Susan Elizabeth Phillips - Játék az élet

Lady Emma Wells-Finch, egy angliai leányiskola konzervatív igazgatónője azzal az eltökélt szándékkal érkezik Texasba, hogy elveszítse a jóhírét, a szüzességét, és annyira megbotránkoztassa a vőlegényét, hogy az visszalépjen a házasságtól. Tudja, hogy kizárólag a teljes és végső romlottság mentheti meg a nemkívánt esküvőtől, és csak így őrizheti meg mindazt, ami becses számára.
Úrhatnám természetét nem könnyű elviselnie kísérőjének, Kenny Travelernek, a világhírű playboy sportolónak, aki túl sokszor tört borsot mások orra alá, s ezért éppen eltiltották a versenyzéstől. A további sportkarrierje azon múlik, hogy meg tudja-e menteni megtépázott jóhírét.
Ez azonban korántsem egyszerű, ha a gondjaira bízott nő a fejébe veszi, hogy lebujokba fog járni, tetoválószalonokra vadászni és még ezeknél is sokkal… sokkal rosszabbakat.
Amikor egy jóképű férfi, aki újabb botrányt nem engedhet meg magának, találkozik egy csökönyös nővel, aki elszántan küzd, hogy belekeveredjen egybe, bármi megtörténhet. No de az, hogy egymásba szeressenek? Lehetetlen. Képtelenség… Elkerülhetetlen

Őszintén, nekem nagyon megtetszett a fülszöveg és tudva, hogy ez egy SEP könyv, látva ezt a szép borítót rögtön rákattantam, hogy mikor olvashatom már. Na hát igen... elég sokára jutottam el odáig, hogy nekikezdtem. SEP nálam egy nagy kedvenc, aki mindig megnevettet, minden könyve szórakoztató. Most lebujokat, tetoválást, a jó kislány rosszalkodik... csupa, csupa rossz dolgot ígért az ajánló. Erre a könyv első felében sokáig csak pislogtam, hogy most mi van. 

Lebuj?... hol volt itt, kétszer voltak kb. egy kocsmában, de mindig is oda jártak a szereplőink előtte. Tetoválás?... röhej. Rosszalkodás, elrontsuk a jó hírünket?... halvány, kicsit szánalmas, parányi próbálkozások. 

Jó volt, jó volt, de valamit én nagyon hiányoltam. Kenny egy lusta, lomha dög. Sportoló! GOLFOZIK. Kicsit meglepődtem, hogy ennyire belevette magát a sportba, de végül is elég macsónak tűnt, szóval nem gáz, hogy nem izzadja magát halálra az edzéseken. Emma, Lady Emma. Néha már az agyamra mentek ezzel a Lady Emmával. Valahogy még nem nőttek a szívemhez ekkor a szereplők. A családjuk fura, és néha hangyányit ellenszenves volt. Pedig inkább lököttek. 

Na de mikor elértem a feléhez onnantól már visszatér az igazi SEP. Jött a mellékszál és Torie-t egyre jobban megszerettem. Dextert mindig is kedveltem, bár azért elég furcsa szerzet, de elfogadnék magamnak egy hozzá hasonlót, aztán jött az elfenekelés...

Kenny egyre inkább megmutatta, hogy mennyire sebezhető, milyen nyomai maradtak a gyerekkorának. Megérkezett a Herceg, akkor a család egy kicsit összefog ellene, jön a házasság, az újabb gondok. A golfpartit bírtam, bár hogy nem esett le Kennynek a dolog? A medence, a feltételek... 

SEP tudja, hogyan bolondítsa meg a végét, valami őrült, néha agyament dolgot mindig ki tud találni és ezért is szeretem annyira. Megvolt a szokásos mellékszál, a félreértések, a makacskodás, a gondok, kellő intimitás, humor.

Összességében, ha nem indulok neki, ilyen konkrét gondolatokkal, hogy mit is akarok olvasni, akkor nem csalódom, de így az eleje picit hiányérzetet keltett. De tudtam nevetni. Idő kellett, de megszerettem a szereplőket. Egy idő után már Emma elhamarkodott cselekedeteire se ráztam a fejem. 

Nem kerül fel a top SEP könyvek közé, de rossz SEP könyv nincs (na jó a Tűzgolyó kisasszonyt még egyszer kézbe nem venném.)

Romantikus top30 2010 16. helyezett (Fogadalmam: 8/2)

4,5 pont