Sarah Blakley-Cartwright - A lány és a farkas

Először úgy gondoltam, hogy szeretném elolvasni a könyvet, majd megnézni a filmet. Később már kételkedtem, hogy én valaha el fogom olvasni a könyvet. Belenézegettem a filmbe is, de... nem ragadtam a képernyő előtt, szóval azt is gondoltam, hogy a filmnek is annyi. De most azt mondhatom, hogy el olvastam és meg is néztem.

Szerintem egy igazán rendhagyó könyvről van szó, hiszen valaki kitalálta a történetet, valaki megrendezte, majd valaki megírta. Erre azért mondhatjuk, hogy nem egy szokványos sztori és itt még nem is ér véget a felsorolás. Szóval Catherine Hardwicke kapta meg a rendezés jogát, akinek annyira megtetszett a történet, hogy elkezdett többet látni benne, mint amit filmvászonra is tud vinni. Szerette volna, hogy a közönség jobban belelásson a szereplők lelkébe, személyiségébe, a falu életébe, ezért keresett hozzá egy írót, aki megalkotta azt a "valami többet". Barátnője személyében meg is találta a megfelelő személyt. 

És akkor vissza a furcsaságokhoz. Egy történet akkor lesz kerek, ha fény derül minden igazságra, a sorsok rendeződnek. Azonban a könyv utolsó fejezete bizony nem került nyomtatásra külföldön, csak későbbi online publikálás útján tudhatták meg az igazat azon rajongók, akik nem "izgulták" végig a filmet már előzőleg. Szerencsére a magyar kiadásnál a Könyvmolyképző kegyes volt hozzánk, hiszen addig-addig tárgyalt, hogy kiharcolta a teljes könyv kiadását. Őszintén értetlenül állok ezen külföldi események előtt, de most már kár foglalkozni a múlttal és örülni, hogy hazánkban van eszük az embereknek. Bár azért olvastam olyan értékeléseket, melyek igen kételkednek a könyv megírásának és kiadásának jogosságáról.

Na de akkor a történetről.

A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor – valakit megöltek.
Negyedszer is megszólal...
A gyilkos a Farkas.

Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem „jó kislány”. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével. Az apja a helyi iszákos, az anyja irányítani akarja, és a többi lány – ők gyorsan boszorkánynak kiáltják ki. Ki menti meg Valerie-t? Meg tudja menteni saját magát?
A klasszikus gyermekmese lebilincselő újragondolásában nehéz lehet megtalálni a happy endet.

Hát én megnéztem a filmet, de be kell valljam igazán megszenvedtem vele. Szerintem elég pocsékra sikeredett. Olvasni már néhány fokkal kellemesebb élmény volt. Ha nem a könyvet veszem a kezembe először, akkor a film után lehet bele sem akartam volna lapozni a kötetbe.

Annyi előnyét láttam a filmnek, hogy ott el tudtam hinni, hogy a főszereplők szerelmesek. Viszont a könyvben nem értettem ezt a nagy szerelmet. Hiszen a filmkockákból nekem az jött le, hogy Valerie és Peter együtt nőtt fel, régi jó barátok és ez a mély kapcsolat ifjú korba érve szerelemmé alakult. Ehelyett a könyv megmásítja ezt a vélekedésemet, hiszen az tárul elém, hogy a két barát 7 évesen elválik egymástól és tíz év eltelte után egy hirtelenből jött szerelem lobog kettejük között. Én ezt nem tudom hova tenni, hiszen képtelen vagyok elhinni, hogy a 7 éves gyerekek tudnak szerelemmel szeretni, majd a tíz év különélés közben ez az érzés semmit sem halványodik, a viszontlátás pedig tovább erősíti az érzéseket. Én csak azt láttam, hogy barátokból semmi perc alatt szerelmesek lesznek, miközben értelmes párbeszédeket nem váltanak, sőt mi több, 3-4 találkozás ha lezajlik köztük. Szóval a könyv elvette az romantikus érzést. Egyedül Henry viszonzatlan szerelmét tudtam elhinni, átérezni.

Nem értettem azt sem, hogy most mi az igazi oka, hogy Petert nem szeretik Valerie szülei, vagyis az anyja. A film elhiteti velünk, hogy a lánynak gazdag pár szeretnének és nem adnák sose egy szegény favágóhoz. Miközben a könyv mást sugall, több okot is elénk tár, de így sem értem az édesanyát.

A könyv első oldalain azt hittem mindjárt falhoz csapom a könyvet, ha még egy Valerie szót meglátok leírva. Egyszerűen borzalmas volt, hogy majdnem minden második mondatban szerepelt a lány neve, de egy idő után ez már fel sem tűnt és szépen kiveszett ez a sok ismétlés. De addig is nagyon zavaró volt.

Nem érzem azt, hogy különösebben elérte volna a célját a könyv, hiszen nemigen láttam én többet a szereplőkből, tetteikben, belső vívódásaikból, mint a filmben. Néhány mondattal, titok felfedésével tényleg hozzá tett, de ez szerintem vajmi kevés volt.

Sokszor nem értettem a falusiak cselekedeteit, amikor épp a lány ellen fordultak, vagy kiálltak mellette. Kicsit zavaró volt, hogy Valerie magában szinte mindenkiben egyszer meglátta a Farkast, és szentül hitte, hogy épp az adott illető az, hogy néhány pillanat múlva rájöjjön, hogy az mégsem lehet. A barátnőket nemigen kedveltem meg. Peterben nem láttam az igazán vonzó férfit, fiút. Henryt viszont szerettem. A filmben is sokkal szimpatikusabb volt.

Nem kiabálnék a könyvre kígyót-békát, legyen bármennyi hibája, mert van nem is egy, viszont egy lehangoló könyv olvasását megszakítva egész jól esett ez az iromány. Azt mondom, azt a néhány órát nekem megérte, még ha nem is szeretném többet olvasni. A filmre azt mondom, soha többé, a könyvre finomabban, hogy köszönöm egyszer elég volt. Az ember hipp-hopp elolvassa, hiszen nagyon rövid. Engem nem tartott különösebben izgalomban, bár érdekel a történet alakulása. Sajnáltam, hogy hiányzott a hihetőbb szerelmi szál, kár volt abba belenyúlni az elején. 

Őszintén ennél sokkal rosszabbra számítottam, és mivel nem voltak nagy elvárásaim, így éreztem benne némi szórakoztató élményt is, de messze van egy remekműtől és a nagy felhajtás sem kellett volna körülötte.

3 pont