L.K. Hamilton - Fekete Vér

Anita Blake, vámpírvadász 15.

Ez volt az első AB kötet, amire egy évet várnom kellett. Én azt mondom megérte. Imádtam ezt is, ahogy bármelyik kötetet.

Előtte csupa rossz kritikát olvastam, hogy milyen gyenge kötet, meg főleg csak ment a sárdobálás a szokásos témában, hogy Anita milyen kurva még mindig és Hamilton, hogy elcseszte a történetet. Igazából nem értem, ők még mindig miért olvassák a köteteket? Valami nagy pálfordulásra számítanak? Én remélem nem változik semmi és még sok-sok könyvet ír az írónő.

Na de ennyit a kellemetlenségekről és jöjjön a lényeg.

Spoiler!

Ebben a központi férfi főszerepet Jason kapja, az édes kis farkaska. Na meg a hasonmása, akivel sose találkoztunk.
Hazautaznak Jason családjához, a haldokló papához és így megismerjük Jason komolyabb, komorabb oldalát, a fájdalmát.

Már nem vigyorgott, csak nézett rám komolyan, mélyen. Ezt szerettem a legjobban Jasonben, hogy pillanatokra lehámlott róla a komolytalan bohóc maszkja, és megmutatta magát a lelke legmélyéig, az elgondolkodó, értelmes lelkét, hagyta, hogy időnként belelássak, hiába rejtőzködött olyan magabiztosan a nevető szemei mögé az idő nagy részében. Ettől a komoly pillantástól egyszeriben öregebbnek tetszett, de még ez is jól állt neki, ezt is imádtam.

 

Látjuk családi szeretetre vágyó kisfiúként, flörtölős tiniként, kétségbeesett farkasként és persze fantasztikus szeretőként. A végére még jól ránk hozza a frászt, mert miért ne kínoznák majdnem halálra, de a vége mégis happy end.

Elején olyan Anitásan keményen belecsaptak a közepébe, mivel meg volt a vad szex, talán Anitához mérve is merészebb szóhasználattal, ami persze sok embernél kicsapja a biztosítékot, de én élveztem. Nathaniel jól meglepett, már ő játssza a domináns szerepét. Ki se néztem volna belőle. Ilyen édeshármas se nagyon volt még.
Viszont nem kell félni, mert ez a kötet nem a szexről szól, bár volt egy kétnapos orgia, mivel Ká Anyu jól belepiszkált az agyukba, de ezt mi már csak homályos részletekként látjuk, mint ahogy Anita memóriája is csak egy ködös folt.

Sokat beszélgettek Anita és Jason. Analizálták egymást, az érzéseket, vágyakat. Amiből úgy tűnhet nincs is cselekménye a történetnek. Viszont személy szerint én annyira szeretem Jasont, hogy örültem, hogy jobban megismerhetem. Mert nem csak egy kis táncosfiúka, aki szereti a szexet.
Azt már eddig is tudtuk, hogy szeretne valakihez tartozni, romantikáznak, valaki mindene lenne. Viszont most már azt is tudjuk, vagyis ő is rájött, hogy ezt még se annyira akarja. Perdita, a sellőcske barátnő majd megfojtotta, féltékenykedett, amit persze nem bírt elviselni. És Richard egyik akciója során rádöbbentek az igazságra:

Jason érezte az érzelmeimet, azokat is, amiket Richard csiholt bennem, én pedig éreztem Jason rettenetét attól, amiről pedig azt állította, hogy élete álma. A borzadályt attól, hogy egyetlen ember szerelmében emésztődjön el, hogy egyetlen emberhez kelljen kötődnie. Jason korábban azt állította, hogy a szíve legféltettebb vágya egy ilyen valaki, de hazudott, becsapta önmagát. Ugyanabba a fullasztó, mindent eltelítő pillanatban egyszerre döbbentünk rá, hogy nem ezt akarja. Hogy ezt nem akarja. Az életre szóló egyetlen szerelem kényszere jegyes rémületbe zsibbasztotta a szívét.

A "kedves" család, csak aprócska szerepet kap, amit én nem bántam. Ez is bőven elég volt, így is fel tudtak idegesíteni rendesen. Nem bírom, ha bántják a szívem csücskét (bárki is legyen az éppen). Böki az egész család csőrét, hogy Jason nem olyan férfias és hogy Jean-Claude "kurvája". Szóval azt hiszik, hogy meleg, ami pedig számukra főben járó bűn.
A végére azért meg volt a hollywood-i nagyjelenet és békülés a papával. Szerintem az szép volt és ezért megbocsátok nekik.

A könyv 2/3-a Jason és Keiht hasonlóságán alapszik, amit az újságírók jól kifordítanak és ez kellemetlen lesz még J.C. számára is. Félresikerül a lánybúcsú is, és hát nagy kalamajka alakul ki. És itt lépünk át lényegében egy kis filmszakadással az izgalmasabb ösvényre.

Jön Marée Noire és a vértigrisek. Talán az első bundás lények, akik egyáltalán nem lettek szimpatikusak. Se a törvényeik, se a megjelent képviselők. Na jó Alexszel nem volt baj, de Crispin. Nekem nem jön be. Na de nem is ez a lényeg, mert hát ízlések és pofonok. Két napos orgia, memoriavesztés, teljes agybabra és jön Richard.
Hullámoznak vele szemben az érzelmeim, mert nálam ő a No. 1 pasi, de hát tudjuk milyen és most is hozza a formáját.
Először kiakad, jön a nagy energialöket, felpiszkálja Anita állatait, aztán jön a csere és Anita elnyeli, vagy visszakapja a dühét, amiből már a tápláléka lesz. Cserébe Richard kapja meg az ardeurt, célirányos vágyakkal. Szóval vámpírbűbájként akarja Anitát rávenni az örök szerelemre, monogámiára. Ez már felér a többiek szemében egy nemi erőszakkal, de Jason megmenti a helyzetet és hát Anita egy újabb hívóállataként keveredik ki belőle.
Érdekesen alakultak az események és még érdekesebb helyzeteket ígér a jövőre nézve. Richard meg az új ardeur....
Persze meg volt a nagy féltékenykedés, mind az idegenekre, de legfőképpen Jasonre. Mégis csak ő az Ulfric és hát a lupáját egyik kis gyenge farkasa dugja és nem csak az ardeur kedvéért. Már nem csak kaja.

Aztán jön egy kis elrablósdi, kínzások, mert hát megint Jasont kapták el Keith helyett, aki nem volt egy hűséges vőlegény és férjes asszonyt, vámpírasszonykát szöktetett. A férj persze zabos és bosszúra éhes, de csúnya vége lesz. Mert hát Anita öl, ha muszáj.

Anita, domináns tigriskirálynő lett, úgy néz ki, persze ez is Ká Anyu segítségével jött össze, aki tervez valamit, szóval még ezt a problémát is fel kell venni a megoldandók listájára.
Jason iránti érzései változtak, nem lett az "egyetlen nagy Ő", de már nem csak egy jóbarát.

Számomra élvezetes volt a történet, és szerintem én mindig azok táborába fogok tartozni, akik mindig, minden körülmény ellenére szeretni fogják ezt a sorozatot. Nagyon a szívemhez nőttek a szereplők. Ezek után pedig határozottan Jason áll a második helyen a kedvencek között. Őt nem lehet nem szeretni....

5 pont