Naomi Novik - Őfelsége sárkánya

Temeraire-sorozat 1. 

Már régóta szerettem volna sárkányos könyveket olvasni, mert volt bennem egy olyan érzés, hogy kedvelném ezeket a természetfeletti lényeket. Ez százszázalékosan bebizonyosodott Anne McCaffrey Pern sárkánylovasai sorozatának első kötetének kivégzése után. Úgy gondolom, hogy a farkasok mellett a sárkányok azok a természetfeletti lények, amik a legjobban a szívemhez nőttek. A sárkányoknál azt a különös kapcsolatot csodálom és irigylem, ami a sárkány és a reptetője között jön létre. Naomi Novik könyve pedig ebben hihetetlenül jó volt.

Erről a sorozatról is csupa jót olvastam, így örömmel vettem a kezembe a kötetet. Kicsit tartottam ugyan a napóleoni témától (nem különösen csigáz fel), de mivel a fő hangsúly a különleges köteléken volt, sőt a légi összecsapások is élvezhetőek voltak, így minden félelmem alaptalannak bizonyult.

Egy angol hajó elfoglal egy francia fregattot és vele együtt megkaparint egy sárkánytojást, ami mindjárt kikelni látszik. A tengerészek különösen alantas és szánni való tevékenységnek tartják a reptetők életét, így senki sem akar a leendő sárkány kapitánya lenni. Viszont a sors úgy hozza, hogy Laurence kapítány szelídíti meg, a Temeraire-nak elnevezett sárkányt és így élete egy új szakaszba lép, ahol örök és mély kapcsolatot alakít ki a sárkányával. Közös útjuk nem csak nehézkesen indult, de hasonlóképp folytatódik, mert a volt hajóskapitányból lett reptető és egy ritka és különleges sárkány igazából sehová se tartozik, sehol sem fogadják szívesen. Azonban Temeraire hihetetlen okosságával és tanulásra való képességével, míg Laurence pedig sárkánya remek kapitányaként törődésével és odaadásával meglágyítja az eddig mereven elutasító szíveket és fokozatosan beilleszkednek a reptetők közé. A háborúban pedig egyre nagyobb segítséget nyújtanak.

A könyv fő erőssége a sárkány és kapitánya közötti viszony bemutatásában rejlik, legalábbis számomra. Nem sok sárkányról olvastam, de Temeraire a legudvariasabb, a legnagyobb tudásszomjjal rendelkező mind közül.
Bár Temeraire egy igen előkelő hím, mégis néha azt éreztem, hogy szinte szerelemmel szeretik és féltik egymást. Olyan odafigyelés és odaadás volt mindkettőjükben, amit csak irigyelni tudok. A felolvasások, az ajándékok, az alapos mindennapi törődés számomra igen megható volt.
Meglepően élvezetesek voltak a légi csatározások, még ha a könyvet nem is tartom túl cselekményesnek, vagy túlontúl izgalmakban gazdagnak. De nem is ez volt szerintem a cél, hiszen mint egy bevezető kötet, megismerkedtünk főszereplőinkkel, megtörtént az intenzív kiképzés és beilleszkedés a reptetők közé. Megszerettük főhőseink társait, sárkányokat és kapitányokat. Kis túlzással akadt egy halvány, romantikusnak kevésbé mondható "szerelmi" szál. Akadtak veszteségek, egy kis szomorúság. De legtöbbször mosolyogtam és irigyeltem a főhősöket.

Érdekes, hogy a sárkányok így a szívemhez nőttek, de azt mondhatom, csak a saját képzeletemben ennyire vonzóak. Sajnos még nemigen sikerült olyan képet vagy filmet találnom, amik tetszettek, vagy jobban megérintettek volna. Viszont olvasni róluk már teljesen más számomra, akkor és ott ők az egyik legcsodálatosabb lények.

A folytatás olvasása garantált, szeretnék újra olvasni róluk.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

4 pont