Nalini Singh - Angyalkard

Egmont kiadó, 2012

440 oldal

3999 Ft

 recenzió

A Nalini Singh rajongók – mint ahogy én is - igazán nem panaszkodhatunk, hiszen folyamatosan el vagyunk látva újabbnál újabb Singh történetekkel. A tavasz két Angyali vadász kötetet is hozott nekünk, egyrészt Raphael és Elena párosa után az Angyali szárnyalás további négy pár történetét elevenítette meg, köztük a Hetek egy tagjának párra találását. Galen története csupán egy novella volt, így Dmitri sztorija az első igazi teljes történet, amely a Raphaelt védő gárda tagjai sorából avanzsál főszereplőt.

A történet

„A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.

A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.

A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…”

Gondolatok:

Dmitrit már a kezdetekkor szexinek találtam, bár az is elmondható, hogy ebben a történetben szinte kivétel nélkül mindenkit annak találok, szóval ez annyira nem különös kijelentés. Veszélyes, érzékelten kisugárzása már csak azért is vonzó, ráadásul sokak számára rejtély, hogy miért élvezi az ősöreg vámpír Raphael feltétlen bizalmát. Az én oldalam is furdalta a kíváncsiság és most éreztem úgy, hogy fény fog derülni a titokra, azonban cseppet sem számítottam, hogy így megelevenedik a múlt és ennyire szívszorító, fájdalmas és intim pillanatoknak leszek tanúja. Az írónő nem kegyelmezett a szereplőknek és az erőszak minden formáját elkövette rajtuk, hogy a két összetört lélek egymásra találhasson.

A történet elején sokáig hiányérzettel küszködtem, Dmitritől többet vártam, nem éreztem a vibrálást a szereplők között, és kissé hiányzott Raphael és Elena. Viszont egyre gyakrabban villantak fel képek, párbeszédek a múltból, évszázadokkal ezelőttről és szinte fel se fogtam, hogy szerelmes lettem Dmitri történetébe. Nem a jelenébe, nem Honor és Dmitri kapcsolatába, hanem abba a szenvedélyes, mély szerelembe, amit Dmitri a felesége, Ingrede iránt érez. Számomra szívszorító volt olvasni a múlt minden pillanatát, és bármennyire is megkedveltem Honort, akkor is visszarepíteném a vámpírt a múltba, hogy mindez meg se történjen vele és egy emberöltőt élhessen le első asszonyával és családjával.

Kétségtelen, hogy Nalinis írás, azonban pont azt ötvözte történetében, ami már egyszer Kenyon Végzetes ölelésében és Ward Megsebzett szeretőjében a legjobban megérintett, így nem állhattam ellen a történet szépségének.

Jelenről szinte vétek beszélni, ha nem nyomoztak volna, én ugyan azt se bántam volna, mivel ez nem a jelen története volt, hanem egy évezredes szerelem elmesélése. De ha mégis jelen, akkor Honoré a főszerep, hiszen a lánynak kell szembenézni a támadóival és Dmitri segítésével egyesével leszámolni velük és ezzel együtt saját belső démonaival is. Bátor, erős és talpraesett lány, aki két hónapnyi szenvedés után is az életet választotta.

Nem gondoltam volna, hogy jelentősebb szerepben valaha is találkozni fogok Urram ámokfutásának egyetlen túlélőjével, Holly-val, aki most már a Sorrow nevet vette magára, hiszen a régi Holly már nem létezik. Ha pedig Sorrow, akkor mostantól Méreg neve villog a fejemben és boronáltam őket össze, hiszen el tudnék képzelni velük egy jó kis csatározást. 

Összességében sokkal meghittebb, mélyebb érzésű kötetet kaptam, mint valaha vártam volna. Egyik kedvenc jelenetem - a visszaemlékezéseken túl -, amikor Dmitri bocsánatot kér. Egy pillanatra ott a szívem is megállt dobogni. Imádtam. Továbbá jólesett, hogy ha csak ritka pillanatokra, de a régi ismerősök is megmutatkoztak és Jason történetét is ugyanolyan hévvel várom, mint az eddigi összes Singh könyvet.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

 5 pont

Angyali vadász kötetei:

1. Angyalvér
2. Angyalcsók
3. Angyaltánc

Antolgóia: Angyali szárnyalás

Néhány szívemnek kedves idézet a molyról:

– Volt már nő, aki visszautasított?
– Egyetlenegy. (…) Őt feleségül vettem.

– (…) És nem tudott főzni.
Honor szikrázó szemmel nézett fel rá.
– Ezt neki is elmondtad?
– Hát ennyire butának tartasz? (…) Ő úgy tett, mintha imádna főzni, én pedig mintha imádnám a főztjét. És mindketten epedve vártuk a falusi ünnepélyeket, amikor a vásárosoktól vehettünk ennivalót.

– Ha velem bármi történne, mennyi ideig várnál, mielőtt újraházasodnál? (…)
– Soha – válaszolt a férfi. – Soha nem házasodnék újra. (…)
– … nem akarom, hogy magányos légy, ha valaha el kell válnunk. Nem bírnám elviselni a tudatot, hogy szomorú vagy. (…)
– Egyetlen más nőt sem fogok a szívembe zárni. (…) Várni fogok, amíg visszatérsz hozzám. Szóval ne maradj túl sokáig!

– De tudd, ez a szemét nem érdemli meg, hogy a lelked legapróbb darabját is rápazarold.
(…)
– Biztos vagy benne, hogy van lelkem?
– Megtépázott, sérült, de van.