Midnight Breed 2. Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.
Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő... Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és furcsa kapcsolatuk szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, csak ahhoz előbb át kell lépni az életen...
„Erotikus, vérszomjas, csábító”
- J. R. Ward, az Éjsötét szerető írója
Itt a következő harcos, aki "megérett" a szerelemre. DANTE
A neve személy szerint nekem nagyon tetszik, ahogy az egész fazon is. Kegyetlen, halálos, nagyon sokat káromkodik, csúnyán beszél, DE..... a szerelmével gyengéd, lágy, gondoskodó, érzéki. Imádom. Én is lennék az ő Angyala.
Dante éli a harcosok életét, harcol vadászik. Ellenfélre, nőre, vérre. Halloween éjjele azonban megváltoztatja az életét. Egy szokványos kis bunyó rosszul sül el. Kellemetlen meglepetés éri és majdnem otthagyja a fogát.
Menekülve egy állatklinika raktárában köt ki, ahol szembetalálja magát a sorsával. Tess Culverrel. Éltető vérre van szüksége, ott a lány.... szóval tudjátok. De a nő, nem akármilyen nő, kiválasztott. Így már semmi sem olyan egyszerű. Szóval azon kívül, hogy akaratán kívül a nőt magához kötötte, még azonnal bele is szeret, bár erre csak későn jön rá.
Szóval érzi, valahogy a lány közelébe kell jutnia, találkoznia kell vele. A találkozás nagyon meghittre sikerül és onnan már nincs megállás. Belekerül a képbe Harvard, egy kis elhanyagolt terrier, exbarát, drog.... szóval sok-sok veszély és titok, látomások, majdnem félresikerült végzet.
A vérszopók aljas kis trükkje, elég okos ötlet. Drog a vámpíroknak, hogy vérszopókká váljanak. De hát megállítják majd őket.
Tess különleges nő, különleges képességekkel. Képes a gyógyításra, varázsérintése van és tragikus múltja. Mindig fut, menekül.
Expasija, Ben Sullivan. Először sajnáltam. Rendes fickónak tűnt, aki viszonzatlan szerelemtől szenved. Aztán kiderültek dolgok és már nem sajnáltam. Egy idő után már képes lettem volna megbocsátani, de aztán..... hát igazán rühelltem a fickót.
Sterling Chase egy vámpír ügynök. Személyes mentőakció és bosszú hajtja és kéri a Rend segítségét.
Nehezen tudtam hova tenni a fickót. Elég érdekes ügyei vannak, ha kivetkőzik nyugodt jelleméből. De úgy döntöttem a végére, hogy szimpi, kedvelem. Voltak rossz döntései, de megbocsátom. Szegényke szerelmes, viszonzatlanul és hát ez vámpírnál extra gáz. Szerintem még vissza fog térni.
Olvasás közben egy ponton kicsit megdöbbentem. Úgy vélem, sőt tudom, hogy ki lesz Tegan párja. (Ő lesz a következő könyv főszereplője.) Már az első furcsa mondatnál rájöhettem volna, de csak a másodiknál eszméltem fel. Tegan ilyet nem mondana és tenne, ha nem lenne oka rá.
Azok, akik az első részre azt mondták, hogy túl sokat káromkodtak benne és ez nem tetszett, azok most még jobban ki fognak akadni. Már nekem is feltüntek a káromkodások, beszólások. Pedig én jól bírom az ilyeneket. Szó sincs róla, nekem bejönnek ebbe is, csak tényleg sok van.
Jó volt a könyv, volt tényleg rendes története is, és jó volt látni Dantét átváltozni szerelmes vámpírrá. Meg volt benne a kellő harc, harag, düh, féltés, érzelem, erotika. Felismerések, fordulatok. Egyik kedvenc jelenetem a Múzeumos, Dante annyira édes volt.
Nemsokára folytatás.... Tegan....(ha kicsit is hasonlít majd Zsadistra, akkor nagy kedvencem lesz.) Meglepő módon felcsigázott Rió is az aprócska és egyetlen jelenetével. Már ő is egy megtört lelkű vámpír. Szóval kíváncsi vagyok.
5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése