A végzet ereklyéi 4.
Első reakcióm, amikor megtudtam, hogy A végzet ereklyéi mégsem egy egyszerű trilógia lesz, természetesen az öröm volt, hiszen egy remek világba csöppenhetek majd vissza, ahol az összes szereplő a szívemhez nőtt és bizony jónéhányuk sorsa még sok lehetőséget rejt.
Mit ne mondjak az Üvegváros, mint a Valentine elleni csata csúcspontja igencsak magasra tette a lécet és a CoFA megjelenése után külföldön és hát néhányan nálunk is rebesgették, hogy a folytatás cseppet sem tudta megütni azt. Én is erősen megkérdőjeleztem, hogy Clare tud-e egy Valentine Morgensternhez méltó új főgonoszt kreálni, ami számomra igen fontos momentum. Kíváncsian vártam, hogy Simon előtérbe kerüljön, hiszen zabálom az édes buksiját és már előre csillogott a szemem, hiszen Alecről és Magnusról is sokat pusmogtak a rajongók.
Nem is tudom miért lepődtem meg, hogy megint máshogy járt az agyam, mint az írónőnek, cseppet sem ilyen történetet képzeltem volna a folytatásba, természetesen ez a leginkább a felszedett információmorzsáknak köszönhető, hiszen némelyikbe túl sokat, másokba túl keveset képzeltem, így az arányok jelentősen felborultak a fejemben. A lényeg azonban az, hogy ha nehezen is indult a történet, csak lassan döcögtünk jó ideig, olyan hihetetlen sebességbe kapcsolt a befejezésre, hogy aki ezek után nem várja türelmetlenül a folytatást, az sosem volt igazi rajongó.
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.
Szegény könyv abban az időben került a kezembe, amikor igyekeztem újra hozzászokni az új egyetemi félév napirendjéhez, amelyben a koránkelés mindennapos esemény, a sok utazás fárasztó. Még bennem élt az elmúlt hetek pihentető semmitevése, amikor kedvemre olvashattam, amikor csak akartam, de most szinte minden időm elveszi az iskola. Ilyen körülmények között akkor vettem elő a könyvet, mikor akad néhány feles percem, amikor pedig este jutott volna több is, erősen küszködtem az álmossággal, amit bizony még Simon sem tudott kiverni a szememből. Szegény srác nincs a legjobb paccban, rájár egy kicsit a rúd, így humorérzéke is megcsappant valamelyest és vele töltöttük az idő java részét. Ha épp Clary és Jace volt a soros, akkor sem jártam jobban, hiszen az ő kapcsolatuk sem gondtalan, így egy újabb melankóliahullám tetézte a fáradtságom. Egy jó ideig pedig hittem, hogy a kötet egy közepesnél jobbra nem futja, mert minden szeretem a szereplőké, de tény, hogy döcögtünk az elején. De csak az elején, majd elkezdtek sokasodtak az egyre jobb jelenetek.
Egyre többször kerültek közös légtérbe a fiúkáink, Simon és Jace, néha kiegészülve egy új szereplővel, Simon új lakótársával és ahogy megszokhattuk haláli párbeszédeknek lehettünk szemtanúi. Nemhiába imádtam mindig is, amikor a két srácot összeeresztik. Jace és Clary is produkált jónéhány forró jelenetet, aminek a végén mindig sikeresen felnevettem, hogy már megint átvertek, és rendkívül jó volt látni, hogy Clare sem sablonos megoldásokhoz nyúlt, hogy belerondítson a páros által végre meglelt boldogságba. Szerintem gyönyörűen csavargatta a szálakat, hogy problémát szítson. A végére pedig megjelent(ek) a Valentine pótolni kívánó gonosz(ok). Tetszett, hogy milyen démoni gonoszt keltett életre, és bár valakire számítottam, de akkor sem ilyen formában. Az utolsó sorok pedig… micsoda izgalmak várhatnak még ránk. Le a kalappal.
Azonban valamit nagyon sajnálok. Fel voltam készülve… nem… rosszul mondom… türelmetlenül vártam, hogy a magukat felvállaló páros, Magnus és Alec jelentősebb szerepet fog kapni. Viszont szomorúan vettem tudomásul, hogy mire felbukkantak már majdnem vége volt a könyvnek és annyira kevés sor jutott nekik, mintha ott sem lettek volna. Alec viselkedését többnyire nem értettem, szeretem a féltékenykedést, de ez teljesen értelmetlen volt. Ennek ellenére még mindig nagyon imádom őket.
Ahogy egyre jobban szoktatom magam egy valós Isabelle – Simon pároshoz is. Hiába az elején a titkos édes hármas, az új sráccal nem is olyan kuszák már a szálak. Simonra pedig nem tudok haragudni, akkor is egy jó srác, aki most igencsak előtérbe került. Túlontúl különleges, aki most kezdi kapiskálni léte következményeit.
Ha nem is csillagos ötöst, de egy jó jegyet mindenképpen beírnék Cassandra Clare nem létező ellenőrzőjébe. Még mindig tud ez a nő.
