Maggie Stiefvater - Forever - Örökké

Mercy Falls farkasai 3. 

Köztem és a történet között kialakult a szerelem már első látásra. Egyszerűen, amint besiklott a Shiver a látóterembe már mániákusan vártam a megjelenést, hiszen a farkasok már akkor is a kedvenc fantasy lényeim közé tartoztak. Akkoriban még nem számítottam semmi kiemelkedő történetre, betudtam egy újabb YA regénynek, így pedig teljesen felkészületlenül ért, hogy semmiképp sem tudom beskatulyázni. El sem tudtam képzelni, hogy ennyire fájdalmasan gyönyörű képeket, jeleneteket fest majd a képzeletemben az írónő, és ott volt Sam, a farkas, akinek minden vágya egy lány és hogy ember legyen. Ő egy olyan karakter, aki megismételhetetlen és felejthetetlen. Azonban ez még csak a kezdet volt, hiszen a Shivert – ami szerintem akár önmagában is megállta volna a helyét – követte, szerény véleményem szerint, ami talán többekkel ellentétes egy még fantasztikusabb folytatás, mégpedig a Linger személyében. Gyarapodtunk egy újabb remek karakterrel, az önmarcangoló Cole-lal, és immár két különböző pár kapcsolatát követhettük nyomon. Most pedig elérkeztünk a trilógia befejező kötetéhez. Sokan várták már, azóta sokan csalódtak, mind külföldön, mind hazánkban, azonban én azok pártjára állok, akik ugyanolyan színvonalasnak, szerethetőnek találták az utolsó kötetet is, mint az eddigieket. Ugyanúgy nem tudtam letenni, minden betűt élveztem és kicsit sajnálom, hogy már nem találkozom velük egy újabb ismeretlen történetben, de addig is, a Mercy Falls farkasai kötetek az enyémek és még sokszor újraolvasásra kerülnek majd.

akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.

örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.

Sam és Grace képviseli azt a párt a YA regényekben, akikről az első perctől fogva elhittem, hogy egymásnak rendelte őket a sors, és ha kell tűzön-vízen át, de örökre társak maradnak, mindezt úgy, hogy a fiatalokról szinte el sem mondható, hogy felnőtt korba léptek. Mindig megleptek, hiszen sosem úgy reagáltak, ahogy én előre vártam, sose azok a cselekedetek valósultak meg, amiket már jóelőre kigondoltam. Így mindig elcsodálkoztam a fiatalok önuralmán, talán már túl felnőttes viselkedésén. Viszont pont ezért kaptam sokkal szebb jeleneteket, mint amit vártam volna. Számomra mindig kedves marad a nyári lány, nyári ruhájának története.
Ebben a történetben Grace a farkas, aki újra-újra alakot váltva folyamatosan kicsúszik Sam markából, nyúlna utána, de nem éri el és emberi élete Grace nélkül nem teljes, így Sam fájdalmas szenvedése tovagyűrűzik. A nyakába szakadt felelősség elől pedig nem menekülhet, sőt mi több, nagy áldozatokat követel.

Ott van Cole, Sam ellentéte, aki most magára vállalta a kutató/megmentő szerepét, és meggondolatlan, vagyis túlságosan merész cselekedetekre készteti önmagát. Az ő kapcsolata Isabellel, ha szerelemnek nem is nevezném, mindenképpen az izgalmas kategóriába tartozik. Kimondatlanul kezeljük őket párnak, a vonzódás szembeötlő, és a se veled, se nélküled kapcsolat folyamatosan birizgálja az olvasó képzeletét, főleg úgy, hogy jelentős lépéseket tettek egymás felé a Lingerhöz képest.

Nem tudnám azt mondani, hogy az egyiküket jobban szeretem a másiknál, hiszen össze se hasonlítható a két kapcsolat. Az egyik szép és örök, a másik vibráló és talán beteljesületlen.

Ami bosszankodást okozott számomra, hogy a könyv cselekménye a lelki vívódásokon túl, egy újabb farkasirtás köré épült. Reméltem, hogy Maggie elfelejti az állatok tömeges mészárlását és letudtuk azt a Shiverben, de Isabel apja nem nyugszik, és magasabb fokozatba kapcsol. Így a farkasoknak fel kell venni e kesztyűt a fegyverek és a kegyetlenség ellen. A végére elfogadtam, hogy újra düh tombol bennem, hogy bárkinek is gondolata támad állatokat ölni, de így a könyv vége tartogatott számomra igazán izgalmas pillanatokat, amik igencsak megemelték a pulzusom.

Ebben a kötetben láttunk bele leginkább az emberi énüket elvesztett farkasok fejébe, próbáltak az olvasónak is képeket vetíteni, ami számomra még különlegesebbé tette a könyvet. Egyszerűen már túlontúl szeretem ezeket a lényeket, főleg azért, mert Maggie nem varázslényeknek írta meg őket, hanem szinte meghagyta őket az erdő vadállatainak.

Az utolsó sorok a „Vége” szócska előtt, sokak számára okoztak csalódást, és elsőre én sem tudtam mit is gondoljak, de rájöttem, hogy nekem tetszik, hogy nincs szájbarágós hepiend, és sokat hagy a képzeletemre, minden úgy lesz, ahogy nekem jó. Kicsit a célvonal előtt megálltunk, de tudjuk, hogy mi vagyunk a győztesek.

Ez a sorozat mindig külön helyet fog elfoglalni a szívemben. Egyedi, fájdalmas, gyönyörű kívül és belül is.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak.

5 pont