Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem
ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére,
akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az
„amerikai álom", mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni
fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen
kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás
egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy
megváltoztassa az életét.
Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás
doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden
mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához,
megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy
elhitesse önmagával: még mindig szép – bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak
bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra,
hogy újra régi önmaga legyen – ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg
miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja…
Olvasás közben is felmerült
bennem a kérdés, hogy ugyan miért éreztem késztetést 22 éves létemre,
férjjelölt és gyerek nélkül, elolvasni ezt a könyvet. A családalapítás nem túl
gyakori gondolat a fejemben, csak egy távoli jövőbeli kép, ami akkor fog
bekövetkezni, ha már lelkiekben is felnőttnek érzem magam, nem csak a korom
tesz azzá.
Ez a könyv azonban egy háromgyerekes
családanya problémáit, életét, és újjáéledését meséli el. Szóval újfent
kérdezem, miért is olvastam el, amikor jelen pillanatban ez engem többnyire
hidegen hagy, nem tudom átérezni és talán még bele se akarok gondolni, hogy mi
lehet velem jó 10 év múlva.
Hát a válasz igazából nagyon
egyszerű. Könyvmoly vagyok, rossz szokásokkal, kóros függőséggel. Ott
„árválkodott” az újdonságok között a könyvtárunkban, és valamiért kiabált, hogy
hozzam már haza. Majd jöttek a blogos olvasgatások és még nagyobb kedvet kaptam
hozzá, a suliban pedig a nem túl rövid, de igazán hosszúnak sem mondható
szünetek tökéletes alkalmat biztosítottak nekem, hogy hipp-hopp átrágjam magam
rajta.
Azt kell mondanom, hogy a szereplők
igen szimpatikusak. Bár a központi szerepet a hősnőnk kapja, én mégis jobban
szerettem a többieket. Peter szimpatikus volt, Nelsonról az első pillanatban
azt hittem, hogy egy fura alak lesz, de néha már megsajnáltam. Josh és Nora
sztoriját szívesen olvastam volna egy kis mellékszálként bővebben.
Szórakoztató élményt számomra a
kínos jelenetekből adódó, akár öniróniával tarkított részek adtak, ahol igenis
tudtam hangosan kacagni, esetleg vihogni. Azonban a könyv történetét tekintve
nem tudtam átérezni. Úgy gondolom, hogy a gyerekes anyukák, a feleségek jobban
magukénak tudják érezni a könyvet, bólogatnak, emlékeznek, hogy akár hasonlók
velük is megtörténtek. Én pedig kaptam egy cseppnyi ízelítőt, hogy mi is várhat
rám majd a jövőben, hiszen el tudtam képzelni, hogy nem feltétlenül sokban
különbözik Lanie élete egy valós anyukáétól, akinek három gyerek szakad a
nyakába, a férje bár remek apa, de mégis kevesebb időt tölt a gyerekekkel, mint
az anyuka, a házas élet sivárságáról már nem is beszélve.
Viszont a szomorú valóságot
tarkította a romantikus visszaemlékezés, az első találkozásokról, az első
csókról, a könyv vége pedig egy reményteli jövőt vetít elő, ami már a kezdeti
valósághű légkörből egy képzeletbeli nagy happy endet csinál, amire az olvasó
azt mondja, hogy ilyen valószínűleg nincs, de egy könyvben mégis jó és szinte
kötelező.
Talán azt mondhatom, hogy akik
még nincsenek ebben az élethelyzetben azoknak egy kicsit elgondolkodtató. Akik
pedig hasonló gondokkal küzdenek, azoknak emlékeztető, hogy a helyzetük nem
reménytelen, és ha tesznek egy icipicit is magukért, akkor már jobban érezhetik
magukat a bőrükben. Persze a valóságban gondolom nehezebb, mint itt a könyvben,
de hiszem, hogy ha megtesszük az első lépéseket, akkor sok mindenen változtatni
lehet.
Egy kis képzelet vegyítve a
valósággal, ami nekem egyszeri olvasásra kellemes élményt nyújtó könyvet
kreált.
3,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése