J.R. Ward - Irigység

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 541 (+ajánlók)
Ár: 3990 Ft

Bukott angyalok #3

A Fekete Tőr Testvériség sikere után mikor megjelent J.R. Ward hellyel-közzel spin-off sorozatként definiált új regényfolyamának nyitó kötete, a Kapzsiság, olyan természetesnek tűnt, hogy olvasni fogom. Meglepő könnyedséggel ugrotta meg az eddig vámpírok uralta Caldwellben játszódó pararománcok által támasztott lécet és annyira elvarázsolt Vin és Marie-Terese története, hogy azonnal besoroltam a kedvenceim közé és a sorozat is már fél lábbal átlépte a kitüntetett határt. Csakhogy a folytatás már mérsékelt sikert aratott, valahogy a Sóvárgásból áradó katonai hangulat miatt nem tudtam annyira szeretni, mint egyébként a szereplők megérdemelték volna, hiszen végül is Isaac udvariassága le tudott volna venni a lábamról. Szóval mondhatom azt, ahogy a sztoriban úgy nálam is 1-1 lett az állás a második menet végére. Azonban a Sóvárgás után a sorozat mondhatni parkolópályára került, köszönhetően leginkább a kiadónak, aki sokáig húzta - az egyébként kész fordítás - megjelentetését, és így időközben inkább már csak Ward neve tartotta fenn bennem az érdeklődés szikráját. Így viszont a kötet igazán kellemes meglepetéssel tudott szolgálni, amelyhez hozzájárult egyrészt az aktuális gerlepár, de talán még inkább az, hogy kezdett igazán elmélyülni a történet, erősödött a folytatásosság érzete, hiszen az előzmények egyre inkább befolyásolták a történet alakulását.

A történet:

Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.

Gondolatok:

Bevallom őszintén, ha az Újjászületett szerető megjelenése előtt nem olvasom újra a Felszabadított szeretőt, azaz Payne és Manny történetét, akkor nem biztos, hogy ennyire eleven képként élt volna a fejemben Butch régi társának, José de la Cruz nyomozónak az új partnere, egy bizonyos Thomas DelVecchio, aki újoncként is hamar bajba került, hiszen először egy lesifotósnak húz be egy nagyot, majd gyilkos szándékkal akar rátámadni egy sorozatgyilkosnak vélt gyanúsítottra. Csakhogy egy vámpír az utolsó pillanatban megelőzi és memóriatörlés után egyedül találja magát a vérző áldozattal. Mi pedig a könyv végére érve szembesülünk azzal, hogy ez a történeti szál bizony nincs lezárva. A miértre a válasz most már teljesen egyértelmű... Veck sztorija a Bukott angyalokban folytatódik, hiszen a világ sorsáért folyó harcban ő a következő válaszút elé ért lélek, akit Jim és Devina egyaránt a maga oldalán akar tudni.

A démoné volt a lehetőség, hogy lelket válasszon és bizony nem is ő lenne Devina, a megtestesült gonosz, ha nem olyan személyt szemelt volna ki, akinek már régóta a nyomában jár, sőt mi több, a papát könnyűszerrel csábította a bűnre, a fiát azonban még csak kísérti, de most mindent belead, hogy a vesztét okozza. Nagyon úgy tűnik, hogy Devina eddig csak bemelegített, mert most látszott csak igazán, hogy mennyire egy gátlástalan, manipulatív ribanc. Aljas, hazug kis kurva, aki a szabályokat megszegve személyesen avatkozik bele az eseményekbe, szinte állandó jelleggel - fizikailag és mentálisan is - támadja mind Vecket, mind pedig a három bukott angyalt, Jimet, Adriant és Eddie-t.

A szereplők ellenségei nem csak felbukkanó démonok hadai voltak, hanem belső démonokkal is küzdeniük kellett. Szív harcolt az ész ellen, így  a kötet igazán érzelemdúsnak is mondható, néhol már-már drámainak, feszültséggel telinek.

A történet természetfeletti oldalát nézve a sorozat alapját Jim és Devina hét mérkőzéses meccse alkotja, mely a világ sorsát hivatott eldönteni, így elméletben a két ellenfélnek csupán egy cél kellene, hogy lebegjen a szeme előtt, ami nem más, mint a győzelem. Csakhogy Devina időközben túl sokat gondol Jimre és vonzalmát már nem is titkolja, ami Jim malmára hajthatja a vizet, hiszen eddig ez tűnik a démon egyetlen gyenge pontjának. Csakhogy Jimet nem csak az aktuális megmentendő lélek foglalkoztatja, hanem szeretné megmenteni Devina szűz áldozatát, az ártatlan Sissy Bartent is. Jim ragaszkodása a lányhoz feszültséget, már-már szakadást idéz elő a három bukott angyal között, amelynek bizony súlyos következményei lesznek. Adrian újfent a gyötrődő oldalát mutatja, és úgy tűnik képtelen feldolgozni Devina perverz játékait, és ez okozott néhány érdekes jelenetet. Meglepően sokat voltunk fenn a mennyország kapujánál az arkangyalok társaságában. Eddig ez a piperkőc négyes egész közömbös volt a szívemnek, de Nigel gondterhelt pillanatai és Colin tettre kész elszántsága pozitívan befolyásolt irányukban, kettejük kapcsolata pedig csak hab volt a tortán. Ezek után pedig őszintén remélem, hogy a későbbiekben még aktívabb szerepet fognak vállalni.

A "szerencsés" páros pedig, akivel a sors cicázik, nem más, mint a már említett Thomas DelVecchio és partnernőjévé vált Sophia Reilly. Volt bennem némi szándék is, hogy a végére hagytam őket, hiszen előző részekkel ellentétben most nem érződnek az ő jeleneteik hangsúlyosabbnak, mint a paranormális, amely jóformán beszippantja őket és játszik velük, mint macska az egérrel.
Határozottan kedvelhető párocska, akik nem igazán akarják titkolni vonzalmukat egymás iránt, de nem is esnek azonnal ágyba. Veck érdekes karakternek tűnt már az FTT-ben is, bár nem hittem volna, hogy itt fogok találkozni vele, mégis örülök neki, hiszen most még jobban kedvelem. Isaachez hasonlóan benne is meg van a kellő udvariasság, mégis a belőle áradó szexuális kisugárzás miatt legkevésbé sem nevezném úriembernek, inkább veszélyesen vonzó fickónak. Belső démonai, félelmei pedig emberivé tették.
Reilly sokáig igazán szimpatikus volt, sajnos azonban csalatkoznom kellett a nőben. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy kételyeket tudtak benne ébreszteni, hanem az abszolút és azonnali elutasítását, amelyet nyomozó létére nem előzött meg teljes eszmefuttatás, csak azt látta meg, amit szerettek volna láttatni vele, pedig a történet során sosem volt benne igazi gyanakvás Veck tetteit illetően és nem is arra éleződött ki a munkaköre, hogy gyanúsítottként ellenőrzése alatt tartsa Vecket, amelyre személy szerint elsőnek számítottam volna, hanem ideiglenes társakként működtek együtt, a közös munka során pedig még a magát nem túl nőies nőnek tartó nyomozóból is előhozta a vágyat és a szenvedélyt. 

Szerintem jót tett a sztorinak, hogy halványodott benne az epizód jelleg, hogy az eddig ismert karakterek igazi személyiséggé kezdtek válni. Szerettem benne, hogy hozott néhány tipikus Wardos szituációt, és az írónő most igazán jól játszott a gonosszal is, sokkal jobban, mint az Alantasok társaságával tette. Mit ne mondjak, van miért várni a folytatást, hiszen az állandó szereplőket életében drasztikus változás is bekövetkezett, és fény derült arra, ki a következő kiválasztott, és személye engem meglepett, bár elsőnek nem töltött el túl nagy örömmel, de ezek után még bármi lehet belőle.