Merry Gentry 4.
Íme az élő
példa, hogy Hamilton tud olyan Merry Gentry kötetet alkotni, amibe nem tudok
belekötni, vagy csak nem akarok. Mindegy… a lényeg az, hogy határozottan ennek
a kötetnek az olvasása volt eddig a legnagyobb élmény ebben a sorozatban.
Épphogy betették
a lábukat az udvarba a szereplőink, máris harcba bocsátkoztak a túlélésért,
Merry épphogy életben maradt, de felépülni is alig van ideje, hiszen a világ
várja megjelenését, hogy egy újabb sajtótájékoztatón próbálják menteni a
menthetőt, viszont a helyzet újfent rosszra fordul, melynek következménye két
halott, egy fey és egy halandó. Az idő pereg a tündérdombon, jobban mint
kellene, Merryék és az emberi rendőrség pedig együttes erővel próbálja kézre
keríteni a gyilkost, az árulót.
Mondhatnám, hogy
a könyv a nyomozás körül forog és központi cselekményként a gyakorlott detektív
hercegnőnk munkába áll, hogy felgöngyölítse a nyomokat a gyilkosunkig, de
Hamilton annyi közjátékot, hatalmi harcot, szexet és persze politikai alkudozást
kevert a sorok közé, hogy csak vezérfonálnak tudnám tekinteni a gyilkosságokat,
ami viszi előre az eseményeket, mégis valahogy elveszik a lapok között, hogy a
végére viszonylag gyorsan fény derüljön az igazságra. Ebben most nem találok
kivetnivalót, hiszen az események mentesek voltak az ismétlésektől, mindig új
szituációban találtam magam, mindig vártam, hogy mi lesz a következő pillanatban.
Adagolt az olvasónak szinte mindenből egy picit. Újabb szereplőket ismertünk
meg, újabb árulók léptek elő, újabb hatalom éledt újjá, Merry háreme között
pedig egyre szorosabb, látható kötelék alakult ki.
Meg merem
kockáztatni, hogy Aisling személyét kivéve lényegében minden szereplővel
találkoztam már az előzőekben, igaz akad néhány féltünde, sidhe nemes, aki
először debütált, de hát nekik nincs is olyan jelentős szerepük a későbbeiekben.
Pasik
tekintetében a legnagyobb szerep a növényi isteneké volt, hiszen az ő
mágiájuktól kezd virulni az élet az Unseelie udvarban. Amatheon és Adair
eldobták évszázados cölibátusukat és az első alkalomtól való félelmüket nyíltan
kimutatva zabálni valókká váltak a szememben. Mindig örömmel olvasom azokat a
sorokat, mikor a férfiak a nagy esemény előtti pillanatokban bizonytalankodva
néznek Merryre, szinte el sem hiszik, amit tenni készülnek, főleg nem, hogy
most az ő örömük, akaratuk teljesül. Ezt megcáfolva azonban Misztrál igen
könnyen a kezébe veszi az irányítást, és megmutatja igazi valóját. Tudjuk már
rég, hogy Merry szereti a fájdalmat, és Misztrállal nem kell félnie, hogy túl
gyengéden szeretkeznének. Na nem… Misztrált tágra nyílt szemmel néztem, nem
hittem volna, hogy ez rejtőzik benne. Domináns… nagyon-nagyon domináns… És hogy
az a „nagyjelenet” se maradjon következmény nélkül, robogtunk is tovább,
mondhatni szálltunk egy másik pillangóra. Éljen az édes többes, de többet nem
árulok el.
Ebben a kötetben
határozottan kezd körvonalazódni, ki mennyire férkőzött mélyen Merry szívébe.
Szerintem elég súlyos mondatok hangoztak el a nagy szerelmek tekintetében.
Határozottan van sorrend, és hiába szeret mindenkit, valakit akkor is jobban. A
szerelem pedig nem is a legfontosabb ebben a világban, így nem tudom lehet-e
ennek jó vége. Néhány szereplőnél mondjuk úgy, néhány pillanatra el is tört a
mécses, és a szilárd erő és hatalom repedezni kezdett.
Izgalmas és
akciódús kötetet vehettem a kezembe, egy percig sem unatkoztam. A szex hol
gyengéd, hol durva és állati volt, és minden tekintetben erotikus, mondhatnám,
hogy olyan igazi Hamiltonos stílusban. A visszatérő erők, a tündérdomb
virágzása még tovább fokozza a fantasy hangulatot. Határozottan érződik, hogy a
testőrök közül ki képviseli a „kemény magot”, de az újonnan érkezettek is egyre
többet mutatnak magukból. Misztrál határozottan meglepett, Nicca életében
bekövetkezett fordulathoz még nem tudom mit is szóljak, de néhány szava, régi
tettek felidézése, elhintette bennem azt a gondolatot, hogyan is lehetne
megoldani mindenki boldogságát, ha egyszer már közelednénk a sorozat végéhez. A
régi ellenségből lett testőrök pedig úgy tűnik, kezdenek behódolni a sidhe
hercegnőnek, ami nekem nagyon bejön.
Igazán szeretem
ezt a kötetet, abszolút kedvenc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése