Az ötödik hétre a kedvenc műfajaim témát választottam, amiről igazából már számtalanszor említést tettem, így csak röviden összefoglalnám a lényeget.
Három fő téma köré csoportosulnak a kedvenceim. Ezek pedig a fantasy, a romantika és egy kis krimi. Elmondhatom magamról, hogy ezek már tényleg kedvencek, hiszen túlestem azon a szakaszon, mikor még kerestem a számomra megfelelő olvasmányokat.
A fantasy történetek közül elsősorban az urban fantasyt részesítettem eddig előnyben, hiszen itt is jelentősebb szerepet kap a romantika, a szerelem. Az igazi klasszikus történetek között még csak próbálgatom a szárnyaim és nem tudhatok igazi nagy műveket felsorakoztatni, bár terveim igen szép számmal vannak. Nem vetem meg a young adult könyveket sem, amik leginkább a könyvmolyképző repertoárjából kerülnek ki.
Én egy végtelenül romantikus lélek vagyok, nem bánom, ha csöpög a szirup a lapok közül. Romantika területén nem bánom a sablonokat, a hasonló műveket, hiszen szeretem új köntösben újra és újra olvasni a kedvenc helyzeteimet.
Elsődleges kedvenc korom a középkor, minél koraibb, annál jobb. A skót történetek állnak a leginkább közel a szívemhez. De nem vetem meg az 1800-as évek bálozó korszakait sem. A Malory család történeteit olvasva pedig rájöttem, hogy a hajózás, kalózkodás is igen jótékony hatással van a lelkemre. Leginkább a csípős párbeszédeket, a hangos vitákat és a féltékenységi jeleneteket szeretem a legjobban. Humorból minél, több annál jobb.
Nem állítanám, hogy túl sok írónő stílusába belekóstoltam már, de gondolom ez megbocsátható, hiszen a romantikus regények igencsak elöntötték már a könyvpiacot.
A romantikus kötetekhez sorolom a jelenkori női regényeket, azaz a könnyű limonádét is. De én csak ezeket nőcis könyveknek nevezem. Kevésbé nyálas, kevésbé romantikus az én szememben, inkább egy-egy (néha akár több) női lélek felemelkedését vélem felfedezni bennük, hiszen általában egy-egy nő áll a sarkára és megtalálja igazi önmagát, aki mindig is akart lenni, ebben pedig szinte mindig segít egy nagy Ő is.
Kicsit szomorú vagyok, hogy úgy kell éreznem, manapság már nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki nyíltan vállalja, hogy ezen könyvek nagy rajongója, hiszen számos könyvmoly néz még most is furcsán ránk, az ízlésünk miatt. Na de sebaj, én ugyan nyíltan vállalom, hogy szeretem és nem hagyom, hogy bárki eltántorítson a kedvenceim mellől.
Utolsóként pedig szót ejtenék a krimi kedvenceimről is. Szintén egy olyan műfaj, amiben még csak olvasópalánta vagyok, hiszen úgy érzem minimális krimi művet olvastam el, és még számos remekmű vár rám. Eddigi tapasztalatok alapján azonban az olvasását nagyon élvezem.
Most már határozottan tudom állítani, hogy nem vagyok egy Agatha Christie fan, egyszerűen az ő művei nem igazán kötnek le. Nekem túl lassúak és nagyjából semmilyen elem nem található meg nála, amit én igazán szeretek. De ez van.
Személy szerint nagyon szeretek a gyilkos szemszögéből is olvasni eseményeket. Mondjuk úgy, hogy a különös kegyetlenséggel lesújtó őrültek a szívem csücskei. Minél kegyetlenebb, ötletesebb a tett, annál jobb. Lássak benne valami művészetet, ne csak egyszerű elkövetést. Szomorú vagyok, ha a kiváltó okban nem találok valami érdekeset. Szeretem olvasni a pörgős rendőri nyomozást és ha lehet legyen minimális szerelmi szál is. Nem várom el, hogy egy mellékszálként jelen legyen két főhős szerelmi csatározása, de legalább legyintse meg őket az érdeklődés egymás iránt. Erre viszont eddig nem volt panaszom, jószerével minden olvasott könyvben megtörtént.
Hát ezek lennének az én favoritjaim, valamiben még gyerekcipőben járok, de egyre jobban elmélyülök bennük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése