Spirit Bliss - Kígyók sziszegése

Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy a tavalyi év hangos volt a Könyvmolyképző három muskétásának könyveitől, vagyis leginkább a született kritikáktól, értékelésektől. Benina, Szurovecz Kitti és Spirit Bliss műveit karolta fel 2010-ben a kiadó, hogy a már kialakult rajongótábor nagy örömére megjelentessék a már olvasott, vagy teljesen ismeretlen történeteket. A nagy felhajtás miatt mások is kíváncsiságtól hajtva vették kezükbe a könyveket és bizony sokan akadtak, akik rossz szájízzel értek a művek végére, ha a végére értek egyáltalán, majd erőteljes kritikai érzéküket elővéve csámcsogtak a könyvek hibáin. Ezt persze a lelkes rajongó nem hagyhatta és nem épp kultúrált „háború” folyt le néhány könyv esetében. Úgy érzem nekem sikerült tisztes távolságból, fél szemmel követni az eseményeket, amihez hozzájárult az is, hogy csupán egyetlen könyvet tudtam volna a védelmembe venni. Én is a Spirit fanficek lelkes olvasója voltam egy ideig, azonban a Twilight láz hanyatlani kezdett bennem, ami persze nem gátolt meg abban, hogy lelkesen vessem rá magam az Árnyékvilágra. Nem titkolom, nekem tetszett, bár tény, hogy néhány kritikában igazságot látok, más kérdés, hogy engem ezek nem érintettek érzékenyen, és nem tudok fennakadni sok kis apróságon, mert nekem azok csupán apróságok. Bevallom cseppet én is másra számítottam, mégis kellemes órákat nyújtott. Adam érzékeny és romantikus lelkemnek partner volt, de már akkor is csíptem a negyvenes menedzser fickót, akit egy kis csitri csavart az ujja köré. Így természetesen örültem, hogy Peter Summers lép elő főszereplővé a folytatásban.

Kezdjük a szembeötlő dolgokkal, amikhez a könyvet még ki sem kell nyitni. Most aztán nem róhatja fel senki, hogy a borító alapján félre lett vezetve. Az első kötettel ellentétben cseppet sem sugallja, hogy esetleg fantasy történetet talál az olvasó a lapok között, ha erről a fülszöveg olvasása után nem lenne kellően meggyőzve. Azonban hiába lett hű a történethez, nem érzem telitalálatnak. Nekem őszintén szólva nem igazán tetszik, mérföldekkel elmarad az Árnyékvilágétól. Na de ezen már nem lehet változtatni, és ha a borító nem is jönne be első látásra, azért igencsak szemet szúr a polcon a vastagsága. Mondhatni terjedelemben majdnem a duplája Adam és Camilla történetének, ami nekem olvasás közben hullámokban okozott örömet és türelmetlenséget.

Az írónőnek sikerült az első két fejezettel igencsak belecsapni a közepébe, és elültetni az olvasóban a kíváncsiság magvait. Mielőtt azonban fény derülne a titkokra, nagy utat kell megtenni, mind Peternek, mind az olvasónak, így vissza is utazunk az időben évekkel ezelőttre, amikor Peter és Adam élete keresztezte egymást, hogy lépésről lépésre tudjuk végigkövetni az események kibontakozását. Jelentős ideig úgy éreztem, hogy a könyv egy férfi életútját akarja bemutatni. Munka és magánélet, magány és kapcsolatok, egy bűntudattal küzdő tisztességes férfi küzdelme egy olyan világban, ahol mindennek ára van, a mocskos perverz állatok pedig a szemedbe hazudnak. Peternek pedig egyre jobban felnyílik a szeme és késztetést érez tenni a dolgok ellen. Lassan telnek az évek, Adam felnő, szerelmes lesz és elhozza Peter életébe a nőt, Julie Parkert, a huszonéves nyughatatlan énekest. Azonban Peter boldogságát újabb és újabb nyugtalanító események és szereplők zavarják meg és sodorják a tragédia felé, ahol már Julie kezébe kerül a gyeplő és harcolnia kell a gonoszság ellen, hogy megmentse a férfit, akit szeret.

