Spirit Bliss - A jövő árnyai

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 
Oldalszám: 344
Ár: 2999 Ft
A sorozat kötetiről

>>OLVASS BELE!<<

Démoni érintés #2

Nagyon kellemes és még frissnek mondható emlékeket őrizve vártam A jövő árnyai megjelenését, hogy újra a megkedvelt szereplőkkel legyek. Szomorúan tudatosult bennem, amikor megláttam a vékonyka könyvet, hogy bizony most sem fogok túl hosszú időt velük tölteni, hiszen ha a majdnem ötszáz oldalt seperc alatt felfaltam, akkor a háromszáz oldal környéke a fél fogamra sem lesz elég. Utólag azonban már azt mondom, mégis elegendő lett, sőt Katie-ből egy kicsit sok is, legnagyobb sajnálatomra pedig nem tudok majd oly sok dicsérő szóval élni, mint az eddig Spirit Bliss könyvek esetében.

A történet:

Katherine úgy tért vissza a középkorból 2012-be, hogy a küldetése nem járt sikerrel. A Véreskezű még mindig életben van, és arra készül, hogy amint a Nap fénye kialszik, átveszi az uralmat az emberek világa fölött. Katie azt hiszi, ő az egyetlen, aki megállíthatja, ám rá kell jönnie, nem csak ő munkálkodik a világ megmentésén.

A középkor óta szerveződik egy ellenálló csoport, amely mostanra igazi szervezetté nőtte ki magát. Céljuk, hogy megvédjék Katherine-t a Véreskezűtől, és megmentsék a jövőt a rémuralomtól. Ám ez a cél nagy árat követel Katie-től!

Vajon képes lesz lemondani Casimir szerelméről, csak hogy ne szabadítsa rá a gonoszt a világra? És ki lehet az, aki a biztonságos búvóhely ellenére újra és újra az életére tör? Áruló van az ellenállók között, vagy a Véreskezű valahogyan áttört a tökéletesnek hitt védelmi rendszeren?

Rejtélyek, kaland, szerelem és szenvedély! Sosem tudhatod, mi fog történni, és ki áll a jó oldalon! Nem bízhatsz senkiben, talán még önmagadban sem!

Gondolatok:

Ha kinyitjuk a könyvet, nagyon gyorsan elfelejthetjük, hogy hónapok teltek el a megjelenések között, mert A jövő árnyai onnan veszi fel a fonalat, ahol A múlt árnyai abbamaradt, szinte az azt követő percektől vagyunk ismét tanúi a történéseknek, amelyek kifejezetten egy átvezető kötetet alkotnak a nagy fináléhoz, ahol talán valóban megváltoztathatják a jövőt. Addig is a jelenlegi legfontosabb feladat, hogy Katie biztonságba kerüljön, messze Hale-től és csatlósaitól és lehetőleg messze Casimirtól, hiszen a legjobb mód Hale megölésének, ha meg sem születik. Így pedig leginkább Katie és védelmezői folyamatos bujkálásának, menekülésének leszünk tanúi, miközben a szerelmi háromszög tovább bontakozik, és új szereplők kerülnek fel a sakktáblára.

Katie karakterét érzem a kötet egyik legnagyobb csapásának, mert hiába szimpatizáltam vele az előző könyvben, most azt kell mondjam, hogy vetekszik a legidegesítőbb (ya) karakterekkel. Kifejezetten zavart az a tudat, hogy húsz éves létére négy-öt évet könnyen letagadhatna, mert semmi felnőttességet nem láttam benne, annak ellenére, hogy az írónő két területen is igyekezett felnőttként kezelni. Összességében roppant tehetetlen karakter, ebben a részben úgy éreztem, nem több, mint egy szerelmes csitri, akit jobbra-balra kell rángatni. Az, hogy lassú a felfogása nem kifejezés, és nem esik nehezére bunkónak vagy épp önzőnek lenni.

A szerelmi háromszöget illetően határozottan állást tudok foglalni, megszűnt a korábbi döntésképtelenségem, és Payton mellett teszem le a voksom, hiszen ebben a kötetben határozottan kedvencé avanzsálta magát. A szenvedő, titokban epekedő srác, aki óvodás szinten űzi a csábítást, hiszen ahhoz, hogy felhívja a lány figyelmét, a „meghúzom a hajad és csak azért is piszkállak” taktikát alkalmazza, de egyre többször hull le az álca és tör elő belőle az őrző-védő szívszerelmes. A szívem csücske lett a srác, könnyen lekörözte Casimirt, akinek hosszú távolléteit nem viseltem túl nehezen, mert egész közömbössé vált, nem úgy, mint Katie számára, aki leleményes módon új lehetőséget talált a biztonságos szexre. Már A múlt árnyaiban is kevésen múlott, hogy nem hullottak az alsóneműk, így nem lepődtem meg, hogy a történetbe beleszövődött a szerelmes együttlét, de a körülmények emésztésre szorultak, ráadásul kissé feleslegesnek is tartom a jelenetet, mindamellett azt gondolom sokakat örömmel fog eltölteni.

A befejezés halmozottan tartogatott fordulatokat, amelyek közül néhányért mindenképpen dicséret jár az írónőnek. Szépen kijátszotta az előző kötet feltételezését, nagyon jól megírta Katie szenvedését és még az utolsó sorok is tudtak meglepetést okozni, viszont amire ezek épülnek kifejezetten nem nyerte el a tetszésem. Megint a körülmények áldozata lettem, de spoilermentesen csak ennyit mondhatok.

Ha azt nézem, hogy árulással, meneküléssel és némi összecsapással körülfont történet volt, akkor nevezhetem én is fordulatosnak, mint ahogy mások is tették, de ennek ellenére is akadt pillanat, amikor úgy éreztem tétlenséggel telnek az oldalak, kissé unalmassá vált a történet. Megmosolyogtattak azonban az Árnyékvilágra tett utalások, kicsit olyan volt, mint Meyer az Alkonyat filmben. Derek Morgan (Gyilkos elmék) mellett sem tudtam vigyor nélkül elmenni, én is csípem a pasit. Remélem, hogy a folytatásban újra megkedvelem a hősnőt, addig is kedvelem helyette az apukáját, Paytont és Valdemart eléggé.

Attól, hogy jobb folytatásra számítottam, a befejező kötetet semmi pénzért sem hagynám ki, és addig is néhány dolgot igyekszem feldolgozni. 

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!