Carly Phillips - Forró szerelem

Hot Zone 1.

Hosszú ideig a Victoria kiadó hallatán csupán két név ugorhatott be a romantikus könyvek rajongóinak. Míg Nicole Jordan töretlenül képviselteti magát a történelmi enyelgésben, addig Susan Elizabeth Phillips időről időre megelevenít egy újabb jelenkori románcot. Tavaly azonban a kiadó úgy döntött, hogy két új szerzővel színesíti a palettáját és erősíti a modernkori történetek piacát. Robin Kaye már a tavalyi év végén bizonyított számomra a Rómeó, Rómeó c. könyvével, amely néhány órányi önfeledt szórakoztatásával kedvencemmé avanzsálódott. Carly Phillipsnek is megszavaztam a bizalmat és megérzéseimben bízva megjelenés után már hevesen nyomkodtam a „Kosárba” gombot az Alexandra webshopján.

A Hot Zone egy családi vállalkozás, sportügynökség és reklámiroda egyben. Yank nagybácsi egyengeti a profi sportolók karrierjét. Árván maradt unokahúgai pedig igyekeznek ráncba szedni a híres férfiakat, hogy szalonképessé váljanak a kamerák előtt, a partikon és a vállalkozásaikban, nem számít, hogy az illető a csúcson van, vagy már maga mögött hagyta profi pályafutását.
Annabelle a szőke bombázó, Sophie az eszes és konzervatív üzletasszony, Micki pedig egy igazi sportos csaj. Az apa szerepét pedig az örök agglegény Yank bácsi tölti be, akinek évekkel ezelőtt nyakába szakadt élete egyik legnehezebb és egyben legkellemesebb feladata, mégpedig, hogy felnevelje az akkor még kislány unokahúgait.

Annabelle Jordan a legidősebb lány. Ő a férfias férfiakat kedveli. Az izzadságszagú férfias futballistákat, akiknek a társaságában a nők nőnek érzik magukat a sportoló mérete, súlya és szaga ellenére – vagy talán éppen azért. Számos csalódás után Annabelle-nek a hajdan ünnepelt futballista, Brandon Vaughn vállalkozását kell profi módon rendbe tennie. Csakhogy Brandon épp az a típus, akiről Annabelle számára egyértelműen kiderül, hogy a férfi akár a végzetét is jelenthetné. Annabelle érthetően fél egy újabb csalódástól, de kénytelen elköltözni a kisvárosba, Brandon szülővárosába, ahol hihetetlen zavaros állapotok fogadják.

Gondoltam én, hogy a leendő hősnőnk lelkét igazán megtépázták azok az emlegetett nagy csalódások és szívét óvva fut majd a kísértés elől. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy nem hogy nem fut előle, hanem gyors mérlegelés után úgy dönt, hogy egyenesen frontális csábítást indít a férfi ellen. Arról már nem is beszélve, hogy hasonló viselkedésre buzdítja az hölgyismerőseit is. Tehát a nők igazán a sarkukra állnak és női bájaikat bevetve harcolnak a kiszemelt férfiért.

A könyv nem tartogat túl nagy meglepetéseket, mélységeket végképp nem, de az írónő igyekezett a szereplőknek lelki sebeket kreálni. Annabelle már kislánykora óta küzd, hogy egyben tartsa a családját, de a mai napig retteg, hogy elvesztheti őket. Brandonnak rideg és elutasító család jutott, akik nem képesek elfogadni, hogy a tanulási nehézségekkel és diszlexiával küzdő fiuk a sportban találta meg önmagát. A legjobb barát, Nick büszkesége nehezen viseli, hogy ő az örök második. Yank bácsi, makacs, mint az öszvér és kevésnek tartja magát, hogy a szeretett nő mellé álljon. A két másik nővér még őrzi titkát, hiszen alig-alig bukkantak fel, de Micki már boncolgatta mi fájdítja a szívét.

Mondhatnám, hogy két mellékszálunk is van, viszont ebben az esetben az egy meg egy is csak egy felet adna. Nick és Mara románca jóformán elbújt a sorok között, Yank és Lola sorsa pedig még jócskán folytatódni fog. Így azt is mondhatnám, hogy szinte a teljes főszerep Annabelle-é és Brandoné, na meg a titokzatos rosszakaróé. Azonban az írónőnek nem sikerült jól elrejtenie a tettesünket, hiszen majd kiböki a szemünk, mégsem tudok ezért haragudni, hiszen ezekben a történetekben cseppet sem az akción és a bűntényeken van a hangsúly.

Ami felett viszont nem tudok elmenni, az pedig nem más, mint hogy rendkívül zavart, hogy a ritkán előkerülő nyomozók állandóan a motívum szót használták. Eddigi tapasztalataim alapján a rendőrséget három dolog szokta érdekelni: a tettes, a gyilkos fegyver és az indíték. Az indíték helyett gyakran előfordul a motiváció, na de motívumot bizony ilyen szituációban még nem láttam használni. Nem tudom, hogy ez fordítói sajátosság, vagy az írónő direkt így írta, de az én orrom bizony nagyon is bökdöste ez a bibi, másnak nemigen tudom nevezni. Zavart és kész.

Összességében nem egy túl kiemelkedő történet, csupán egy a sok közül. Hiába kedvelhetők a szereplők, különösebben senki sem került igazán közel hozzám. Robin Kaye műve által kiváltott hatást nem érte el, nem ragadt a kezembe a könyv, de a vásárt nem bántam meg, a folytatás igenis érdekel és nem lepne meg, ha valamikor kedvem támadna még elővenni, de nem kell a könyvtől túl sokat várni. Friss falat, kellemes, könnyed, semmi más.

4 pont