Lissa Price - A testbérlők

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 328

Ár: 2980 Ft

Mivel elég ritkán fordulok meg könyvesboltban, így jóval a megjelenést követő hónapokban lehetett, amikor először kezembe vettem a könyvet és kissé ledöbbentem, hogy élőben mennyivel hatásosabb a borító. Figyelemkeltő és kissé félelmetes. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy röpke órák alatt bekebelezhető, hiszen nem csak rövid, de igen szellős sorokkal került ki a nyomdából, és ahogy lenni szokott, hirtelen kedvet is kaptam az olvasáshoz, azonban még jó néhány hét szükségeltetett, hogy a könyvtárban ráleljek.

A történet:

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Gondolatok:

Hasonló élmény volt olvasni a könyvet, mint anno a Matchedet. Tetszett az alapgondolat, a szereplők megmaradtak teljesen semlegesnek és olvasás közben folyton nőtt bennem a harag.

Érdekes elgondolás a testbérlet, egyszerre félelmet és kíváncsiságot keltett bennem, a folyamatot látva pedig a Mátrix és az Avatar filmek jutottak eszembe, bár itt ugye egy tizenhat éves lány lép a főszerepbe. Ez a lány tartja életben az öccsét és barátját, szó szerint bármi áron és minden viszolygása ellenére kénytelen élni a titkos lehetőséggel. Őszintén semmi bajom nem volt Callie-vel, hiszen erős és bátor, talpraesettségnek és észnek sincs híján, viszont számomra teljesen közömbös karakter maradt. A családját a legjobb barátja, Michael és az öccse alkotta, missziója közben találkozott egy néhány baráttal, ellenséggel, de egyiket sem éreztem elég érdekesnek, igazán szimpatikusnak, főleg úgy, hogy annyira kevés szerepet kaptak.

Fentebb pedig említettem a haragot. Egyre inkább dühös lettem a társadalomra, mert szegény szerencsétlen, elszegényedett gyerekeket szinte emberszámba sem vették, pedig nekem az lenne a logikus, hogy a fiatalokat kellene leginkább védeni, hiszen ők képviselik a jövőt, főleg hogy a középkorúak eltűntek a föld színéről, de úgy tűnik, akik nem gazdagok, nem maradtak idős rokonaik, azok már nem is említésre méltók, csak patkányok az alagútba. Dühös voltam a testbankra, mert annyira behízelgők voltak, és hátsó szándékkal kihasználták a kétségbeesett kamaszokat. A kapzsiság, a hatalom utáni vágy egyre nagyobb méreteket öltött, bár ezen nem kellett volna meglepődnöm. És persze nem maradhatnak ki a szépkorúak sem, na jó csak a gazdagabb réteghez volt szerencsém, de mégis dühítő, amikor a sokat megélt embereknél, akikről feltételezném, hogy nem kevés bölcsességet és élettapasztalatot szereztek már, azt látom, hogy gondolkodás nélkül megszüntetnének fiatal életeket, csak hogy nekik jó legyen.

A könyvben egyébként van minden, hiszen a testbérlés kissé sci-fis, egy háború utáni világ disztópikus, bár ezzel a nagy háborúval és spórabombákkal nem foglalkoztunk túl sokat. Akad néha egy kis akció, hiszen Callie-t üldözik, és akaratlanul is küldetésre indul, melynek célja nem csak saját életének megmentése, hiszen sorstársai, generációját is veszély fenyegeti. Időközben elkerülhetetlen egy kis romantika, bár ez a könyv sem tocsog benne, és az én ízlésemhez mérve erősen gyenge lábakon, de található egy szerelmi háromszög. Kétségtelen, hogy süt Michaelról, a legjobb barátról, hogy odavan a lányért, de ezt fordítva már nem mondanám meg azonnal, viszont mindegy is, mert a fiú nem zavar sokat a képben. Blake pedig, a gazdag idegen, jelenléte kissé jelentősebb ugyan, mégis nehezen nevezném az érzéseiket valósnak. A helyzet hozta és formálta, egyszer így, máskor úgy.

Annak ellenére, hogy elég rövid sztoriról volt szó, a kezdeti oldalfalást, amelyben jóformán „megettem” a fél könyvet, már nem követett ugyanilyen folytatás. Igen is le tudtam tenni, és hullámokban éreztem azt, hogy ismét nyeregben van a történet. Persze, ahogy az lenni szokott, az utolsó oldalak nem csak a folytatást alapozták meg, hanem az én kíváncsiságom is. Viszont úgy érzem, hogy A testbérlők egyszer volt csak kellemes olvasmány.