Erre a könyvre már jobban illik a krimiszállal átszőtt romantikus történet, mint az Árnyékvilág cukormázas love sztorijára. Spirit Bliss végigvisz egy komoly témát a könyvön, szinte sosem engedi elfelejteni, hiszen újra és újra visszatér, egyre súlyosabban, egyre kerekebb történetként, mivel Peter lelkiismerete nem engedi a bűnösöket szabadon garázdálkodni. Bűnösből pedig nem kevés van, az olvasó kedvére böködhet szinte bárkire, indíték mindig lenne, mégsem biztos, hogy elsőre tényleg a tettesre gondolnánk. A végére jövünk rá, mire képes az emberi meggondolatlanság, és rohanunk a szereplőkkel, kapkodjuk a fejünket, mert egyre fogy az idő.

Ha a romantikus oldalát nézzük a könyvnek, akkor szerintem igen sokára kúszik be a sorok közé az igazi, és kevésbé nyálas, rózsaszín formában, mint elődjénél. Bár kétségtelen, hogy Peter és Julie is nem egy édes jelenetek, együttlétet tudott produkálni. A páros kissé vagányabb, mint a művészlelkekkel megáldott, visszahúzódó Árnyékvilágbéli pár. Kapcsolatuk, viselkedésük és problémáik sokkal hihetőbbek voltak. Bár most is úgy érzem, hogy Adamhez hasonlóan Peter is olyan pasi, aki bizony nemigen található meg a való világban, pedig egy ilyen férfi az életemben nekem is jólesne.

Egyik pillanatban örültem, hogy ilyen hosszú történetbe cseppentem, mert rendkívül elkapott a hangulat olvasás közben és teljesen bele tudtam feledkezni az olvasásba, és jó érzés volt tudni, hogy még sok-sok oldal hátra van. Máskor mégis azt éreztem, hogy túlontúl lassan csordogál a történet, nem feltétlen untam, inkább úgy éreztem toporgunk. Hiába egy újabb probléma, hiába egy újabb komoly beszélgetés, megkérdeztem magamtól, hogy kell ez nekem, tényleg kell ez ide? Mintha Spirit nagyon igyekezett volna mindent túlontúl megalapozni, megmagyarázni.

Tény, hogy jól néznek ki a részeket elválasztó dalszövegrészletek, de kérem olvashatatlanok. Jelentős időt kell a bámulásukra fordítani és akkor talán kisilabizáljuk a szavakat a választott betűtípus miatt. Egyébként is ezek olyanok nekem, mint a versek, elvontak és nagyon kell küzdenem, ha valami mögöttes tartalmat, jelentést, célzást fel akarok fedezni, de ha már elolvasni is küzdelmes, akkor bizony inkább lapozok tovább.

És ha már a "hibáknál" tartunk, most is akadt néhány „hollywoodi” megoldás, azonban itt sem hazudtoltam meg magam, hiszen ezek nekem semmisségek voltak és nem tudták rontani az élvezetet, mert én bizony élveztem a könyvet. Magam is meglepődtem mennyire belezuhantam a történetbe, és ha nem tudtam olvasni, türelmetlenül vártam, mikor is vehetem újra a kezembe. Örültem, hogy nem kellett csalódnom és élvezetes olvasmányban volt részem. Tetszett, hogy megkaptuk Adam és Peter közös múltját, láthattuk a sztárpalántát még fiatalon, majd boldog családapaként. Szerettem a szereplőket, érdekelt a sorsuk. Így hát két jó könyv után, nem kérdés, hogy az idén megjelenő Démoni érintés is nagyon várós könyv lesz, főleg, hogy még régen volt szerencsém olvasni néhány fejezetet belőle.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

4,5 pont

Az írónő további művei:
Árnyékvilág tovább