Akik szemfülesek voltak, azok tudhatják, hogy idén sem maradunk Richelle Mead könyvek nélkül, nem kell a Vérvonalak külföldi, majd magyar megjelenését lesni, hiszen az Agave kiadó hamarosan új falatokat tesz elénk Mead Georgina Kincaid köteteiből és színesíti a megszokott fantasy kínálatot egy új lény, a szukkubusz színre lépésével. Bár az „új” jelzőt erős túlzással lehet használni, mivel azonban kis hazánkban szinte ismeretlen, ezért talán mégis helytálló.
A vámpírok és alakváltók már nemigen okoznak meglepetést, sokak még nem unják őket, mások már igen. Törtetnek az angyalok, náluk már csak a tündérek igyekeznek jobban elárasztani a piacot. A démonok is felfedték már magukat egy-egy YA vagy urban fantasy történetben, de számuk alig említhető. Sebaj, majd a szukkubusz tovább erősíti a démoni vonalat.
Hogy ezt honnan tudom? Bevallom őszintén, nem vagyok szakértő, de amint megláttam a szukkubusz szót, nekem azért bevillant néhány gondolat. Először is Anita Blake (egy újabb Agave által gondozott (kedvenc) sorozat), hiszen a tökös csaj titulusai között bizony szerepel a nekromanta, vérpán, halandó szolga és még sok más mellett a szukkubus is. Bizony-bizony Jean-Claude „megajándékozta” saját démonának párjával.
Hogy ezt honnan tudom? Bevallom őszintén, nem vagyok szakértő, de amint megláttam a szukkubusz szót, nekem azért bevillant néhány gondolat. Először is Anita Blake (egy újabb Agave által gondozott (kedvenc) sorozat), hiszen a tökös csaj titulusai között bizony szerepel a nekromanta, vérpán, halandó szolga és még sok más mellett a szukkubus is. Bizony-bizony Jean-Claude „megajándékozta” saját démonának párjával.
„Az ardeurt egyébként Jean-Claude-tól kaptam, a halandó szolgasággal járt. Jean-Claude nem csak vérrel táplálkozhatott, hanem mások kéjével is, sőt, ha nagyon muszáj volt, pár napig teljesen ki is tudta iktatni a vért az étrendjéből, feltéve, ha lett helyette szex, bőséggel. Egy más korban inkubusnak hívták az ilyeneket, akik nők és férfiak vágyából erőre kapnak, és akik elemésztő vágyra lobbantanak halandó lényeket.”
(Égkék bűnök)
„Inkubus vagyok, lidérc, akinek a testi vágy és csábítás az átka és a hatalma, ma petite. Nincs egyéb eszközöm, az én mágiám ennyi, a test és a szerelmi áhítat. „
(Lidérces álmok)
„Az inkubusom szukkubusa vagy, ma petite. Vámpír módjára táplálkozol, csak épp vér helyett a szexből nyersz erőt. „
(Haláltánc)
Mint láthatjuk az inkubus és női párja, a szukkubusz erősen kapcsolódik a szexualitáshoz, vágyakhoz és érzékiséghez. Azonban azt is tudjuk, hogy Anitára nemigen vonatkoznak a természetfeletti szabályai, nem mondható csupán szukkubusznak, így határozott kijelentéseket sem tennék az ilyen női démonokkal kapcsolatban. Azt azonban megígérem, hogy kutakodok még a témában és legközelebb elmerülök a szukkubus mítoszában.
Addig is egy kis kedvcsináló a márciusban megjelenő A szukkubusz dala c. könyvhöz:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése