Melissa Marr - Veszélyes játék

Tündérvilág 1.

Attól, hogy nem egy friss sorozat olvasásába kezdtem bele, még élénken él az emlékeimben mikor először megláttam a Kelly kiadó kínálatában. Azonban már akkor csatát vesztett, hiszen a Moning kötetekkel került fel az újdonságok listájára és mind a borító, mind a történet alapján a Tündérkrónikákhoz húzott a szívem. Úgy látszik a tudatalattim már akkor tudott valamit.

Aislinn rendelkezik a tündérlátás képességével és már 17 éve próbálja nagyanyja szabályait követve figyelmen kívül hagyni a világban szabadon garázdálkodó tündérek százait. Eddig sikeresen kerülte őket, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy egy páros a nyomában jár. A lány távolról figyeli, a fiú azonban igyekszik minél inkább a közelébe férkőzni.
Keenan nem más, mint a hatalmát korlátozottan gyakorló Nyárkirály, aki évszázadok óta keresi párját, a leendő Nyárkirálynőt, hogy megtörje anyja, a Télkirálynő és a Sötét király átkát. Azonban nem mindenki alkalmas a posztra, a kiszemeltek rosszul is járhatnak, úgy mint Donia, akinek most már kötelessége Keenan mellett járva figyelmeztetni a jelölteket a veszélyekre. A Nyárkirály pedig Aislinnben látja a következő jelöltet, így a lány nem menekülhet a tündérek elől.

Nem igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, túl sokat nem is kutakodtam a sorozat után, így szinte az ismeretlenbe ugrottam. Egyszerű YA fantasy kötetre számítottam, némi tündér beütéssel, tiniszerelemmel, viszont arra egyáltalán nem, amit mégis kaptam.

Az első kötet olyan, mint egy mese. Többnyire elfelejtettem, hogy a való világban játszódik, már amennyire valóságos lehet, ha a tündérek köztünk élnek. Elfelejtettem, hogy néhány főhős még igencsak fiatal, mások pedig hiába voltak több száz évesek, akkor is Aislinn korabelinek tűntek. Nem olyan érzés volt, mint egy ifjúsági könyvet olvasni, hanem mint egy mesét, ahol volt a királyfi és segítői, egy királylányjelölt és az elmaradhatatlan gonosz boszorkány. A meseszerűséghez pedig társult egy hideg és fagyos hangulat, hiszen Beira, a Télkirálynő még ereje teljében van.

Ez szerintem egész jól hangzik így, viszont …

… a könyv első felében néha a hideg futkosott a hátamon a szereplőktől. Őszintén meg nem tudnám mondani miért, és nehezen is fejezem ki magam, de talán az áll a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, egyszerűen nem tudtam magam komfortosan érezni a világukban.

… a királyfi, Keenan nem lopta be magát a szívembe. Nem egy hősszerelmes, nem túl erős és nem csak azért, mert hatalma korlátozott. Többnyire a mesterkélt, hatalomra vágyó, beképzelt ficsúr és a szánalomra méltó figura között váltakozott a véleményem róla.

… Aislinn sem lett a szívem csücske, pedig kifejezetten nem egy idegesítő csitri. Viszont úgy érzem kár volt eljátszatni vele a „nem látom, hogy a barátom, nem csak a barátom” szituációt. Bár nem kétséges számomra, hogy az is kár lett volna, ha Sethet kihagyjuk a buliból.

…romantikus lelkemnek nem nagyon tett jót ez a szerelmi négyszög, mivel az igaz érzelmekbe belekontárkodott a mesterséges és kikerülhetetlen tartozékvonzalom is, ami pedig már most olyan műnek, néhol kifejezetten mesterkéltnek tűnt, pedig ezt csak fokozni fogjuk. A végső megoldás pedig előrevetíti, hogy a szereplők bizony még meg fogják szenvedni döntéseiket és közel se kerülnek az igazi boldogsághoz.

A könyv javára írható azonban, hogy...

… semmiképp sem szokványos, sablonos történet.

… rendkívül hangulatos. Egyszer nagyon meseszerű, hűvös, fagyos, máskor meg vidáman, mámorosan tündéri, meleg és napfényes.

… Donia és Seth mindenképpen húzóerőt képviselnek a szememben, egyedül őket tudtam megkedvelni. Doniat szinte az első perctől kedveltem, Sethet azonban eleinte gyanakvással méricskéltem, őszintén nem hittem volna, hogy a „legjobb barát” lesz a szerethetőbb figura.

… a könyv utolsó fejezetei, néhány megoldás kifejezetten tetszett.

… a történet olvasása után már én is igazán szépnek tudom találni a borítót, eddig bevallom nem álltam be a csodálók sorába.

A könyv első felétől fokozatosan éreztem azt, hogy egyre jobban élvezem a történetet, de az utolsó szavak után mégse tudtam határozottan kijelenteni, hogy egy jó történetet olvastam. Ennek eldöntéséhez már vettem is kezembe a folytatást.

3,5 pont

A sorozat további kötetei:
2. Veszélyes álmok tovább
3. Törékeny örökkévalóság tovább