A Lorienről érkeztünk a Földre, tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről ti nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősöket eddig csak filmekben és képregényekben láthattatok - de mi valóban létezünk.
Eredetileg az volt a tervünk, hogy felkészülünk, megerősödünk, aztán egyesült erővel legyőzzük ellenségeinket. De megtaláltak minket, és most vadásznak ránk. Állandóan menekülnünk kell. Meghúzzuk magunkat, rejtőzködünk, elvegyülünk, láthatatlanná válunk. Úgy élünk köztetek, hogy nem is tudtok róla.
De ők tudják.
Kezdetben kilencen voltunk.
Elsőt Malajziában ölték meg.
Másodikat Angliában kapták el.
Harmadikkal Kenyában végeztek.
Hatan maradtunk. Most én következem:
Hát nem tudom Ti hogy vagytok vele, de engem ez a hátsó borítón található kis írás megfogott.
Soha nem hittem volna, hogy én sci-fi könyvet veszek a kezembe, ami úgymond a földönkívüliekről szól. Inkább mondanék idegent, de a könyvben a földönkívüli olvasható szinte mindenhol.
Szinte a semmiből pottyant elém a történet. Őszintén a filmet nem láttam, és bár szemeztem vele a mozikban, nem nagyon csigázott fel, hogy rohanjak megnézni, mégiscsak úgy voltam vele, hogy elég sci-fi nekem. De aztán olvastam a könyvről jókat és frissülő könyvtárkínálatunk idehaza meglepett vele és nem volt szívem otthagyni a polcon. Még meglepőbb, hogy két nap alatt kivégeztem.
Azért filmtrailereket láttam és kicsit nehezen egyeztettem össze, hogy főhősünk, aki épp most John, egy 15 éves kissrác, miközben a filmben a 21 éves színészünk max. 17-18-nak megy el. Henryt sem egy túl öregedő színész játssza, miközben a könyvben meg...
Az eleje elment egy kellemesebb középiskolás sztorinak. Nincs vámpír, vérfarkas, egy szimpla idegenünk van, aki életében először szerelmes lesz, hipp-hopp. Édesen zavarban van a lány közelében, miközben megküzd az újonnan megjelenő képességeivel és a focicsapat vezérével. De ahogy egyre teltek a lapok, úgy kapott egyre nagyobb szerepet a Lorien bolygó, a múlt, az emlékek és a képességek. Az ellenség egyre közelebb, meg kell tanulni felvenni a harcot, megvédeni magukat
A végére jön egy nagy harc, ami igazán földönkívülire sikeredett. Megjelennek a barátok, néhány váratlan szereplő. Szomorkodhatunk is egy kicsit, de a harc még nem ér teljesen véget.
Kicsit találtam benne Clark Kent-es beütést, egy kis X-Ment, egy kis Világok harcát, de nem éreztem különösebben semmi koppincs hatást, ami zavaró lett volna.
A kutya volt az egyik kedvenc szereplőm, de bárcsak Bernie lett volna Bernie Kosar helyett. Valahogy nem állt a nyelvemre a teljes neve.
Kellemes csalódás volt a könyv, biztos olvasni fogom a folytatást is.
4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése