A négy lány újra visszatér, és
ezúttal a szerelemről álmodozó Emma kerül a középpontba. Emma az a lány, aki
legtöbb pasival randevúzott, aki a legtöbb ajánlatot kapta, és aki
legegzotikusabb szépség négyük közül. De hiába a sok pasi, ő az örök
szerelemről áradozik, hiszen a szülei még mindig lángoló szerelme áll példaként
előtte. Tudat alatt azonban már régóta vonzódik Jack Cooke-hoz, egy régi kedves
baráthoz. Most az események egyre többször sodorják össze őket, és Jakcben is
gyorsan felébred a vágy a lány iránt. A probléma abból adódik, hogy Jack fél az
elkötelezettségtől, hogy egy nő befurakodjon a jól megszokott életébe.
Azt hittem, hogy Jack jobban fog
vonzani, hiszen egy szexi pasi, egy építész. Laza és férfias, de olvasás közben
semmi pluszt nem adott. Nem szerettem bele, nem tudtam édesnek tartani, mint
Cartert, egyszerűen kedveltem, de semmi több. Ez persze nem jelenti azt, hogy
ne vetném rá magam, ha lehetőségem lenne rá, hiszen az összes felbukkanó pasi
kész főnyeremény. :D
Emma már azzal jó pontot
szerzett, hogy nem csak remek barátai vannak, hanem egy nagy és összetartó
családja is, akiket egy családi összejövetelen meg is ismerhettünk, ezzel pedig
az írónő még több szeretetet csempészett a sorok közé.
A konfliktus az elejétől kezdve
borítékolva van, amit egyébként Jack részéről egy picit eltúlzottnak éreztem,
de ez egy olyan elem, ami sose maradhat ki az ilyen könyvekből.
Az írónő elhintette Del és Laurel
kapcsolatának magvait, elkezdte láttatni az olvasó felé a jeleket, amiket a
főszereplők még nemigen vesznek észre. Del egyre szimpatikusabb nekem, nagyon
tetszett, hogy ennyire védi a „húgait”. Parkert nem különösebben kedveltem
eddig, de amint találkozott Malcolmmal rögtön felcsillant a szemem, hogy nekik
aztán érdekes sztorijuk lehet. Két ennyire erős személyiség jó kis csatákat
vívhat majd a későbbiekben.
Szinte ugyanolyan szórakoztató és
romantikus, csak ne lenne benne ennyi szervezkedés.
4 pont
Az olvasás már megtörtént, de vélemény még megírásra vár.
4 pont
Minden egy fényképpel és egy kék
pillangóval kezdődött és most négy boldog menyasszonnyal és egy közös képpel ér
véget.
Három lány már boldogan tervezi
az esküvőjét, és Parker minden próbálkozása ellenére úgy tűnik, hogy nála is
kopogtatott a szerelem. Egy ártatlan csókot követett néhány igen heves és
lehengerlő csókcsata és a Kézfogó lelke, a nemesi családból származó
üzletasszony egy férfi derekát szorongatva süvít az éjszakában egy motor hátsó ülésén.
Parker nyugtalan és zavart, hiszen hűvös páncéljáról Malcolm Kavanaugh nem
pattant le, sőt levakarhatatlanul újra és újra feltűnik a lány közelében. Malcolm
a volt kaszkadőr, a lehengerlő dumájú autószerelő igyekszik bevenni az ő
Széplábúja várát, és egyszer csak azt veszi észre, hogy mélyebbre jutott, mint
gondolta volna. A baj csak az, hogy míg a nő megnyílik, addig a férfi mindent
magában tart.
Ha őszinte akarok lenni, sokáig
Parker igen távol állt tőlem, hiszen annyira munkamániás, néha szinte gépies,
és bár remek barát, első ránézésre igencsak hűvös teremtés. Viszont rá kellett
jönnöm, hogy tényleg a munka az élete, hiszen azt csinálhatja, amit szeret és
az állandó telefonhívások, a megoldandó problémák neki szinte szórakozást
jelentenek. Így közelebb került hozzám, mint gondoltam volna. Ehhez azért
mondjuk kellett, hogy a kosztümöt bőrkabátra és farmerre cserélve motorra
merészkedjen. Szerettem látni, ahogy a kötélidegzettel bíró lány, Mal közeledtére remegű lábú, ideges fruskává változik.
Mal az első perctől fogva
kedvenc, hiszen ő a kicsit rosszfiú, aki mégis rendkívül őszinte, humoros,
rátermett erős férfi. Elkövette az ifjúkori hibáit, de élt a második
lehetőséggel és mára már érett felnőtt vált belőle, a lelke azonban még őrzi a
sebeket, amiket az élet ejtett rajta.
A probléma itt abból adódik, hogy
Mal állandóan ostromol, de az érzelmeibe, gondolataiba már nem engedi be a
lányt, aki hiába hátrálna, mégis egyre inkább kinyílik.
A barátok kimaradhatatlan
kellékek, esély sincs rá, hogy elvesznének és a könyv végére immár három
menyasszony és egy feleség jár örömtáncot. Készül egy új életre, ami csak egy
kicsit más, mint az eddigi.
Úgy érzem, hogy a sorozatból Mac
könyve után Parkeré áll a kedvencek között a második helyen. Magam is
meglepődtem, hogy ennyire megkedveltem Parkert és a párost, pedig az elején még
örültem, hogy az utolsó kötet a „főnökasszonyé”, de egy idő után már
türelmetlenül vártam, hogy olvashassam.
4 pont
A négyes pontszám nagyban köszönhető, hogy sokaltam a kötetekben és mindig vártam volna, hogy az írónő visszavesz a fenenagy szervezkedésből. Reméltem, hogy egyszer majd nem fog ennyi figyelmet fordítani a Kézfogó ügyeire. Mindig jelen voltunk a megbeszéléseken a barátnők között, a találkozókon a leendő párokkal, a próbákon, majd magán egy-egy esküvőn is. Nekem őszintén ez már sok volt és sokszor felesleges. Szinte állandóan óramű pontossággal követtük végig az eseményeket, az olyan menyegzőket, amilyen egy magyar, de akár mondhatnám, hogy átlag lánynak sose lesz. A Kézfogó nem a köznépnek való szolgáltatásokat nyújtja, bár nem azt mondom, hogy egyszerű esküvőt nem szervezne, de az írónő bár szép, de csak csupa exkluzív, flancos ötleteket kreált, ahol a pénz nem számít.
Ettől eltekintve azonban a négy barátnő története, szerelembe esése szórakoztató volt. Jó volt, hogy állandó szereplői minden könyvnek, az események folyamatosak és mégis a szervezkedést eltekintve változatosak, hiszen mind a négy főhősnőnk különböző személyiség. A szeretet, barátság, szerelem érzései pedig eljutottak az olvasóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése