Mercy Falls farkasai 2.Vártam is ezt a könyvet, meg nem is. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet írni még ehhez a történethez. Az első kötet teljesen elment volna egy önálló történetnek.
De most mikor már befejeztem ezt a könyvet, csak azt mondhatom, hogy ez igen, nagyon is jó lett a folytatás és hát ezek után már kétségem se lenne, hogy lesz egy következő kötet is.
Négy szereplő élete... múltja, jelene, jövője, néha külön, néha együtt. Nyugtalanság, várakozás, elmélkedés. Erről szól a könyv.
Számomra hangulatot árasztott, érdekelt és tetszett a szereplők érzelmeinek, gondolatainak, múltjának leírása. Ezért volt számomra nagyon jó a könyv. Összességében nem sok minden történt, csak élték nyomorúságos életüket, szenvedtek, menekültek és várták az elkerülhetetlent.
Az előszó már meghozza a nyugtalan, várakozó hangulatot. Néztem is egy kicsit, mikor elolvastam, mert hát eléggé kitalálható belőle, hogy mi is fog történni. És igazából ezért volt találó a kezdés.
Grace igazából még mindig nem lett a szívem csücske, de semmi problémám nem lehet vele. Sokat voltak külön Sammel. Most ő játszotta a lázadó kamaszt, miközben nyomorúságosan érezte magát.
Sam, végre ember. Sam Sam maradt és éli életét. Fél és még el se hiszi teljesen, hogy nem kell a hidegtől tartania. Hiányzik a családja, a farkasok, de nem akar visszaváltozni. Most már Beck helyett ő vigyáz a falkára és az újakra.
Isabel mindig is szimpatikus volt számomra. Már nem ő a népszerű lány, aki csak magával törődik. Megviselt, csapongó és lázadó lett. Bűntudat gyötri és néha meggondolatlanul cselekszik. De igazi barát válik belőle, még ha ezt rejtegetni is akarja. Az ő családja is zűrös, a látszat ott is csal.
Cole, az egyik új farkas. Az elzüllött zenész, a híres Narkotika együttes frontembere, egy zseni fia. Elcseszettnek érzi magát, nem akar Cole lenni, ezért akart farkassá válni. Szegény azonban túl hamar változott vissza emberré és menekül önmaga elöl.
Isabel és Cole jót tett a könyvnek, szerettem őket. Cole az önmarcangoló, menekülő jelenét és a drogos, zenész, züllött múltját mindig szívesen olvastam. Nagyon jól át tudta adni az érzéseket az írónő.
Ami eléggé ki tudott akasztani, hogy pont a legrosszabbkor ébredt fel Grace szüleiben a szülői ösztön. Pont Samtől próbálják távol tartani a lányukat. Pedig Sam a szememben a lányos szülők álma. Kedves, érett, művész, vannak céljai. Igaz ezeket nem tudhatják, mert nem ismerik, de nem ilyen bánásmódot érdemelnek a szerelmesek, főleg, hogy Grace sokkal inkább felnőtt, mint maguk a szülők.
Egészen a könyv végéig nem veszik figyelembe az árulkodó jeleket, csak mikor már úgy tűnik nem lehet tenni semmit. De ekkor Cole zseni agya működésbe lép Isabel unszolására és hát jön a drámai végkifejlet.
Igaz most nem könnyeztem meg a búcsút, mint a Shiverben, az összetört kocsis jelenetnél, de mégis talán megrázóbbnak éreztem. Lehet csak azért, ahogy Sam mesélte a történetét.
Mind az előszó és az utolsó fejezetet is úgy tudom elképzelni, mint egy film első és utolsó jelenetét. Szól a zene, pörögnek a képek és közben Grace és Sam elmeséli az összegző szomorú valóságot.
Most is a hangulatot elősegítette számomra pár zeneszám. Kicsit furán hangozhat, hogy Naruto aláfestő zenéket hallhattam olvasás közben. De azok a lassú, szomorú dallamok, annyira illettek ide. Nincs szöveg, csak a dallam, mint mikor a versnél nem a szöveg értelmére figyelünk, csak a szavak hangzásra.
Szerettem és várom a folytatást.
5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése