Szösszenet Az imádott Jenna Foxról

Mi az a szösszenet?
Rövid értékelés azokról a könyvekről, amelyek nem ihlettek meg igazán, de néhány sorban azért szeretnék megemlékezni róluk.

Kiadó: Cicero, 2011
Oldalszám: 352
Ár: 2990 Ft

MARY E. PEARSON: AZ IMÁDOTT JENNA FOX

A történet:

A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…

   Alapvetően örülök neki, hogy egy ideje nem csak a felnőtt irodalomban, de az ifjúsági regények között is terjednek a komolyabb problémákat, kérdéseket feszegető művek, de látva a sok pozitív véleményt felmerül bennem a kérdés, hogy egy elgondolkodtató téma egyenlő-e a sikerrel? A többség véleményét nézve a válaszom inkább az 'igen' lenne, de számomra ez a könyv épp az ellenkezőjét bizonyítja. Vagyis szembe megyek az árral és kijelentem, hogy ez a történet számomra nem volt több egy egyszer olvasós, érdekes alapokra épített könyvnél, de a kivitelezéssel nem vagyok elégedett.
   Legnagyobb problémám a rövid tőmondatok tömkelegével volt, amelytől úgy éreztem, hogy teljesen egysíkúvá, monotonná vált a történet. Az elején ez még nem is volt baj, hiszen Jenna elméje egy tiszta vászon, emlékek nélkül, azt se tudva ki is valójában Jenna Fox, de hiába érte egyre több inger, hiába töltötte el egyre több érzelem (izgalom, félelem, düh, kétségbeesés), akkor is ugyanolyan szürkének, színtelennek és üresnek éreztem a karakterét, mint legelőször.
   Nem mondanám, hogy az olvasásidőn túl is beférkőzött volna a gondolataimba a történet, bár kétségtelen, hogy közben véleményt alkottam a szülőkről és meghánytam-vettetem magamban én vajon hogyan éreznék és mit tennék Jenna helyében, mégis alig érintett meg a lány sorsa. Távoli volt végig, pedig alapvetően egyáltalán nem unszimpatikus szereplő.
   A nagy rejtély nem is volt akkora rejtély, az olvasó szerintem jóval hamarabb összerakta azt a bizonyos puzzle-t, mint Jenna, viszont hála égen ennek ellenére is maradt még az írónő tarsolyában annyi "petárda", hogy a könyv végéig legyen mivel feldúlni a kedélyeket.
   Mondhatjuk rá, hogy ifjúsági, hiszen egy fiatal lány beilleszkedését követjük nyomon egy új környezetbe, ahol igyekszik a körülményekhez képest normális kamasz lenni, azaz barátságot köt, egy kicsit romantikázik, mégis az elsődleges feladata, hogy ráleljen és elfogadja új önmagát és pont azért lesz talán kortalan is a regény, hiszen a lányban felmerülő kérdések mindenkit foglalkoztathatnak. Kár, hogy nekem ez nem volt elég.