Sara Fawkes - Amit csak ő akar

Kiadó: Geopen, 2012 
Oldalszám: 328
Ár: 3990 Ft

Amit csak ő akar #1

Butaság lenne azt mondani, hogy a magyar könyvpiac a tavalyi év során fedezte fel magának az erotikus irodalmat, de tény és való, hogy az Ötven árnyalat trilógia – ha nem is cunami – de méteres hullám elindítója volt, amely egy ideig még elviszi a hátán a hozzá hasonló darabokat, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy recept született a műfajhoz és a szerzők azt csak a saját szájuk íze szerint fűszerezik. A Geopen/Hangos Könyv Kiadó is beállt a sorba és Sara Fawkes regényét találta kiadásra méltónak, hogy hozzájáruljon a trendhez.

A történet:
Lucy Delacourtnak nem álmai netovábbja a mostani beugró állás, de legalább fizetni tudja a számláit… egyelőre. Napjai fénypontja a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie, hogy mindennap láthassa a jóképű ismeretlent.
De minden megváltozik, amikor egyik reggel az idegen a liftben elcsábítja a meghökkent Lucyt. Rá nem jellemző módon a lány ellenkezés nélkül megadja magát, és még csak nem is sejti, hogy buja kalandja a titokzatos férfival, akinek még a nevét se tudja, érzéki élmények egész sorozatát indítja el és örökre megváltoztatja az életét.

Gondolatok:

Direkt csaptam le a hosszú fülszöveg végét, ahol úgy emlegetik a könyvet, mint erotikus thrillert, mert az állítás szerintem a legkevésbé sem áll fenn. Ez egy erotikus ponyva, amibe az írónő úgy akart történetet csempészni, hogy célkeresztbe állította a szereplőket, akikre így valós veszély leselkedik és a történet második felében, a nagy vallomások után igazán jól jön majd a főHŐS katonai múltja, de hogy thriller lenne... kissé vicces, így inkább azt javaslom, hogy ezt a szépítést ajánlatos figyelmen kívül hagyni és betudni egy szexszel teli könyvnek, ami meglepetést nem fog okozni és talán a Szürkéből okulva, tényleg csak a műfaj kedvelőinek kezébe kerül. 

A történetet a szex egy idegennel, és a szex a liftben fantázia indítja el, jelen esetben 2 in 1 a szituáció, amelyből a már megszokottá vált milliomos és közember, főnök és beosztott közötti szerelmi-szexuális kapcsolat bontakozik ki, az ágyban pedig - természetesen – az úr-szolga viszony érvényesül. Ezt az alapfelállást jelen pillanatban még nem találom unalmasnak, sőt mondhatni kedvemre való, csak a kivitelezéssel ne lennének problémák. Egyrészt gondom akadt a fordítással, másrészt a karakterábrázolással is, és ezek megrekesztették a történetet az egyszer olvasós kategóriában.

Az egymásnak esés hirtelenségét nem firtatnám, én már ezt műfaji sajátosságnak tudom be, bár ennyire az első oldalakon még így is meglepőnek mondható. Ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni és szerintem erről a hozzáértőbb emberek esszéket is tudnának írni, az a szóhasználat. Molyon futottam bele egy rövid beszélgetésbe, amely azt ecsetelte, hogy az angol könyvek mennyivel emészthetőbb formában tárják az olvasó elé az ilyen jeleneteket, míg a magyar fordítás sokkal közönségesebb, sok esetben hervasztó hatású. A történet elejét éreztem ebből a szempontból kritikusnak, mert az irodaház különböző helyiségeiben lezajló jelenetek a szóhasználat miatt fintorgás helyett már inkább röhögésre késztettek és ezt nem jó értelemben mondom. Személy szerint engem annyira nem tüzel fel az sem, ha „b@sznivalóan érzékinek” vagy „dugnivalóan szexinek” neveznek, de láttam már cifrábbat is.

Néhány együttlét után megszűnt a nevethetnékem és inkább kezdte furdalni az oldalam a kíváncsiság, hogy ugyan milyen okok sorakoznak Jeremiah viselkedése mögött. Határozottan érezhető miben leli kedvét a fickó, ami Christian Greyhez hasonlóan nem teljesen hétköznapi. Szembetűnő, hogy a függőleges pózok nagyon bejönnek neki, hiszen a falhoz rendkívül ragaszkodik. Szinte csodaszámba megy, ha szemből ügyködik. Az enyhe fojtogatás és a segédeszközök a gyönyört segítik, nem mellesleg hatásosan tartják távol a női kezet, hiszen szinte semmi érintés, a fenekekre is rá van izgulva, de legtöbbször a szavakat tett már nem követi, amire nem mondanám, hogy bántam volna, viszont ezek után arra voltam a leginkább kíváncsi, ugyan mi sodorta őt ebbe az irányba, egy jóképű, gazdag pasi, aki elég okos, hogy tapasztalat nélkül elvezessen egy nyakába szakadt céget, egy volt katona, aki segíteni akart az embereken, miért lesz a perverz szex rabja, miért érzi szükségét, hogy jóformán szexrabszolgát szerződtessen. Amire válaszként egy felületes, innen-onnan összerakott mesét kaptam egy rossz gyermekkorról, zsarnok apáról és hisztissé vált anyáról, de semmi több. Nekem ez így még hiányos, pedig Jeremiah Hamiltonnak kellene a kötet KARAKTERének lenni, a fiatal, kőgazdag szexistennek, nem elhanyagolható szexuális devianciákkal, de úgy érzem, nagyon kidolgozatlan maradt, nem került közel hozzá sem Lucy, sem az olvasó, mert magából vajmi keveset mutatott.

Lucy nem okozott különösebb fejfájást, pedig hiába készül ügyvédnek a drága, észbéli tudását nem csillogtatja, rendkívül hamar érzi úgy, hogy ismeri az „ura” minden rezdülését és a szerelmes szavak is gyorsan elhagyják a száját, a gondolatai pedig még annál is gyorsabban forognak a téma körül. Összességében azonban elég szürke karakternek tartom, bár méltányolom, hogy csak akkor engedett a gravitációnak, amikor önként térdelt, nem pedig csetlett-botlott.

Jeremiah testvérét, Lucast mondanám talán a kötet legszimpatikusabb szereplőjének, annak ellenére, hogy nem túl nemes foglalkozású fegyvercsempész, de ő a rosszfiúsan pimasz, kötekedő alak, akit nehéz nem kedvelnem, hiszen néha csak megmutatja, hogy neki is szív dobog a mellkasában. A többiekről kár szót ejteni, hiszen aprócska láncszemek voltak a gépezetben, akikkel még felületesebben foglalkoztunk.

Összességében a kidolgozatlanságát rónám fel a könyvnek, és a rossz arányokat, hiszen az elején töményen egymásnak esnek, majd beáll a pangás időszaka, amikor Lucy számos kérdésére keresi a választ, ha már tétlenségre kényszerítették, de eszmefuttatását golyózápor szakítja félbe, és közben mindenkinek beszélhetnékje támad. A befejezés azonban egészen váróssá tette a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a "kapj el, ha akarsz" vége.

Az előzetes "terepszemle" konklúziója után, aminek egyszerű és tömör lényege a "kár volt rá papírt pazarolni", mondhatni egész kellemeset csalódtam, mert valami igazán rosszra készítettem fel magam, de személy szerint nem mondanám, hogy a könyv szörnyű lenne.