Darren Shan - Rémségek cirkusza

A regénysorozat első kötetében Darren és Steve, a két barát ellátogat a titokzatos cirkuszba, amely az ódon kastély szomszédságában ütötte fel a táborát. A városban persze senki sem értesült a társulatról, és ami a legfontosabb: a szülők és a tanárok sem tudnak róla. Még a szórólapokat is titokban terjesztik a kék csuklyások! Itt ugyanis nem akrobaták és oroszlánok szórakoztatják a közönséget. Nincsenek bohócok, sem idomított elefántok... valóságos rémségek riogatják a nézőt. A legszörnyűbb dolog azonban az előadás után következik. Steve felismeri az egyik szereplőt... látott róla egy rajzot valami régi könyvben, és ebből megtudta, hogy az illető vámpír...


Nem is tudom mit mondjak. Olvasás közben az járt végig a fejemben, hogy Darren még mennyire gyerek és milyen gyerekesen viselkednek, mind.

Szent és igaz minden, amit a "nagy" Steve mond, mindenáron kell neki Madam Octa, mindenáron bátornak kell lenni. Ha már nem változtatnak vámpírrá csak azért is vámpírvadász leszek. Te lettél vámpír helyettem, ezért megöllek....
Nem fogta fel a tettei következményét, naivan hitt abban, hogy megmenekült és megtévesztette Mr. Crepsley-t. Jó játék egy mérges pókkal játszani, ugráltatni...

Ezek olyan.... mint már mondtam gyerekesek voltak. De mit is várhatnánk egy igazi gyerektől, kis kamasztól.

De most miután már befejeztem a könyvet érzem azt, hogy mennyire át lehetett élni az egészet, hogy azon túl, hogy idegesített... nem is inkább megnevettetett (mint gyerek a felnőttet, aki jobban érti már a dolgokat) a tetteivel, meg is tudtam kedvelni.

Azért volt élvezhető, mert annyira átlehetett élni a gyerekes vágyakat, naivságot.

Most a kötetek során várom a fejlődést, mármint Darrenét. Nekem túl egyszerű volt, ahogy belement a dolgokba, amilyen nyugalommal fogadta, hogy el kell hagyni a családját. Mármint oké, sokszor kiborult, sírt... de akkor is. Feladni mindent... Már túl mesebeli volt az utolsó közös vacsora, este is.

Nem éreztem igazán, hogy minden megváltozott, csak az események valahogy jöttek egymás után és elkezdődhet egy újfajta élet.Nincs meg bennem az az érzés, hogy életreszóló változások történetek. Még nem.

Nagy meglepetésként ért Mr. Crepsley személye. Valamiért egy gonosz embert vártam volna, erre egyáltalán nem az. Határozottan őszinte. Néha kegyetlen amit mond, nem kelt hamis ábrándokat. Ez tetszik benne. Várom milyen viszony alakul ki köztük. Úgy érzem, tényleg átérzi Darren helyzetét és tényleg sajnálja, ahogy ezt ő mondta is neki.

Nem tudom mit várhatok a folytatástól. Nincs semmilyen infóm mi lesz maga a történet, de azért ennél egy kicsit többet. Értem én, hogy egy szükséges bevezető rész volt ez, de valami még hiányzik nekem. Szóval lelkesen olvasom és keresem azt a valamit. Remélem megkapom.