Aprilynne Pike - Wings (Szárnyak)

Úgy készültem az olvasásra, hogy nem vártam semmi eget rengetőt, sőt nem is hallottam róla túl sok jót. Egy középsulis ifjúsági történetet vártam, amit megspékelünk valami kis fantasy elemmel. Hát bejött és nem is csalódtam akkorát. Kicsit olyan mint a Csitt, csitt. Nem fogott meg maradéktalanul, de ahhoz eléggé, hogy olvassam majd a folytatást.

A könyv első felébe tudok bele-bele kötni. Nem mutatott semmi extrát. Egy fiatal lány, Laurell életében először iskolába indul. Minden új neki, minden és mindenki zavarja. De már az első oldalakon felbukkan egy kedves fiú, David, aki szárnyai alá veszi. Bemutatja a barátainak és hirtelen már szinte legjobb barátnője is lesz Chelsea személyében. Igazából ezt túl gyorsnak éreztem. Hipp-hopp és már a legjobb barátságok megköttetnek. Persze tudjuk, hogy David nem csak a barát akar lenni, de nem tudtam őt elképzelni a főszereplő szerelmének, pedig epekednek utána a lányok. David a rendes fiú, nagyon jó biológiából. Mert mi más óra lenne a középpontban, ha nem a biológia. Viszont itt tényleg jelentősége van és sokszor használják a mikroszkópot, az iskolai tudást. De ha a szerelmi szálat nézzük, erősen várjuk, hogy felbukkanjon egy igazi pasi, mert David szegény csak egy rendes fazon. 

Szóval telnek az oldalak, jön a göb Laurel hátán, hirtelen virág lesz belőle és ki másnak mondhatná el, mint a legjobb barátjának Davidnek. És megkezdődik a kutatás és a bizonyítás, hogy Laurel bizony növény. 

Nem tudom engem picit zavart, hogy azt emlegették, hogy növény, növényi sejtek. Sokkal szívesebben élem bele magam, hogy valami különleges lény, mint csak egyszerűen lenövényezzék.

Aztán persze felbukkan egy titokzatos fiú a régi ház kertjéből. Tamani. Érdekes egy figura. Külsőre szexi, aki rögtön megfogja Laurelt. Magabiztosnak, poénosnak tűnik, de a lelke mélyén fájdalmat és reményt őriz. Múltjuk van Laurellel. Ő vezeti be egy picit a tündérek világába. És elérünk a könyv feléhez, ahol már inkább érzem magam egy mesében, mint egy átlagos középsulis történetben.

Laurel tündér és egy küldetés miatt került emberi szülőkhöz. Itt már Pike elkezdi megteremteni a saját világát, ami nekem eléggé tetszett. 4 féle tündér van, az Ősz, a Tél, Tavasz és Nyártündér. Mindenkinek különböző képesség, "varászerő" dukál. 

Ez a "tündér és egyben virág" kicsit furi megközelítés, de nekem végül is nincs bajom vele. 

Míg olvastam máshol, hogy kiakadtak a beporzással, szaporodással kapcsolatos  elejtett megjegyzéseken, én azokon csak mosolyogtam. Tamani inkább poénosan adta elő ezeket a jeleneteket.

Laurel küldetése még mindig érvényben van és apró morzsákban megtudja az igazat magáról. Meg kell védeni a régi házukat, a földet és vele együtt a kaput Avalonba. 

Kicsit belekeveredik a történetbe egy legenda által Arthúr király, Merlin, Shakespeare Oberonja is.

Az ellenséget itt a trollok jelentik, az evolúció furcsa lényei. Főhőseink kalandba is keverednek velük és az első csatát megnyerik.

Jeremiah Barnes-ről nekem mindig Jericho Barrons jutott eszembe, főleg a név hasonlóság miatt. Érdekes egy figura, bár ahhoz képest elég keveset szerepelt.

Ahogy lenni szokott harc még nem ért véget és főhősünknek is dönteni kell a két fiú között. Számomra elég érhető miért is vonzódik mindkettőhöz, bár még elég gyerekes szinten tartanak. David volt az első ember a suliban, akivel megértették egymást, megbíztak egymásban, neki mindent el tud mondani. Ráadásul kedves, helyes, de nem adja fel. Tamani pedig a múltból egy alak, mélyről jövő vonzódással.

A könyv első fele nem volt az igazi, nincs benne semmi, amit különösebben szeretni lehet, bár a jelmezbál eléggé tetszett. Nehéz felfogni, hogy egy lány, aki szinte semmit nem eszik csak zöldséget, gyümölcsöt, sose járt orvosnál. Persze a végére ez is értelmet nyer, de akkor is. Meg hogy interneten keresnek válaszokat. Mintha az ott leírtakat mind el lehetne hinni. A szájból szájba fújogatás is elég bizarr volt, de meglepett, hogy tudták hasznosítani.

A második fele sem lenyűgözően izgalmas a maga akciós jeleneteivel, de nekem végül is tetszett. A világukat elég érdekesnek találom, hogy a folytatást is a kezembe vegyem, mert miért is ne lenne ez is egy sorozat része. Ilyen a formám, én mindig sorozatba tudok belekezdeni.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak.

3,5 pont