Claudia Gray - Homokóra

Evernight 3.

Valamiért úgy érzem védelmembe kell venni ezt a sorozatot. Az ifjúság azért úgy látom zömében szereti, másik csak fújnak rá, és nagyon ellene vannak. Szerintem abszolút egy olvasható kategória. Engem elszórakoztat, és igaz a 2. kötet nem jeleskedett, de ez a 3. rész szerintem a legjobb lett eddig.

Igaz jó sokára vettem a kezembe ezt a kötetet és hát szégyen, de a 2. részből csak halvány emlékeim maradtak, a fővonal megvolt, hogy miről is szólt, néhány konkrét jelenet is. De mikor ezt olvastam erősen kellett gondolkodnom, hogy ki is az a Vic és Ranulf. Na meg a Fekete Kereszt tagjai se jutottak rögtön az eszembe, de elég gyorsan belerázódtam.

Ott maradt abba a story, hogy az Evernight Akadémiát támadás érte, felgyújtották és mindenki menekült. Bianca, a vámpír lány a vámpírvadász Fekete Kereszt sejt között ragadt, család, vér és biztonság nélkül. Lucas az egyetlen, aki tud a titkáról és a szökést tervezgetik. Előtte felbukkantak Bianca életében a lidércek, akikről igen keveset tud, de azt igen, hogy maguknak követelik a lányt

Röviden tömören ez a rész a túlélésről szól, és megtudjuk, hogy mi is lesz Biancából, ha nem változik vámpírrá. Nem igazán meglepő dolog, az eddigi ismeretek tükrében. 

A Fekete Keresztben Bianca megtanul vámpírt ölni, vágyik az intimitásra Lucassal és megküzd minden csepp vérért. De ez mit sem ért, az árulja el legelőször, akit a barátjának hitt és megkezdődik a közös életük Lucasszal. Vic és Ranulf bármikor a segítségükre vannak, de akkor se kerülhetik el az elkerülhetetlent. Se a sorsot, se Charity bandáját.  A végére mindkét főszereplőnk nagy változáson megy keresztül, már senki se lehet az, aki eddig volt.

Volt, hogy a szereplők viselkedése azért fel tudott idegelni egy hangyányit, volt mikor tudtam nevetni, volt mikor elszomorkodtam, mert azért "nyomasztóbb" részek is voltak. Érdekesnek találom a fordulatot a végére és szerintem nincs elrontva a vége, jó lesz ez. Egyre bonyolódik a fiatalok ügye, de Bianca különleges, biztos megoldja.

Most úgy érzem nem kellett várni semmit, hogy a történet beinduljon, nem untatott egyik rész sem. A vége nem lepett meg, mivel valamilyen hülyeségem folytán, beleolvastam végébe, amit én abszolúte nem szoktam, de nem érzem, hogy baj lett volna, hogy lelőttem a poént, végül is az események adták egymást, szóval lehetett sejteni, hogy mi lesz itt. 

Jó volt, hogy végre igazán közel kerültek egymáshoz a szereplő, eddig olyan kiábrándító volt látni, hogy alig találkoznak, és még akkor se tudnak sok időt együtt tölteni, de most legalább egy kicsit élték a független életüket. 

Lucas igazán szerethető, hogy ennyire védi, óvja Biancát. Gondoskodik róla, aggódik érte. Biancának meg néha későn esnek le a dolgok, de én nem tartom buta lánynak. Legalábbis nem idegesít, amiket csinál. 

Vic hozza a humort a könyvbe. Ember létére jól fogadja a természetfelettit. Charityt nem tudom sajnálni, Balthazart annál inkább. Szegény olyan keveset szerepelt, akkor se volt túl sok jó élményben része.

4 pont

Vicces jelenetekből azért annyira nem bővelkedett, de azért jutott néhány humorosabb beszélgetés, és hát ezen én nagyon jót mosolyogtam. Vic a legjobb fej a könyvben. Viszont az idézet jelentősen spoileres, így aki még nem olvasta/tudja, hogy mi lesz Bianca sorsa a könyv végére, annak csak óvatosan.

- Oké - mondta. - Lássuk, jól értem-e! Meghaltál.
- Igen. - Ezt sosem lesz könnyebb beismerni, gondoltam.
- Feltűnt Balthazar, és ő meg Lucas eltemettek a hátsó udvarban.
- Úgy van.
- Tehát egy holttest van a kertünkben, amit valahogy meg kell magyaráznom a szüleimnek.
- Nem hiszem, hogy megtalálják, a birtok mögött van, amúgy pedig nem gondolod, hogy eltértünk a tárgytól?
- Nem igazán - mondta Vic. - Ne érts félre! Az összes többihez képest, ami történt, nem nagy ügy. Értem, hogy sokkal, sokkal rosszabb heted volt, mint nekem. Oké? De ettől nem lesz könnyebb megmagyarázni a szüleimnek a hullát a hátsó kertben!
Felsóhajtottam.
- Igaz.
- Javaslom, hogy húzzunk a helyszín fölé valami növényt - szólt Ranulf.
- Ez minden hozzászólásod a beszélgetéshez? - kérdeztem.
- Igen. - Ranulf zavartalannak tűnt. - Csak akkor szólok, ha van hasznos ötletem. Ez az egyetlen hasznos javaslatom ezen a ponton.
Vic két ujjával fegyvert utánozva rámutatott.
- Szeretem azokat, akik ismerik a szavak értékét, és nem adják őket túl olcsón.
Ranulf biccentett.
- Ez az a magatartás, amelyben jeleskedem.