudnék mondani, hogy az alapötletekben meglenne az izgalom lehetősége, ahogyan az erotikáé is, a szerzők azonban általában nem élnek a lehetőségekkel, hanem a szereplők beszélgetéseire helyezik a hangsúlyt, meghitten, nyugodtan, néha hangyányit csipkelődve. Lassan kerülnek közel egymáshoz a leendő párok, csiszolódnak, ismerkednek, miközben lassan zajlanak körülöttük az események.

 

 NALINI SINGH: Angyal és farkasa 

Az angyali vadászok lenyűgöző világában egy megtört vámpír a veszélyes és vonzó angyal nő udvarába kerül. Új megbízatása látszólag a pályája és élete végállomását jelenti, de Nimra birodalmában semmi sem az, aminek tűnik. A pusztulás helyett talán mégis a gyógyulás és a boldogság vár a vámpírra…

Hát nem Noel nevének említésére csillant fel a szemem, de bízva az írónőben, úgy éreztem rossz történet nem születhet. Ennél kellemesebben nem is csalódhattam volna, mondhatom felülmúlta várakozásaimat, mégpedig úgy, hogy a már megismert világon és Dimitrij néhány soros telefonbeszélgetésén túl, ismerős szereplők nem tarkították az oldalakat, csupán Nimra és Noel, meg az új udvartartás tagjai. Szexi volt, Nalinisan erotikus hangulatú, de leginkább meghittnek éreztem. A kegyetlen hírnevű, de mégis jólelkű angyal és egy megtört, de erős, büszke vámpír története, számos sétával, beszélgetéssel, szócsatával, miközben rosszakarók lesnek rájuk. Őszintén mondom, nem sok minden történt a könyvben, nem volt hihetetlenül izgalmas mégis annyira jó volt és kerek. Nekem rendkívül tetszett, de lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem.

5 pont

ILONA ANDREWS: Alfák: kezdetek 

A főhősnőt elrabolják egy emberfeletti lények küzdelme által megosztott világban. Egy ellenállhatatlanul veszélyes hím foglyaként két lehetőség áll előtte: vagy aláveti magát az uralmának, és bábu lesz belőle, vagy megpróbálja kezébe venni a sorsa irányítását…

Talán a leginkább sci-fi történet a novellák közül, és amiben volt egy kis akció, csata, mondhatni igazi háború is. Kicsit nehezen dolgoztam fel a dimenziók és az alternatív világok létezését, értelmét, nem különösebben vonz ez a terület, de a történet maga mégis valahogy egész jól sikerült, ennek ellenére is.

Karina és gyermeke kerül veszélybe, mondhatjuk, alkut köt az ördöggel, na jó egy démonnal, akivel egyre inkább közelebb kerülnek egymáshoz. Karina egy nagyon bátor, talpraesett nő, nem riad vissza az elé kerülő akadályoktól, és különleges képességű, nem feltétlenül barátságos új lakótársaktól sem. Nagyon szimpatikus karakter.

Végig ott volt a lehetősége a szexnek, az igazi egymásra találásnak, de sajnálatomra az írónő nem élt a lehetőségekkel és megmaradt a lelki egymásra találás és szerelembe esés mellett. Egyébként az egyetlen angyaloktól mentes sztori, de hogy kik is akkor a főszereplői… maradjunk inkább a különleges képességű lények megnevezésnél.

4 pont

SHARON SHINN: Éji dal 

A félreeső iskola kitűnő menedék nemcsak egy múltja elől menekülő nő, de egy még nála is rejtélyesebb és meggyötörtebb angyal számára is. A sötét titkaik mindkettőjüket megbéklyózzák, de ha legyőzik a múltat, együtt fel tudnak emelkedni, egyenesen az ég felé.

Olyan mintha egy középkori történetet olvastam volna, ahol az emberek az angyalokkal együtt élik életüket. Egy eldugott iskolában kezd dolgozni egy kotnyeles, pimasz nő, akinek a tilos annyit jelent, hogy már csak azért is meg kell tennie. Őszintén sokáig nagyon nem volt nekem szimpatikus a főhősnőnk, nekem túl pimasz, túl szabad szellem, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Nem tetszett a személyisége. Az angyalunk pedig egy önsajnálatban fetrengő, begubózó vak férfi. A történet során Moriah késztetést érez, hogy Corbant kirángassa az odújából és újra repülni és élni tanítsa, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Bár érdekes beszélgetésekhez vezetett a kötözködő szolgáló és egy búvalbélelt angyal találkozása, mégis egy kicsit laposnak éreztem a történetet, valahogy nem történt soha semmi, beszélgettek, repültek, duzzogtak, és nagyjából ennyi.

Ez a történet áll legtávolabb tőlem a négy közül, nem különösebben érintett meg.

3,5 pont

MELJEAN BROOK: Mennybemenetel 

Mikor a vámpírok eltűnnek egy közösségből, amelyet védelmez, Marc, a küzdelembe belefáradt harcos nem tudja, miféle gonosz lénnyel áll szemben, de inkább egyedül vadászna rá, mint hogy segítséget fogadjon el egykori szerelmétől és őrző barátjától, Radhától. Radha azonban nem hajlandó a férfit magára hagyni, mert nemcsak a közösség megmentésében akar mellette küzdeni, hanem őt is meg akarja menteni.

Egy újabb történet, ahol szinte semmi sem történik, mégis tetszik, bár nem igazán tudnám megmondani miért. Az alapsztori szerintem elég jó, én olvasnék belőle egy regény is. Néhány kiválasztott ember a haláluk után Őrzővé válhat, és mint az angyalok vigyázzák a Földet és harcolnak a démonok ellen. Marc magányosan éli életét, már vagy száznegyven éve és most felkukkan régi szerelme Radha személyében és a kisvárosba befurakodott gonosz utáni nyomozás közben lehetőségük adódik megbeszélni a régi időket, az érzéseiket. Különleges képességek, némi harc dobja fel történetet.

4 pont

Kellemes olvasmány, romantikus és többnyire szextől mentes, de intimitásban mégis gazdag (vagy mondjak inkább bensőségest?) történetek, természetfelettivel fűszerezve. Nem meglepő módon a Singh novellától voltam oda és vissza, de a többi szerző is egyedi világot tárt elém, amit élvezni tudtam. Azért bevallom őszintén, ha megspékeltük volna a történeteket még egy kis erotikával, akkor azért még jobban tetszettek volna, de senki ne gondolja, hogy egy sztorit csak akkor tudok élvezni, ha tele van mocskos szexszel, de most azért igazán visszafogták magukat az írónőink. Ami viszont pozitívum, hogy hiába novellák, mégsem nyúlfarknyiak, hiszen mégiscsak aprócska betűkkel nyomtatott közel száz oldalas történetek.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!