Olvastam
Fantasztikus kezdés...
Az évet egy remek sorozattal kezdtem. A móka és a teljesség élménye kedvéért újra elővettem Brent Weeks Éjangyal trilógiájának (5) első két részét és a záró kötettel egyben olvastam. Nem kellett csalódnom a befejezésben sem. Nagyszerű élmény volt, így kellemesen teltek az új év első napjai.
Felejthető folytatás...
Az Emlékszel rám? (3) sosem keltette fel igazán az érdeklődésem, de egy kedves barátnőm kölcsönadta az általa szeretett könyvet, hogy jó lesz, majd meglátom. Egyszeri olvasást nem bántam, de közel sem hozott olyan jó teljesítményt, mint az általam is ismert másik Kinsella mű, a Tudsz titkot tartani. Az alapsztori bejött, csak a szereplők nem, kár érte...
A Rajongást (3,5) nem bírtam otthagyni a könyvtárban mindazok ellenére sem, hogy nem sok jót olvastam róla. Leginkább a gyerekességét hozták fel, amivel egyet is értek, bár a szememben a legtöbb idegesítő vonás elhalványult a végére és egy aranyos, szerethető történetként emlékszem rá.
A könyvről... Zuhanás a mélybe...
Ritkán vagyok szigorú a könyvekkel, hiszen mindegyikben találok valamit, ami tetszik, így nem húzom le őket nagyon. Azonban azt veszem észre magamon, hogy egyre inkább megkeményedik a szívem, és bizony nem élvezek már mindent annyira.
A Crescendo (2) esetében, ha az elsőt olvastam a folytatást ugyan miért ne tenném. Így hát kezembe is vettem, de elképzelni sem tudtam, hogy ennyire gagyi lesz. Hiszti hiszti hátán, az igazi élvezetes történet számomra elveszett a temérdek kamaszbutaság között, pedig tényleg jó lehetne. Viszont úgy látszik az olvasók többsége nem az én véleményemmel ért egyet, így senkit sem tántorítok el az olvasástól.
Marc Levy (2) könyve már régóta csücsült a polcomon, sokáig nem nagyon éreztem késztetést az olvasásra, de a régóta szeretett film után én is elhoztam a kiadótól egy ajándék példányt, ha már osztogatják. Őszintén... nem kellett volna. Nem ragozom nemtetszésem okát, hiszen egy korábbi posztban már megtettem. Legyen annyi elég, hogy mind a 240 nagy betűkkel nyomtatott oldalával megszenvedtem egy kicsit. Nem szörnyű élmény, de inkább nem próbálkoznék vele még egyszer.
Az elmaradhatatlan újra...
A Vénuszdombi mesék (4) csupán véletlenül akadt újra a horgomra. Egyik este már fáradt is voltam, illetve egy három napos olvasásmentes szünetre készültem, mivel nem otthon töltöttem az időmet, így az estét nem akartam egy új könyv megkezdésével tölteni, ha már tudtam, hogy nem tudom azonnal folytatni. Szememet járatva a könyvespolcon eszembe jutott Mia és Jack története és úgy gondoltam, hogy egy rövid novella tökéletes lesz aznapra. Visszatérve pedig befejeztem a könyvet. Bárki bármit mondjon, én szeretem Maya Banks könyveit és igenis néha kedvet kapok hozzájuk.
Romantika örök...
Gayle Callent akkor ismertem meg, amikor akcióban beszereztem a Welles trilógiájának első részét, a Bűnös szerelmet. Nem is tudtam megállni az első résznél, napokon belül befaltam a trilógiát, majd pihentettem az írónőt. Ez azonban nem gátolt meg abban, hogy további két könyvét szerezzem be, így szintén akcióban begyűjtöttem a His trilógia magyarul megjelent részeit. Az olvasás váratott magára, de nagy örömömre a vásárlás megérte, hiszen remekül szórakoztam.
A Jegyesek (4) az első kötet, amelyben az Thornton ikrek idősebbik tagja találja meg a szerelmet. Spencer és Roselyn kedves páros, de a szigeten történő hosszú lábadozás kevésbé nyerte el a tetszésem, mint Alex és Emmeline évődése A botrányhősben (5). A második könyv abszolút kedvencé lett, nagyon-nagyon tetszett, ehhez hozzájárult Alex jelleme, Emmeline talpraesettsége, hogy mentes volt a könyv idegesítő, buta szituációktól. Az alaphelyzet egy kicsit ismerős volt, ezért is tetszett annyira. Anthony Bridgerton Julia Quinn sorozatában szintén az idősebbik és a nem meghódítani vágyott lányba szeretett bele, minden akarata ellenére.
Egyszer talán írok is róluk.
Elizabeth Hoytról azt hittem a Hollóherceg olvasása után, hogy nagy kedvencem lesz, de úgy tűnik tévedtem. A Kígyóherceggel (3) befejeztem a Princes trilógiáját és a remek kezdést nem követett további remek történet. A Párduchercegnél azt hittem, hogy csak a történet alapja nem fogott meg és biztos csak egy gyengébb kötetet fogtam ki, de már türelmetlenül vártam az utolsó könyvet. Hogy miért? Nem tudom, csak a fülszöveg alapján megtetszett, de csalódnom kellett. A Kígyóherceg meséje egyáltalán nem jött be, ahogy a könyv befejezése sem. A fene nagy bosszúval, és párbajokkal valahogy nem tudtam egyetérteni és nem kötött le. Viszont, ha azt nézem, hogy Hoyt történetei többnyire erotikus jelenetekben gazdagabbak, akkor csalódásról nem beszélhetek, mert a romantikus oldal tetszetős volt, de ez magában nem elég.
A kötetekről...Valami új...
Beth Fantaskey neve nem ismeretlen előttem, hiszen a Jessica's Guide to Dating on the Dark Side c. könyvét már olvastam, és nem, még mindig nem szedtem magamra annyi angol tudást, hogy nekiinduljak egy angol könyvnek, de még mindig szemfüles vagyok és türelmesen várok. Így a Jekel Loves Hyde (4,5) is eljutott hozzám, fogyasztható minőségben.
Fantaskey most sem szokványos ifjúsági könyvet írt nekünk. Egyedi, kellemesen romantikus és kifejezetten sötét története igencsak bejött nekem. Több szót nem ejtenék róla, mert tervezem egy hosszabb bejegyzés megírását.
Az enyém lett
Kelly 1+1 akció szinte mindig vásárlásra késztet, de hála égnek, hogy a barátnőkkel összefogva tudom csökkenteni a költségeket és visszafogva magam csupán két könyvvel lettem gazdagabb.
A Velem alszol? csapdába csalt, megláttam, jött egy megérzés és azóta ácsingózok rá, minden negatív kritika ellenére. Majd meglátjuk mi lesz belőle.
A Megkísértve az Éjszaka háza sorozat 6. része. Hiába éreztem úgy a kezdetekben, hogy a sorozat nem kell nekem itthonra, de ha már a kiadó szinte ingyen adja ajándékba, akkor már szép lassan meg is vehetem, ha már megszerettem a történetet. Már csak három kötet hiányzik.
Kedves barátnőmék megleptek Anne McCaffrey könyveivel születésnapomra még tavaly, utána pedig szinte rögtön elkezdtem pótolni a még hiányzó részeket és a Sárkányröptével szinte teljes a sor, ha nem számolom a Fehér sárkányt és Moreta történetét, amikről még nem vagyok meggyőződve teljesen, hogy kellenek nekem.
Nem mondanám, hogy direkt fogtam vissza magam, hiszen én költöttem volna, ha lett volna akció, de bármit is kínáltak olcsóbban - azért mondhatom kicsit, hogy szerencsémre - nem az engem érdeklő könyvek voltak azok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése