Jennifer Crusie - Álmaimban kísértesz

Ha Jennifer Crusie-ra gondolok rögtön mosoly terül el az arcomon, mert eszembe jutnak a Dempsey és a Goodnight család tagjai, és hogy mennyi őrültséget tudott összehordani az írónő a történetükben. De eszembe jut Cal és Min is, akik tündérien bájosak. Eszembe jut sok-sok dal, étel, jellegzetesség, ami kapcsolódik egy-egy könyvéhez, amik mindig vidámak, kicsit őrültek, tele vannak humorral, sziporkákkal. Imádom őket, muszáj újra és újra elővennem a könyveket és idén megjelent egy újabb az írónő tollából, de néha meg kellett kérdeznem magamtól, hogy biztos egy Crusie könyvet olvasok?

Az első fejezet elolvasása előtt felhívja a figyelmünket, hogy „Ez a történet 1992-ben játszódik. Miért ne.” Engem ez a „miért ne” végigkísért a könyvön, mert sokszor úgy éreztem, hogy az írónő csak a hasára ütött, és miért ne alapon akart írni valami mást, valami komolyabbat. Ennek eredménye pedig egy olyan könyv lett, amiben megcsappant a humor, eltűnt az önfeledség, sokasodtak a sötét felhők és össze tudott szorulni a szíved, főleg a gyerekek miatt.

Andie Miller változást akar: hozzámenni a vőlegényéhez és maga mögött hagyni a múltját, különösen ex-férjét, North Archert. Ám ekkor a férfi kér még tőle egy utolsó szívességet. Egy távoli rokona halálakor North két kis árva gyámja lett, akik már három nevelőnőt elűztek maguk mellől. North-nak különleges emberre van szüksége, és ez nem lehet más, mint Andie.

Amikor Andie találkozik a két gyerekkel, rádöbben, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hitte. Carter és Alice megrémítik, a ház düledezik, a házvezetőnő pedig egy rémséges szipirtyó. Ráadásul Andie vőlegényének meggyőződése, hogy ez az egész nevelőnősdi átlátszó kísérlet arra, hogy North visszaszerezze Andie-t és könnyen lehet, hogy igaza is van. Az öreg házban Andie álmait ugyanis kísérteni kezdi North és a múltbéli falrengető szex emléke. És színre lépnek horrorosabb kísértetek is..

Közben felbukkan egy önmagában kétkedő parapszichológus, egy harapós médium, Andie Tarot-kártya vető anyja, egy bosszúszomjas ex-anyós, és természetesen a féltékeny vőlegény… Ráadásul úgy tűnik, North sem éri be holmi álomszexszel.

Andie próbál megszabadulni a sok vendégtől, a kéjsóvár kísértetektől, megmenteni a gyerekeket és saját magát a múlttól. Persze az is lehet, hogy a sorsnak más tervei vannak…

A fülszöveget egy kicsit csalókának érzem, hiszen egy Crusie-os kalamajkát ígér, amire sajnos a könyv második felétől számíthatunk csak, amikor végre az isten háta mögötti kúria magányát megszakítva, elkezdik benépesíteni azt a hívatlan vendégek. Addig azonban Andie magányos próbálkozását követhetjük nyomon, ahogy megpróbál a gyerekek kegyeibe férkőzni és kideríteni a titkokat. Sajnos a könyv első jó százötven oldalára én egy erős hármasnál többet nem tudnék adni, hiába szerettem meg már az elején Andie-t, hiába sajnáltam a gyerekeket és hiába voltam kíváncsi a szellemekre. Kicsit laposnak, kicsit unalmasnak találtam, bár egyre inkább megható lett, ahogy Andie szeretete körbeöleli a gyerekeket és viszonzásra lel. De egyszercsak megállíthatatlanul jöttek a vendégek és akkor kezdem érezni, hogy „oh, igen, ez egy Crusie könyv”, mert egyre humorosabb lett a történet, egyre abszurdabb szereplőkkel és helyzetekkel. Ahogy jött a humor, úgy sötétült el a szellemek nem létező elméje és igazi kegyetlenkedésbe kezdtek, ezzel egy kis „horrort” csempészve a sorok közé.

Viszont mégiscsak egy csajos könyv, így a szerelem sem maradhat el, mégpedig az egykor volt házasok, Andie és North személyében. A két kis buta őrült szerelmes 10 évvel ezelőtt elkövették azt a hibát, hogy könnyen feladták, de itt egy újabb lehetőség, mondhatni a sors közbeszól. Egy kicsit kapartam a falat, hogy a könyv első felében ennyire minimális kommunikáció folyt köztük, jószerével North nem is kapott szerepet, de aztán megjelent, mint fény az alagút végén és nyugodtságával és higgadtságával kikecmeregtek a bajból. North nagyon szimpatikus volt, pedig ha őszinte akarok lenni, nincs benne semmi különleges, nem hibátlan, sőt… Mégis nagyon tetszett, mennyire higgadtan kezelte a helyzetet, még akkor is, ha teljesen hitetlen volt a természetfelettivel kapcsolatban. És ami a legfontosabb őrült gyorsan bele tudnék én is szeretni ebbe a férfiba.

Talán azt sajnálom még, hogy olyan keveset foglalkoztunk a mellékszereplőkkel, pedig annyi érdekes személyiség került elő, viszont szinte a semmiből termett ott mindenki és az események nagyon gyors tempót diktáltak ahhoz, hogy szerepükben kibontakozhassanak.

Összességében lehetett a könyvön mosolyogni, de ha elképzeljük a gyerekek gyerekkorát, azt a mondhatni lelki terrort, amit át kellett élniük egyedül, csak egymásra számítva, akkor igencsak elszomorodunk. A szellemek durvaságai pedig tovább sötétítik a képet, főleg hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire negatív túlvilágival találom majd szembe magam a könyvben.

A történet a végére rendkívül szerethetővé vált, de nem teljesen az igazi Crusie élmény. Viszont az a könyv számomra, ami olvasás után néhány nappal teljesen megszépül, elhalványodnak a kritikus részek és csak a szerethetőség, szerelem és szeretet marad. Egy összerakott, de annál inkább összetartozóvá vált család története. Fülemben pedig hallom, sőt mi több megállás nélkül hallhatom Jackson Browne Somebody’s Baby című számát, és látom magam előtt Andie és North táncát, így pedig úgy érzem nincs is igazi okom panaszra.

4 pont

A korai bejegyzések színvonaláért előre is elnézést kérek!

Az írónő további könyvei:

Fogadj rám! tovább

Isten hozott Kísértésben tovább

Szerelmes szélhámosok tovább