J.R. Ward - Halhatatlan szerető

Fekete Tőr Testvériség 8.
John és Xhex

Mit ne mondjak, már tegnap délelőtt letettem a könyvet, délután meg már kezdtem újra a közös jelenetetek újraolvasását és azóta is küzdök, hogy egy új könyvet bírjak a kezembe venni. Egyszerűen nem tudok kilépni a világukból, John és Xhex történetéből. A hangulat, az érzések magába szippantott.
Nagyon tetszett!

Erről a könyvről nem tudok és őszintén nem is akarok virágnyelven, spoiler mentesen írni, ezért hát előre is bocsánat.

Előbb gyorsan túlesnék a többieken, majd áradozok a főszereplőkről. A kis párocska előkelő 3. helyet foglal el nálam, ha maga a könyv nem is éri el ezt a helyezést.

Fórumok vitatott témája mostanság Qhuinn - Blay páros életének alakulása. Valaki akarja, hogy együtt legyenek, valaki idegenkedik tőle, mást már untat ez a huzavona.
Személy szerint nekem már az elejétől egyértelmű, hogy ők együtt lesznek és kell is, hogy együtt legyenek. Qhuinnt én nem tudom nő mellett elképzelni. Én úgy fogom fel, hogy a lányok Qhuinn számára, csak szórakozás.
A könyv első felében Blay szomorú és elkeserítő helyzetén át látjuk az eseményeket. Küzd, hogy elviselje az elé táruló intim jeleneteket. Próbálja elfogadni a helyzetet és meglepődik, mikor ő kerül Saxton érdeklődésének középpontjába.
Majd miután ő is érdeklődést mutat, Qhuinn kezdi a féltékenységi jeleneteit és összeszoruló szívét tequilával próbálja gyógyítani.
Kis butus mind a kettő. Qhuinn szerintem rossz indokkal tartja magát távol Blaytől, Blay pedig sokszor félreérti a helyzetet. De az egyértelmű, hogy milyen mély érzéseket táplálnak egymás iránt.
Saxtonnról azt írtam az előző könyvben, hogy kedvelem. Na ez most megváltozott. Nem lehet vele bajom, mert egy rendes alak, Qhuinn is értékes férfinak tartja (igaz előtte már kurvának is nevezte). Viszont nekem szálka a szemembe, és nem akarom látni Blay oldalán.
Fair visszavágás volt, hogy most Qhuinn volt a szemtanúja (inkább fültanúja) Blay szexuális életének, de most már Saxton elmehetne. (Ami valószínűleg nem fog megtörténni.)

Tohr kezd visszatérni az életbe, a végén egy nagyon kedves gesztust tesz a házasulandók érdekében.
Továbbá Darius és Tohr közös múltjába is bepillantást nyerhetünk. A visszaemlékezések a könyv végére nyernek teljes értelmet és alátámasztják Tohr mondatát, hogy Johnnak és Xhexnek együtt kell lenniük és a végzet akarta így. Mi, olvasók még néhány plusz értékes információ által még jobban látjuk ezt a furcsa, de szerintem nagyon édes helyzetet.
Most már értjük Darius műgyűjtő szenvedélyét, a kifinomultságát és barátságát Tohrral. És még nagyobb jelentőséget kap így szerintem, hogy John Darius reinkarnációja.

Volt egy másik kis mellékszál a történetben, mégpedig egy szellemüldöző kis csapat. Igazából nem nagyon értettem miért is kellett így végigvinni Holly és Greg jeleneteit, ahhoz, hogy Xhex és mi is megtudjuk, hogy Murder még mindig él. Én kevesebb körítéssel is elintéztem volna, bár az tény, hogy kellemes volt olvasni, ahogy Greg ráébred Holly értékeire és beleszeret.

Payne sokak számára egy várva várt szereplő. Hát én még nem ugrálok érte. Elszomorít, hogy ilyen körülmények között kellett élnie, hogy nem mehetett szabadon a másik oldalra, az anyja korlátozta, azt hitte, hogy Vishous halott. Nem volt sose boldog. A könyv végére kiderül, hogyan is fog belépni az életébe Manny. Az ő figurája már V történetében is szimpatikus volt, már várom, hogy újra felbukkanjon.

Lashnek aztán hullámvölgy volt az élete ebben a könyvben. Egyszer ő a főalantas, minden rendben, dől a lé, hazamegy az elrabolt asszonykájához és azt csinál vele, amit akar. Mert miért is vártuk volna el tőle, ha már nőt rabol magának nem is ér hozzá. Aztán jön a meglepi, hogy igenis apuci őt is eldobhatja, előjönnek gyengeségei, a szerelmét is elveszti és még rothadásnak is indul. Utána jön a felismerés, hogy "hé én is olyan leszek mint az apám", amit meg sikerül Johnnak és Xhexnek megakadályozni. De tényleg megakadályozták? Szkeptikus vagyok abban, hogy Lashnek csak úgy annyi. Bár nem bánnám, nem bírom a pofáját. De azért vigyorogva olvastam végig, amikor meg volt rémülve, hogy most mi lesz vele. Az meg inkább megrázott, hogy szerelmes Xhexbe, persze elég groteszk, perverz módon.

Egy új szereplőt ismerhetünk meg Se'nki személyében. Hiába mondja LadyA (a fordító), hogy azért van lefordítva a neve, mert így jobban nyomatékosítva van a személye, de nekem a No'one jobban tetszik. Hogy ki is ő, nem annyira szeretném elárulni.
Aztán ott van a másik kiválasztott Layla. Kicsit szerelmes lett Qhuinnbe és hát jelentős jövőbeni tervei vannak. Én most rá csak azt tudom mondani, hogy kis butuska, túl sokat képzel, túl naiv és álmodozó.

Na és a lényeg... JOHN és XHEX.
Istenem annyira édesek voltak együtt, nagyon megszerettem őket. John igazi férfi volt, sok szempontból ő uralkodott, ő volt a kemény támasz és megértő társ.
Xhex nagy traumát élt át, nem is elsőnek, de most majdnem feladta. De John gyönyörű kék szeme megmenti. Kijött belőle a gyenge nő, a bőgömasina, a rémült hisztérika. Persze mind érthető okok miatt. Furcsa, de mégis jó volt látni nevetni, ölelkezni a régi barátokkal.
Sok közös van bennük, hasonló dolgokat éltek át az életben. Úgy érezték eddig magukat, hogy nem tartoznak sehova, tömegben is mindig magányosak voltak, de túlélték és most egymás mellett boldogan élhetnek.
Ez persze Xhex makacskodása miatt nem is egyszerű, mert mániákusan ő akar végezni Lash-sel, egyedül vág neki a harcnak a napfényben, ezzel halálra rémítve John, aki tudja, hogy nem tudná megállítani. De kötnek egy furcsa egyezséget, aminek az egyik felét már akkor tudtuk, hogy nem fogják teljesíteni. Együtt harcolnak, megbosszulják a történteket és útjaik külön válnak. Már a feltételezés is vicces volt, de hát ha így nekik könnyebb.

Mint tudjuk, ők már az előző kötetekben is szeretkeztek, de azok nem voltak az igaziak. Egyszer egy hálaszex, mely összetöri John szívét és ürességet ültet helyére, a másikban pedig a nagy harc előtt John elveszi amire vágyaik, gyorsan, hevesen nem törődve a nővel.
Most a történtek miatt érthető, hogy nem a könyv első felében olvashatjuk az igazi szenvedélyes szeretkezésüket. De azért mikor odaérünk micsoda jelenet vár minket, na meg a többi. Régen olvastam Wardtól ilyen izzó jeleneteket.
John nagyon tud és nagyon magabiztos és nagyon odaadó.

Számomra egy különleges hangulatot adott pluszban John némasága. Szerintem így még jobb is, mintha bármikor megszólalhatott volna. Nem voltak felesleges fecsegések, szavak. Sőt ők aztán szavak nélkül is megértik egymást. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor John betűket írt Xhex tenyerébe.

A dobogóra első 3 helyére ugyan a könyv nem lép fel, de maga a páros mindenképpen kedvenc. Most tényleg a főszereplőkkel foglalkozott Ward, a néhány mellékszál nem kap annyi oldalt, mint az előző kötetekben, amit én hálásan köszönök. Igaz Qhuinn-Blayből bármikor, bármennyi jöhet. Azt viszont sajnálom, hogy több mint 100 oldallal kevesebb, mint Rhev története. Még szívesen olvastam volna azt a 100 oldalt.

Most elfogytak azok a szereplők, akiknek a történetét már nagyon vártam. Igaz a többieket is szeretem, de azért nem halok majd bele a legalább 1 év várakozásba. Mindamellett maradok nagy rajongó.

5 pont