L. K. Hamilton - Fagyos érintés

Merry Gentry 6. 

A Merry Gentry könyvek nagyon hullámzóak a szememben. Az első kötetet egy ígéretes kezdetnek tekintettem, de az azt követő kettőt bár élveztem, mégis a hibákat jobban megláttam. Az Éjfél simogatása azonban teljesen lehengerelt, így nagy reményekkel indultam neki a Misztrál csókjának, amitől nem kaptam túl sokat, azontúl, hogy élveztem azt a néhány órányi olvasást, viszont nem volt hasonló katarzis, mint az előző könyvnél. A Fagyos érintés ezek után nem indult túlontúl nagy elvárásokkal és a kötet feléig hozta is az elvárt formát, jó-jó, de semmi extra. Kicsit más, mint az eddigiek, de semmi rendkívüli. Nyugodt szívvel tettem le a könyvet az első nap, mit sem sejtve, hogy háborgó lélekkel fogom befejezni az utolsó sorokat.

Jelen pillanatban azt mondhatom, hogy Hamiltont egy kanál vízben is meg tudnám fojtani és egy kicsit utálom is, mindamellett elismerem, hogy aki ilyen érzéseket, fájdalmat ki tud váltani belőlem, az rosszat nem adott ki a kezéből.

Tehát a könyv feléig nem gondoltam volna, hogy én erre a kötetre bizony maximális pontot fogok adni, de nem tehetek mást.

Meglepve tapasztaltam, hogy olyan események kerülnek a középpontba, amelyeknek a negyedik kötetben nem sok jelentőséget tulajdonítottam. Nem hittem volna, hogy Taranis mesterkedése és hazugságai ekkora bajba sodorják Ryhst, Galent és Abeloec-ot. Ha visszaemlékszünk, akkor eszünkbe juthat, hogy ezen testőröket az a vád érte, hogy megerőszakoltak egy Seelie nemes hölgyet. Főhőseink épp egy ügyvédi megbeszélést tartanak, amely igen hosszúra sikeredik, és Taranisszal való beszélgetés elfajulása vett véget az eseményeknek. Így el is jutunk a könyv feléhez és a legtöbb olvasó szerintem azért örömmel fogadja a hírt, hogy semmiféle lepedőakrobatika és erotikus hangulat nem rontja el az eseményeket. Ami ugyan később megtörik, a könyv mégsem a megszokott fülledtséget árasztja. Oh, nem… ha szexre is kerül a sor, az csak azért van, mert néhány szerető, az első testőrök közül úgy érzi, hogy van elég bátorsága kiönteni a lelkét és megnyílni úgy, ahogy eddig nem. Merry pedig nem tud nekik nemet mondani. Nem hibáztatom érte. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy ez a kötet is szinte főbb cselekményszál nélkül fog telni, és a szereplők lelkivilágára fogunk koncentrálni. Egészen kezdtem elérzékenyülni, Fagy története végén, még a látásom is elhomályosult, de akkor még nem tudtam, hogy nem csak kicsit lesz összeszorulva és megfacsargatva a szívem. Miután a nagy vallomások megtörténtek, a mágia közbeszólt az eseményekbe és megtette, amit én sosem akartam volna, de szinte még el sem merülhettem a fájdalmamban már újabb fordulatot vettek az események. A Taranis őrülete és tébolya kegyetlen tettekben, hazugságokban látott napvilágot mindenki számára. Hamilton nem sajnálta Merry-t kitenni a testi és lelki terrornak, na jó a terror kicsit túlzás, de meggyötörte testileg és lelkileg is, úgy otthagyva minket a végén, hogy egyszerűen kiáltanék a folytatásért.

Én azt vártam volna, hogy Cel kiszabadulásával végre ő is előtérbe kerül és nem csak hallunk róla, de látjuk is. Erre az Unseelie udvar és maga Andais is viszonylag a háttérbe szorult, bár az a néhány lefolytatott beszélgetés bizonyíték volt arra, hogy nem is akarnám többször látni, mert egyszerűen gyűlölöm. Igazságtalan, őrült, szadista dög, aki egyre kevésbé bírja elviselni hanyatlását és csak kínozza a körülötte lévő embereket, csak mert megteheti és élvezetét leli benne, ha már Merry-t nem bánthatja.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire a Seelie vizekre evezünk, hogy Taranis ennyire tébolyult.

Meglepett, hogy az erotika a háttérbe szorult és a fájdalmas szerelem került a helyére. Kétségtelen szex volt, és nem volt kevésbé erőteljes, mint eddig, de a hangulat teljesen mást adott, mint amit eddig megszoktam.

A testőrök java része lemorzsolódott, mondhatni erre a kötetre szinte láthatatlan vált és az igazán fontosak maradtak jelen.

A könyv második fele olyan fordulatokat hoz, amire szerintem nem sokan számítanak. Az én szívembe határozottan tőrt döfött az írónő, bár nem adom fel a reményt, hogy a helyzet visszafordítható, hiszen már többször csapott be Hamilton, de azt mindig fel is oldotta az adott kötetben, de most… ezt nem teheti velem. Na jó, abba hagyom a hisztit, mert lehet, csak nekem ilyen rossz érzés.

Szóval határozottan állítom, hogy a könyv igen csekély részét töltjük pőre testtel, szétvetett lábakkal, így szinte teljesen háttérbe szorul az erotika. Helyette a meglepetések, váratlan fordulatok kerülnek a középpontba, ahol nekem sokszor túráztatni kellett a fantáziám, hogy fel tudjam dolgozni a leírtakat. Hamilton nem egyszerű helyzeteket, megoldásokat tár elénk.

Nem kifejezetten hosszú könyv, de a végére annál tartalmasabb és eseménydúsabbá vált, ezért is  örülnék, ha a folytatást már a kezemben tarthatnám, amire persze nincs esély, de olyan jó lenne.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

5 pont

A sorozat további kötetei:  

1. Árnyak csókja tovább

2. Az alkony ölelése tovább

3. A holdfény csábítása tovább

4. Az éjfél simogatása tovább

5. Misztrál csókja tovább