Maggie Stiefvater - Forever - Örökké

Mercy Falls farkasai 3. 

Köztem és a történet között kialakult a szerelem már első látásra. Egyszerűen, amint besiklott a Shiver a látóterembe már mániákusan vártam a megjelenést, hiszen a farkasok már akkor is a kedvenc fantasy lényeim közé tartoztak. Akkoriban még nem számítottam semmi kiemelkedő történetre, betudtam egy újabb YA regénynek, így pedig teljesen felkészületlenül ért, hogy semmiképp sem tudom beskatulyázni. El sem tudtam képzelni, hogy ennyire fájdalmasan gyönyörű képeket, jeleneteket fest majd a képzeletemben az írónő, és ott volt Sam, a farkas, akinek minden vágya egy lány és hogy ember legyen. Ő egy olyan karakter, aki megismételhetetlen és felejthetetlen. Azonban ez még csak a kezdet volt, hiszen a Shivert – ami szerintem akár önmagában is megállta volna a helyét – követte, szerény véleményem szerint, ami talán többekkel ellentétes egy még fantasztikusabb folytatás, mégpedig a Linger személyében. Gyarapodtunk egy újabb remek karakterrel, az önmarcangoló Cole-lal, és immár két különböző pár kapcsolatát követhettük nyomon. Most pedig elérkeztünk a trilógia befejező kötetéhez. Sokan várták már, azóta sokan csalódtak, mind külföldön, mind hazánkban, azonban én azok pártjára állok, akik ugyanolyan színvonalasnak, szerethetőnek találták az utolsó kötetet is, mint az eddigieket. Ugyanúgy nem tudtam letenni, minden betűt élveztem és kicsit sajnálom, hogy már nem találkozom velük egy újabb ismeretlen történetben, de addig is, a Mercy Falls farkasai kötetek az enyémek és még sokszor újraolvasásra kerülnek majd.

Maggie Stiefvater - Linger - Várunk

Mercy Falls farkasai 2.

Vártam is ezt a könyvet, meg nem is. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet írni még ehhez a történethez. Az első kötet teljesen elment volna egy önálló történetnek.
De most mikor már befejeztem ezt a könyvet, csak azt mondhatom, hogy ez igen, nagyon is jó lett a folytatás és hát ezek után már kétségem se lenne, hogy lesz egy következő kötet is.

Négy szereplő élete... múltja, jelene, jövője, néha külön, néha együtt. Nyugtalanság, várakozás, elmélkedés. Erről szól a könyv.
Számomra hangulatot árasztott, érdekelt és tetszett a szereplők érzelmeinek, gondolatainak, múltjának leírása. Ezért volt számomra nagyon jó a könyv. Összességében nem sok minden történt, csak élték nyomorúságos életüket, szenvedtek, menekültek és várták az elkerülhetetlent.

Az előszó már meghozza a nyugtalan, várakozó hangulatot. Néztem is egy kicsit, mikor elolvastam, mert hát eléggé kitalálható belőle, hogy mi is fog történni. És igazából ezért volt találó a kezdés.
Grace igazából még mindig nem lett a szívem csücske, de semmi problémám nem lehet vele. Sokat voltak külön Sammel. Most ő játszotta a lázadó kamaszt, miközben nyomorúságosan érezte magát.

Sam, végre ember. Sam Sam maradt és éli életét. Fél és még el se hiszi teljesen, hogy nem kell a hidegtől tartania. Hiányzik a családja, a farkasok, de nem akar visszaváltozni. Most már Beck helyett ő vigyáz a falkára és az újakra.

Isabel mindig is szimpatikus volt számomra. Már nem ő a népszerű lány, aki csak magával törődik. Megviselt, csapongó és lázadó lett. Bűntudat gyötri és néha meggondolatlanul cselekszik. De igazi barát válik belőle, még ha ezt rejtegetni is akarja. Az ő családja is zűrös, a látszat ott is csal.

Cole, az egyik új farkas. Az elzüllött zenész, a híres Narkotika együttes frontembere, egy zseni fia. Elcseszettnek érzi magát, nem akar Cole lenni, ezért akart farkassá válni. Szegény azonban túl hamar változott vissza emberré és menekül önmaga elöl.

Isabel és Cole jót tett a könyvnek, szerettem őket. Cole az önmarcangoló, menekülő jelenét és a drogos, zenész, züllött múltját mindig szívesen olvastam. Nagyon jól át tudta adni az érzéseket az írónő.

Ami eléggé ki tudott akasztani, hogy pont a legrosszabbkor ébredt fel Grace szüleiben a szülői ösztön. Pont Samtől próbálják távol tartani a lányukat. Pedig Sam a szememben a lányos szülők álma. Kedves, érett, művész, vannak céljai. Igaz ezeket nem tudhatják, mert nem ismerik, de nem ilyen bánásmódot érdemelnek a szerelmesek, főleg, hogy Grace sokkal inkább felnőtt, mint maguk a szülők.

