 |
Könyvmolyképző, 2012
296 oldal
2999 Ft
e-book, előolvasás
|
A Könyvmolyképző könyvheti
megjelenési listáján találkoztam először az írónő nevével, amely számomra
teljesen ismeretlenül csengett. Lehetőségem adódott előolvasónak lenni, és
miután az eredeti fülszöveg olvasása után rábólintottam, hogy igen ez engem
érdekel, nem is törődtem azzal, hogy jobban utánajárjak a szerzőnek. Azonban
néhány oldalt elolvasva igencsak elkezdett furdalni a kíváncsiság, mivel
sejtéseim támadtak. Ezek után nem is lepett meg, hogy egy 1984-es születésű
hölgy kezei alatt született meg a történet, akinek karrierje 2010-ben – a Twilight
megjelenése után - vette kezdetét. Egy kezem nem elég, hogy megszámoljam hány
könyvet termelt ki abban az évben – bár azt nem tudhatom, hogy ezek megírása
tényleg akkor történt-e vagy már (fél)kész műveket tökéletesítettek a
megjelenéshez -, és úgy tűnik máig fáradhatatlanul dolgozik.
A történet
„A tizenhét éves Alice Bonham
élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a
rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen
más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének,
Peternek... Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel
vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van
ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie,
a szíve vagy a vére szavára hallgat...”
Gondolatok:
Eleinte kissé elszomorított, hogy
már a fülszöveg elárulta, hogy vámpíros történettel állok szemben, azonban erre
az első oldalakat olvasva is gyorsan rájöttem volna. Sőt ahogy haladtam a
történetben egyre biztosabb lettem, hogy az írónő igen szerethette Stephenie
Meyer történetét, főleg a Cullen családot és tágas lakhelyét. Hát igen, a könyv
igencsak hajaz a nagy sikereket elért Twilightra, bár Alice nem egy Bella,
Jack pedig cseppet sem Edward, de egyébként stimmelnek a dolgok.
Mivel Alice látványosan lusta,
rendetlen, nemtörődöm lány, aki az órákat is inkább végigalussza, és a jegyei a
legkevésbé sem érdeklik, így az iskola szinte teljes egészében mellőzésre kerül,
és átadja a helyszínt Jack és családja házának, luxusautók utasterének és az
éjszakának.
Elsőnek lép be a képbe mindenki
imádatát elnyerő Jack, aki huszonnégy éves, vámpírévekben sem jelentősen több,
szellemi színvonala – saját bevallása szerint is – azonban inkább egy tizenkét
évesé, amely többek között videojáték szenvedélyében testesül meg. Legjobb
válaszai a most nem mondhatom el, ne kérdezd, nem beszélhetek róla, kérdezd
Ezrát, ő öregebb, jobban el tudja magyarázni, így Alice-szel folytatott
párbeszédei többségét értelmetlennek találtam. Bár a lány tetteiben sem
lelhetünk fel sok logikát. Számomra minden olyan természetellenesen zajlott,
bár így igen könnyen fel tudta dolgozni a vámpírok létezését.
Igen hamar megismerjük Jack családját és velük kapcsolatban kifejezetten zavar, hogy nincs
családnevük. A Twilight esetében ott voltak Cullenék, de
itt csak annyit tudunk, hogy három testvér és egyikőjük felesége él egy fedél
alatt, a nevük pedig Peter, Jack, Ezra és Mae. Úgy látszik hősnőnket pedig annyira se érdeklik a nevek, hogy legalább rákérdezzen. Mae a szeretni való tyúkanyó,
Ezra a mindentudó, mindent megoldó „családapa”, Peter pedig a magának való
különc és egyben a történet legérdekesebb karaktere.
Az írónő igyekezett múltbéli
fájdalmakat csempészni a történetben, jelenben pedig Alice családját
gazdagította problémákkal. Alice és öccse, Milo igazi összetartó testvérpár,
akik egyedül kénytelenek boldogulni az életben, hiszen anyjuk jóformán csak
aludni jár haza, nem ismeri őket, így szeretetet csak egymástól kapnak. Milo,
tizenöt éves létére lépett elő családfővé, aki ételt tesz az asztalra és
igyekszik összetartani a családot, miközben saját szexualitásával küzd. Alice
nem sok segítséget nyújt neki, főleg, hogy ő is egyre gyakrabban tölti máshol
az éjszakáit, és senki nincs aki gátat szabna a kimaradozásainak, ha mégis, akkor egy lázadó tini nemtörődömségével, eszetlenül cselekszik.
A szerelemről nem győzött meg az
írónő, hiszen egyik pillanatban Alice azt hajtogatja, hogy nem érti miért zúg
bele mindenki Jackbe, és őt teljesen hidegen hagyja, a másik pillanatban már
úgy érzi szerelmes, de ha meglátja Petert, akkor alig bírja visszafogni magát,
hogy transzba esve rá ne vesse magát. A vérük, és vámpírlétük azonban olyan
keszekuszán csavarja a szálakat, hogy hiába a vonzalom, akkor sem lehetnek
igazán együtt senkivel. Tehát ez még nem igazi szerelem számomra, ez csak a vér
szava, ahogy a cím is mondja.
Miután nem dicsértem agyon a könyvet, azért még hadd jegyezzem
meg, hogy a minden hibája, koppincs hatása ellenére is az olvasmányos
kategóriába tartozik. Nem esett nehezemre átrágni magam rajta és a folytatás se lenne ellenemre, de nem tartom egy kiemelkedő történetnek, sok különlegességet nem tartalmaz. Viszont így is biztos vagyok benne, hogy sokan teszik majd le a voksukat
a történet mellett, mert ez tényleg a fiatalságnak való ízig-vérig Vörös
Pöttyös történet.
3 pont
Megjelenik a Könyvhétre (2012. június 07-11).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése