Julie Ortolon - Kamera! Felvétel! Szerelem!

Hát nem egészen erre számítottam. Fülszöveg alapján, azt gondoltam a férfi visszatér a szülővárosába, a játék során randizgat több nővel, és a végén a "lányt szomszédból" választja, aki kislányból nő lett.

Erre kaptam, néhány oldal randis játékot, majd jött a lázadás, stílusváltás, "a túl szép, hogy igaz legyen", a veszekedés, a hülye ürügyek és a végén gyors boldogság.

Összességében nem rossz könyv, de azt mondhatom, hogy kicsit csalódtam. Sokkal nagyobb elvárásaim voltak, legalább is nagyon olvastam volna már a könyvet, rohantam is hirtelen a könyvtárba, de mire becsuktam a könyvet, nem éreztem különösebben sokat.

Laura, a nagy tiszteletet övező orvos apuci kicsi, tisztességes, kedves, aranyos, szelíd, ártatlan lánykája. Legalább is a város ezt gondolja róla. Miközben belül kiabál, hogy más akar lenni. Élni akar, igazi életet élni, kalandot, izgalmat akar és persze kislány kora óta Brent Michaelt.
A néhány perces műsor után, jön az esti randi, amikor végre a jókislány kicsit rosszalkodik. Rossz hírű bár, autós párbaj, száguldás, és egy kis szex a kocsiban. Aztán persze jön a sírás-rívás, de csak másnapig, amikor is nagy elhatározásra jutnak.
Laura elköltözik Houston, igazi önálló életet élni, lakótársként a művész Melodyval.
A kapcsolat elején derülnek ki Brent félelmei. Fél, hogy szó nélkül elhagyják. Nem akar házasságban élni, és apa lenni, mert fél, hogy ő is rossz szülő lesz. Kevés barátja van, mégis a magabiztos pasit mutatja kifelé, pedig a múlt még mindig ott kísért az elméjében.

Laura élete szépen alakul. Szereti a munkáját, szereti Brent-et, csakhogy már magának is elismeri, hogy feleség és anya akar lenni. Amikor pedig Brent válaszút elé kerül... menekül.

Közben visszatér Laura exe, Greg, aki valahogy nem fogja fel, hogy ex, de mégis a végén neki köszönhető, hogy a párocska boldogan él.

Tetszett az első randi, a Kígyó bár, és után a párbaj. Tetszett, mikor Laura próbálja elcsábítani és tetszett a végén, mikor Brent rohan napokon át, hogy megállítsa a lányt.
Viszont Brent és félelmeit már kicsit túlzónak éreztem, vagy legalábbis hülye ürügynek.

Nincs baj a könyvvel, csak nem dobbantott olyan nagyot, mint vártam. A borító igen találó, bár kicsit gagyinak tűnik, igaz az eredeti is hasonló és hát már 2001-ben készült.

4 pont