A.O. Esther - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens Magazin, 2012
Oldalszám: 444
Ár: 3999 Ft

Összetört glóriák #1

Ha azt nézem, hogy az utóbbi hetekben mennyi vélemény árasztotta el az étert a könyvről, már csak keveseknek kellene meglepetést okoznom azzal, ha én is megjegyzem, hogy A.O. Esther személyében  kis hazánk egy szülöttjét tisztelhetjük, azaz egy új magyar szerző lépett az olvasóközönség elé. A tartalom előtt pedig mindenképpen szót érdemel az igényes kiadás, viszont én elcsépelt szavak helyett ajánlom az internet csodáját, amely már számtalan képet rejt a regényről, hiszen többen igyekeztek mások számára is szinte megfoghatóvá tenni a könyvet.

A történet:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Gondolatok:

Miután elolvastam az első rövid részletet, amelyet a szerző mindenki számára elérhetővé tett, még nem tudhattam, hogy mennyire is érződik majd angyalosnak a sztori, de határozottan olyan érzésem volt az összecsapást és a vonzalmat látva, hogy a folytatás egy harcos amazon és egy rosszfiú kalandos románca lesz. Azonban, ha nem is rossz képletbe helyettesítettem be, számításaimba azért hiba csúszott.

Első meglepetés akkor ért, amikor a csatának egy "valaki rátenyerelt a távirányítóra" szituáció vetett véget, és ezzel véletlenül a Minimax csatornára kapcsolt, ahol Barbie épp manóföldén talál új barátokra. Azaz Sophielt az erdőlakók mentik ki szorult helyzetéből, és veszik szárnyaik alá a nemrég földre szállt angyalt. Nevezhettük volna a lombkorona világát Mosolyfalvának, mindenki kiírhatta volna a kuckójára, hogy Kedveslak, hiszen oly nagy barátsággal, gondoskodással bántak az új jövevénnyel. Sajnos nekem már igen hamar csömöröm lett a tömény kedvességből, a körülményes köszöngetésből és bizony alig vártam, hogy visszatérjen a történet egy izgalmasabb mederbe. Azonban ahogy teltek az oldalak, rá kellett jönnöm, hogy Sophiel nem rohan fejjel a bajnak, nem megy az izgalom elébe, hanem hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Lényegében várja, hogy beszálljon a sült galamb a szájába és útja során ez a jótét lélek szinte mindenkit mesélésre késztet. Így a regény igen terjengősre, talán már túl terjengősre sikeredett és nem is csodálom, hogy az oldalszám meghaladja a 400 oldalt.

Sophiel passzivitása egyre inkább zavaró lett. Kifejezetten bosszankodtam, hogy ha kardot adnak a kezébe, akkor minden további nélkül nekiáll kaszabolni az ellenséget, de ha elrabolják, eladják és kurtizánná "léptetik elő", akkor egy szökési terv sem formálódik a fejében, hanem szentül hiszi, hogy a férfi akibe szerelmes majd megmenti, biztos csak valami félreértésről van szó. Számomra ez teljesen érhetetlen annak tükrében, hogy Sophiel küldetéssel szállt le a földre, így nekem az lenne a logikus, ha foggal körömmel harcolna, hogy véghez is vigye? Bár tény, hogy hite, angyali lelke elviszi a végső célig.

Nehezemre esett elhinni, hogy a röpke párbeszédek, néhány pillanatnyi találkozás valóban szerelmet gerjesztett, de még így is vevő voltam a történet romantikus vonalára, amely igen ártatlan maradt. Elijah egész jó pasi lett volna, ha nem ennyire töketlen, vagyis engedékeny és türelmes a lánnyal szemben, bár így is Elijah kastélyában töltött oldalakat szerettem a legjobban olvasni.

Határozottan tetszett az angyalok megjelenése, képességeik, amelyek színesebbé tették a történetet. A végére megkaptam a kalandosabb részeket, bár nem úgy zárultak, ahogy vártam volna. Alapvetően a történet számos kérdést felvet, amely valláshoz, az élethez kapcsolódik. Igyekszik elgondolkodtató lenni, hogy nem minden fekete vagy fehér. A szerző epizód jelleggel, de egész sok szereplőt mozgatott, könnyen ment neki a hangulatkeltés és néhol kifejezetten fülbemászóan dallamos volt a szöveg. Látok benne fantáziát, de Sophiel karaktere túlontúl meghatározta számomra a könyvet és lehet, hogy butaság azzal "vádolni" egy történtet, hogy túl angyali, de én mégis megteszem. 

A könyvért a Decens Magazin Médiának és az írónőnek tartozom köszönettel.