Dark Hunter 2.Nem is tudom mivel kezdjem.... talán a borító.
Ez most komolyan gondolták????? Nálam ez nem jött be, nem túl étvágygerjesztő.
Nem szoktam annyira szőrszál hasogató lenni, de Kyiran nem szőke?
Utána a név. Olvastam valahol, hogy mivel a történet elég szorosan kapcsolódik a görögökhöz, így a magyarok fogták magukat és görögösítették a neveket. Hát szerintem kár volt, nagyon is. Szóval maradok a Kyriannal.
A sorozat első kötete az Álomszerető volt. Lelkesen elolvastam, de nem dobtam hanyatt magam tőle. Jó volt végül is és szerelmes. Bár őszintén annyira a szereplőket nem kedveltem meg. Iulianosz fájdalmas múlttal rendelkezett és nagyon jól kitalálta a múltja történetét, ami meghatott, de a könyv maga nem ért nálam a topra.
Így hát úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy jónak biztos jó lesz, legalábbis élvezhető, de nem számítottam semmi többre.
Ezzel szemben Kyrian meggyőzött. Nagyon jó kis történet kerekedett belőle, de azért egy jó néhány oldalt kellett olvasnom, hogy tényleg imádni tudjam.
Úgy vettem észre, hogy az Álomszerető valami kis bevezető kötet lehetett, ami még igazán nem is képezi az eredeti történetek alapját.
Itt már meg volt a kellő akció, ami úgy gondolom azért kell egy ilyen stílusú könyvhöz.
Kyriant bírtam, sokszor mosolyra késztetett a humora, ami legtöbbször álca, védőfal volt maga körül.
A múltja szintén megrendítő volt. A felesége - a kis ribanc - jól elbánt vele. Úgy látszik itt is csak lelkileg sérült férfiakra lehet számítani.
Amanda mondta róla:
"– Mert te vagy a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is találkoztam. Igaz, hogy makacs vagy és bosszantó, de egyúttal kedves, erős és odaadó is tudsz lenni."
Amanda kedves, okos és bátor lány. Eleinte távol akarja tartani magát a természetfelettitől, de hát feleslegesen próbálkozik. Nagyobb ereje van mint gondolnánk.
Szépek voltak a szerelmi jelenetek, igaz szegény férfi főhősnek most is eléggé kontrollálni kellett magát, nehogy elveszítse az erejét. Így a legtöbbször a nő kapta a több kényeztetést.
Kyriannak le kellett győzni ez emlékeit, az elárulás érzését. De Amanda segített és már a fájó emlékek helyét átvették a szerelem emlékei. Ami kellett az ellenség legyőzéséhez.
Ebben a sorozatban találkozhatunk a vámpírizmus egy új változatával. Talán az írónő kitalálhatott volna egy új, egyedi megnevezést is. Bár végül is kitalált. Sötét Vadász. A vérszívás lényegében szóba se kerül, nem kell véren élniük. Dobog a szívük. A napfényt igaz nem bírják. Harapni meg tilost nekik. Az ellenségek a különböző más vámpírok, akik inkább démonok. Lélekszívó, vérszívók, energiaszívók, álomszívók.
Annyira sok infót nem tudunk meg róluk, de mind kapcsolódik a görög mitológia egyes személyeihez.
Szerintem ez érdekesen van kitalálva és tálalva. Szeretem az mitológikus megoldásokat. :)
Újabb szereplőket ismerünk meg néhány Sötét Vadász személyében. Főleg Talont és Acheront.
Acheron nagyon szimpi lett, Talon még mondjuk annyira nem keltette fel érdeklődésem, de ahogy látom nemsokára már jön is az ő könyve, már csak hónapok kérdése és biztos vagyok benne ennek ellenére is elsők között fogom olvasni az ő történetét.
Bár Kenyon nem tartozik a kedvenc paranormális írónőim közé, egy új kerek világot tudott kitalálni, és ha így halad, akkor a könyvek előrehaladtával egyre jobb kötetek születnek. Legalábbis számomra.
5 pont
A sorozat további kötetei:
1. Álomszerető tovább
3. Végzetes ölelés tovább4. Ördögi tánc
5. Angyali csók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése