Kezdjük az
azonnal észrevehető dolgokkal. Számomra tetszetős és rendkívül hívogató
borítóhoz párosul egy szerintem igencsak ötletes cím. Viszont ha a könyvet az
éléről nézzük, akkor azzal szembesülünk, hogy roppant vékony. Ez adhat némi
aggodalomra okot, hiszen csak remélni tudjuk, hogy a 260 oldalnyi terjedelembe
megfelelő arányban tudta belesűríteni az írónő egy romantikus könyv kötelező
kellékeit, vagyis a nagy találkozást, a fújunk egymásra, de közben majd
elepedünk szindrómát, a minden szép és jó képet kettéhasító problémát a nagy
konfliktussal, ami mindig napvilágra lát, de tudjuk, hogy mindig boldog vége
lesz. Általános recept, és aki szereti a műfajt az többnyire nem unja, mások
meg kézbe se veszik, mert nem szeretik a lerágott csontot.
Személy szerint
nem éreztem azt, hogy bármi is kimaradt volna, és a lapok gyors pergése
sietette volna a lezárást. De ez lehet, hogy az elfogultságomból adódik, mivel
a történet nagyon is megvett magának. Szó szerint imádtam minden sorát.
A kissé
önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé
belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a
furgonjuk hátuljában.
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról – elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról – tudósít, éjszaka ír: álnéven „Cicamaca" botrányos kalandjait szövi… és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját.
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról – elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról – tudósít, éjszaka ír: álnéven „Cicamaca" botrányos kalandjait szövi… és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját.
Amióta az eszét
tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles
nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az
életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító
vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra
gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy
kiderüljön…
Teljesen más
hangulatot kaptam, mint amilyen az első köteté volt. Itt igazán a hokis
világban érezhettem magam, hiszen a sport, a meccsek és maguk a játékosok száz
százalékosan a középpontba kerültek. Egy nagyon kicsi hasonlóságot fel is
lehetne fedezni SEP Csak te kellesz! c. könyvével, de nem akarok senkit azzal
elriasztani, hogy koppintásról lenne szó, hiszen más szereplők, más központi
történet tárul elénk. Egyszerűen arról van szó, hogy Jane amint megkapta a
sportújságíró állást és elkezdett utazgatni a csapattal a hoki elérhető
közelségbe kerül az olvasó számára is, Jane-nek pedig valahogy meg kell próbálnia
jól kijönni a fiúkkal, hogy legyen esélye az interjúk elkészítésére. Phillips
Phoebe Somerville-e szintén megküzd a játékosai barátságáért, magáért a
csapatért a meccsek alatt.
Jane nagyon
szimpatikus szereplő volt, bár szürkeségével nem tudnék azonosulni, hiszen
jobban szeretem a színesebb ruhákat. Tetszett a Cicamica kalandjai erotikus
történetek ötlete, főleg, hogy még az olvasó is bele tudott olvasni néhány részlet erejéig. Tetszett, hogy nem volt buta, sőt kitartó volt, akit hiába
próbáltak kiközösíteni, szívatni, ugratni, mégsem adta fel.
Luc Martineau
pedig a Chinooks kapusa, és olvasva a könyvet, már meg sem lepődök, miért nem
találkoztam vele eddig. Luc, az előző kötetben megismert és mellékszereplőként
fellépő Hugh Miner posztját foglalta el a kapus távozása után, aki már
családjával boldogan éli életét. Nem volt annyira közönséges és kanos, mint
John Kowalsky, sőt elég sokára ébredt rá, hogy a szürke kisegér újságíró igenis
izgatja a fantáziáját, utána viszont elég érzéki hódításba kezdett.
Nagyon tetszett
Luc és húga, Marie kapcsolatának bemutatása, szerintem ezáltal sokkal emberibb
karakter lett a férfiból. Néha kicsit tuskó volt, sőt talán még butuskának is
nevezném olykor-olykor a félelmei miatt, de határozottan a szívemhez nőtt a
fickó.
Mellékszálról
most nemigen beszélhetünk, mivel annyira követhettük nyomon Darby csajozását,
mintha nem is lett volna, viszont a pasit attól még egész megkedveltem.
Szóval én
imádtam olvasni. Kellően volt érzéki és romantikus,
a sok sport nálam betalált, a babonás sportolók, a szerencsehozó rituálék
mindig megnevettettek.
Amit azonban nem tudok, hogy
az eredeti tervekben szerepelt-e így, vagy az első kötet (Jégbe zárt szívek) eladási mutatói
szülte következmény, hogy a tavaly új névként felbukkanó írónő hokis
sorozatából évi egy kötetet kapunk. Azt látom, hogy az Athenaeum kiadó nem
szokta ontani magából a könyveket, de az én szívem bizony vérzik, ha ilyen
kicsi adagokban olvashatom a további könyveit, mert bizony nálam a kedvencek
között van a helye.
5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése