Sarah Addison Allen - Édes élet

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 296
Ár: 2990 Ft

Határozottan állítom, hogy Sarah Addison Allen művei  - a pontosság kedvéért most már kettőhöz volt szerencsém - megédesítik életem azon röpke óráit, amelyeket az olvasásukkal töltök. Egyszerűségük, lassú tempójuk ellenére annyira hangulatosak, (bű)bájosak, hogy mosollyal az arcomon, melegséggel a lelkemben falom az oldalakat. Az Édes élet is tagadhatatlanul az írónő keze munkája és az egyik kedvenc könyvem lett. 

A történet:

A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de lágyszívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya. Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Gondolatok:

A borító színvilága akaratlanul is a bronz, a réz és a narancssárga különböző - őszi - árnyalatait hívja elő a képzeletünkben, ez a történet mégis inkább hófehér, hiszen Blad Slope kisvárosa hegyvidéki síparadicsom, ahol a könyv főszereplői életét hóviharok és hócsaták formálják, és persze Della Lee. A gardóbbitorló szinte mint a sors jobbkeze munkálkodik, hogy két nőt, Josey Cirrinit és Chloe Finleyt egymás útjába sodorja, miközben arról a furcsaságról, hogy miért nem hajlandó elhagyni a szekrényt, ügyesen tereli el a szót. 
Azért érte Joseyt az a "megtiszteltetés", hogy őt Della Lee személyesen "boldogítja" mert bizony neki nagyobb szüksége van a segítségre, hiszen a lányt a városka lakói nem engedték felnőni, az anyja pedig egyáltalán élni, így rabként él otthonában, szobája magányában álmodozik csak kalandokról és szerelemről. Della Lee nem kertel, nyersen az orra alá dörgöli félelmeit és egyre inkább cselekvésre készteti, amelynek következtében egyrészt gyakrabban mond ellent zsarnok anyának, aki mint pillangó szárnyát letépve korlátozza lánya életét, csak mert őt sem engedték repülni, másrészt végre igazi beszélgetésbe elegyedik a vágyott férfival, Adammel.
Chloe eddig egy férfi mellett élte egyszerű életét, de egy vallomás megtöri boldogságot és szembe kell nézni azzal, hogy a szeretett férfi megcsalta. Barátai a könyvek, amik szó szerint a semmiből bukkannak fel a közelében, a legváratlanabb helyeken, hogy útmutatást adjanak most azt üzenik, hogy bocsásson meg. Na de az nem is olyan egyszerű, ugye?

Ahogyan a szereplők közti kusza szálak sem, hiszen szinte mindenki kapcsolódik mindenkihez, valamilyen formában ismerősök, és így egymásra is hatással vannak tetteik. Személy szerint Josey anyja, a megkeseredett vén szatyor és Julian, Della Lee pasija volt az, aki kivívta ellenszenvem,  mindenki mást csak kedvelni tudtam.

A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan ebben a sztoriban is meg van a kellő varázs, szó szerint mágia, hogy egy picit el tudjon rugaszkodni a realitás talajától, mégis oly közel járjon hozzá, hiszen mégiscsak hétköznapi és nagyon emberi problémákat helyez a középpontba. Női olvasmány, de nem a meglátni és megszeretni típusú végzetes szerelem megelevenedése, hanem teljesen átlagos párosok vonzalma. Oly sok meglepetést nem okoz, bár nekem sikerült annyira elveszni a hangulatban és felhagyni a gondolkodással, hogy az utolsó fordulatnál felkaptam a fejem, hogy ezt ugyan hogy nem vettem észre. Sokszor mosolygásra késztetett és egyszerűen nem tudnám máshogy jellemezni, csak mint lelket melengető olvasmányt, amelynek minden pillanata élvezet. Olyan egyszerű, de nagyszerű.