Egészen a könyv végéig nem veszik figyelembe az árulkodó jeleket, csak mikor már úgy tűnik nem lehet tenni semmit. De ekkor Cole zseni agya működésbe lép Isabel unszolására és hát jön a drámai végkifejlet.
Igaz most nem könnyeztem meg a búcsút, mint a Shiverben, az összetört kocsis jelenetnél, de mégis talán megrázóbbnak éreztem. Lehet csak azért, ahogy Sam mesélte a történetét.

Mind az előszó és az utolsó fejezetet is úgy tudom elképzelni, mint egy film első és utolsó jelenetét. Szól a zene, pörögnek a képek és közben Grace és Sam elmeséli az összegző szomorú valóságot.

Most is a hangulatot elősegítette számomra pár zeneszám. Kicsit furán hangozhat, hogy Naruto aláfestő zenéket hallhattam olvasás közben. De azok a lassú, szomorú dallamok, annyira illettek ide. Nincs szöveg, csak a dallam, mint mikor a versnél nem a szöveg értelmére figyelünk, csak a szavak hangzásra.

Szerettem és várom a folytatást.


5 pont

Maggie Stiefvater - Shiver (Borzongás)

Mercy Falls farkasai I.

Úgy érzem most nem a történetről fogok leginkább írni, főleg nem a cselekményről. Inkább a könyvhöz kapcsolódó érzéseimről, élmenyeimről.

Maradok az angol címnél, jobban tetszik, mint a magyarosított változat. Nekem már a Twilight is, csak Twilight.

Borító... szép, nagyon tetszik. Élőben még szebb, szeretem simizni.

Még a könyv megjelenése előtt egy fórumon olvastam elsőnek a leírását és már akkor teljesen beleszerelmesedtem. Már egy ideje nagyon szívemhez nőttek a vérfarkasok és most jött egy könyv, ami csak róluk szól. Nem is annyira róluk, mint inkább Samről, a főszereplőről.
Már szinte számoltam vissza a napokat mikor fog megjelenni és tudtam, hogy nekem ezt a könyvet meg kell vennem. Kell nekem.
Volt egy kis vita egy barátnőmmel a könyv kapcsán, amit nem fogok részletezni, de elég zaklatott lelkiállapotba kerültem és már majdnem úgy voltam vele, nem is olvasom el rögtön, inkább félrerakom. Szinte elment a kedvem az olvasásától. De hála az égnek a belső vonzás nagyobb volt, így gyorsan faltam a lapokat.

Szerintem ez volt az első olyan könyvem, ami igazán szívszorító volt, megható, szomorú és reménykedő.
A fülszöveg szerintem tökéletesre sikeredett (na jó a könyvön nem ez van, de ezzel reklámozzák):

A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az /ő/ farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...

Vösörs pöttyös könyvként azt írják hozzá "elszorul a torkod" - az nem kifejezés.

Grace, a női főszereplő valahogy nem nőtt a szívemhez, néha már majdnem idegesített is. Igazából nem is tudom mi zavart benne, csak nem tudtam megszeretni. De talán az, hogy túl "kemény csaj" volt. Sokkal finomabban és nőiesebben is viselkedhetett volna néhány helyzetben. Túlságosan felnőttként kell viselkednie a szülei miatt.
Ellenben Sam.... imádtam. Annyira kedves, aranyos. Leginkább az tetszett benne, hogy mennyire ragaszkodik emberi formájához. Milyen sokat tud és szeret tanulni. Nem akar beletörődni a farkassá válásába. Minden egyes sort jó volt olvasni, ami az ő szemszögéből íródott.

Nagyon sajnálom, hogy egy olyan ember vagyok, aki nem tudja értékelni, élvezni és legfőképp megérteni a verseket. Sam szereti Rilke verseit, sokszor idéz tőle és annyira szeretném látni a versekben én is a gyönyörűséget, csak nem tudom. :(

Az események néhol pörögnek, néhol lassan csordogálnak. A vége nagyon izgalmas és a legszomorúbb, legalábbis az utolsó oldalig.
Csak egyszer sírtam el magam, de ott muszáj volt. Ahogy leírta az a jelenetet a kocsiban.... ott nem volt választásom, csak könnyezni tudtam.

Ha nem lenne Grace, akkor Sam már rég farkas lenne. Kevés idő adatott meg neki a többi farkashoz képest, amikor még mindkét alakját fel tudja venni. Neki már csak Grace és iránta érzett érzései maradnak, amik erősebbek a farkaslét törvényinél.

A folytatást nagyon várom, kíváncsi vagyok mit tud még kihozni a történetből az írónő és mi lesz a többiek sorsa. Már biztos helye van a könyvnek a polcomon.

4,5 pont