4.5 pont
A sorozat további kötetei:
1. Csontváros tovább
2. Hamuváros tovább
3. Üvegváros tovább
Mit ne mondjak az Üvegváros, mint a Valentine elleni csata csúcspontja igencsak magasra tette a lécet és a CoFA megjelenése után külföldön és hát néhányan nálunk is rebesgették, hogy a folytatás cseppet sem tudta megütni azt. Én is erősen megkérdőjeleztem, hogy Clare tud-e egy Valentine Morgensternhez méltó új főgonoszt kreálni, ami számomra igen fontos momentum. Kíváncsian vártam, hogy Simon előtérbe kerüljön, hiszen zabálom az édes buksiját és már előre csillogott a szemem, hiszen Alecről és Magnusról is sokat pusmogtak a rajongók.
Nem is tudom miért lepődtem meg, hogy megint máshogy járt az agyam, mint az írónőnek, cseppet sem ilyen történetet képzeltem volna a folytatásba, természetesen ez a leginkább a felszedett információmorzsáknak köszönhető, hiszen némelyikbe túl sokat, másokba túl keveset képzeltem, így az arányok jelentősen felborultak a fejemben. A lényeg azonban az, hogy ha nehezen is indult a történet, csak lassan döcögtünk jó ideig, olyan hihetetlen sebességbe kapcsolt a befejezésre, hogy aki ezek után nem várja türelmetlenül a folytatást, az sosem volt igazi rajongó.
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.
Szegény könyv abban az időben került a kezembe, amikor igyekeztem újra hozzászokni az új egyetemi félév napirendjéhez, amelyben a koránkelés mindennapos esemény, a sok utazás fárasztó. Még bennem élt az elmúlt hetek pihentető semmitevése, amikor kedvemre olvashattam, amikor csak akartam, de most szinte minden időm elveszi az iskola. Ilyen körülmények között akkor vettem elő a könyvet, mikor akad néhány feles percem, amikor pedig este jutott volna több is, erősen küszködtem az álmossággal, amit bizony még Simon sem tudott kiverni a szememből. Szegény srác nincs a legjobb paccban, rájár egy kicsit a rúd, így humorérzéke is megcsappant valamelyest és vele töltöttük az idő java részét. Ha épp Clary és Jace volt a soros, akkor sem jártam jobban, hiszen az ő kapcsolatuk sem gondtalan, így egy újabb melankóliahullám tetézte a fáradtságom. Egy jó ideig pedig hittem, hogy a kötet egy közepesnél jobbra nem futja, mert minden szeretem a szereplőké, de tény, hogy döcögtünk az elején. De csak az elején, majd elkezdtek sokasodtak az egyre jobb jelenetek.
Egyre többször kerültek közös légtérbe a fiúkáink, Simon és Jace, néha kiegészülve egy új szereplővel, Simon új lakótársával és ahogy megszokhattuk haláli párbeszédeknek lehettünk szemtanúi. Nemhiába imádtam mindig is, amikor a két srácot összeeresztik. Jace és Clary is produkált jónéhány forró jelenetet, aminek a végén mindig sikeresen felnevettem, hogy már megint átvertek, és rendkívül jó volt látni, hogy Clare sem sablonos megoldásokhoz nyúlt, hogy belerondítson a páros által végre meglelt boldogságba. Szerintem gyönyörűen csavargatta a szálakat, hogy problémát szítson. A végére pedig megjelent(ek) a Valentine pótolni kívánó gonosz(ok). Tetszett, hogy milyen démoni gonoszt keltett életre, és bár valakire számítottam, de akkor sem ilyen formában. Az utolsó sorok pedig… micsoda izgalmak várhatnak még ránk. Le a kalappal.
Azonban valamit nagyon sajnálok. Fel voltam készülve… nem… rosszul mondom… türelmetlenül vártam, hogy a magukat felvállaló páros, Magnus és Alec jelentősebb szerepet fog kapni. Viszont szomorúan vettem tudomásul, hogy mire felbukkantak már majdnem vége volt a könyvnek és annyira kevés sor jutott nekik, mintha ott sem lettek volna. Alec viselkedését többnyire nem értettem, szeretem a féltékenykedést, de ez teljesen értelmetlen volt. Ennek ellenére még mindig nagyon imádom őket.
Ahogy egyre jobban szoktatom magam egy valós Isabelle – Simon pároshoz is. Hiába az elején a titkos édes hármas, az új sráccal nem is olyan kuszák már a szálak. Simonra pedig nem tudok haragudni, akkor is egy jó srác, aki most igencsak előtérbe került. Túlontúl különleges, aki most kezdi kapiskálni léte következményeit.
Ha nem is csillagos ötöst, de egy jó jegyet mindenképpen beírnék Cassandra Clare nem létező ellenőrzőjébe. Még mindig tud ez a nő.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
4.5 pont
A sorozat további kötetei:
1. Csontváros tovább
2. Hamuváros tovább
3. Üvegváros tovább
Van 5. kötete is?
VálaszTörlésIgen, a City of Lost Souls már megjelent külföldön, magyarul csak jövőre várható, de addig is még az idén tervben van egy Pokoli szerkezetek 2. kötet az írónőtől.
VálaszTörlés