Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 304

Ár: 2980 Ft

A sorozat többi kötetéről 

Georgina Kincaid #2

Ahogyan egyre közeledett a megjelenés dátuma, úgy járt az agyam egyre többet ezen a vegyes társaságon, és bizony nem bírtam ki, hogy ne vegyem elő A szukkubusz dalát és hangolódjak rájuk már jó előre. Ismét minden gond nélkül vonatkoztattam el az írónő Vámpírakadémia sorozatától és élveztem a kifejezetten pihentető, humorával igazi szórakozást nyújtó könyvet. Nem vártam egyebet a folytatástól sem, igaz volt bennem remény, hogy talán egy-két szereplőt jobban megismerhetek. Sajnos ebben a tekintetben csalódnom kellett, ha másban nem is.

A történet:

„Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.”

Gondolatok:

A fenti kijelentésem tartom, hiszen csalódott nem lettem, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez is egy olyan sorozatnak bizonyult, amely azonnal levett a lábamról az első kötettel, és a második ezt már nem tudta űberelni. Az utóbbi időben szinte az összes sorozatom ezt a tünetet produkálja, bár hangsúlyoznám, hogy igazi panaszra persze nincs okom, hiszen minden esetben jólesett a folytatás is, csak kevésbé volt "laktató".

A fülszövegből nagyon úgy tűnt, hogy Kincaid kisasszony aktuális epizódja egy barát, vagy mondhatni sorstárs felbukkanása köré fog épülni. Azonban úgy érzem, hogy ha mérlegre tenném Bastien küldetését és Doug, a könyvesbolti kolléga körüli furcsaságokat, akkor a két oldal egyensúlyban lenne. Ha pedig választanom kellene, én bizony könnyen dobtam a süllyesztőbe az inkubuszos szálat. Hogy miért? Egyrészt azért, mert nem barátkoztam össze az ipsével, sőt jól le is írta magát a szememben, bár annak örülök, hogy Georginában emlékeket ébresztett és a halhatatlansága előtti idők helyett a párizsi életébe nyertünk picurka betekintést. Másrészt pedig a végére semmi értelmét nem láttam ennek az egész csábítósdinak, nem hozott igazán kedvelhető szereplőket sem, maximum néhány mosolygós jelenetet, de szinte ugyanannyi bosszúságot is.

Doug és csapatának hirtelen sikerszériája azért is tetszett jobban, mert Dougot mindig is kedveltem és tetszett az a felállás is, hogy a sötét oldal akar segíteni a halandóknak. Persze Georgináról már tudjuk, hogy cseppet sem gonosz(kodó), hiába léleklopó szexdémon, hiszen nagyon is emberi, számos érzelemmel a lelkében. Így pedig hű barátként nem ül ölbe tett kézzel, nézve a helyzet elfajulását, hiszen szemmel láthatóan nincs minden rendben a kollégájával. Amikor Georgina ezen a szálon kutakodott, többet bukkant fel – bár véleményem szerint még így sem eleget - a két jóbarát, Carter és Jerome is, akikről mindig az Elveszett próféciák béli duó, Crowley és Azirafael jut eszembe. Kicsit jobban megmozgatja a fantáziám Carter, a törődő angyal, de az ellenpólus, a parancsolgató főnök is jó alapanyag. Ők szolgáltattak információkat a könyv mitológikus részéhez, hogy a nefilimek után legyen valami változatosság.

Na és persze ott volt Seth és az igaz szerelem. Én azt a fickót egyszerre zabálom és megyek tőle a falnak. Tetszik a pasi, mert író (iszom is minden szavát), csendes, kissé szétszórt. Tetszik ahogy gondolkodik, tetszik, hogy egyik pillanatban teljesen papucsnak tűnik, de két mondattal később úgy érzem mégsem az. Viszont akkor is ki tudnak borítani a nem féltékeny, mindent megértő karakterek. Hősiesen tűri, hogy szerelme mással bújik ágyba, hősiesen ellenáll a testi vágynak, szóval túl jófiú. Nem akarok én tőle túl sokat, csak egy kicsit látványosabb vívódást. Lett volna lehetőség kis drámára, de túl könnyen elintézte a helyzetet, ezt kompenzálva azonban a végére rosszalkodott is egy kicsit. Egy icipicit, amin jót somolyogtam.

Szeretem, hogy a sötét oldal ilyen szerethető, szeretem, hogy ilyen soklényes a társaság. Jólesik, mert könnyed. Nem egy humorbomba, de sokszor mosolyra görbíti a szám.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!