Irka firka :)

Beköszöntött a vizsgaidőszak és szomorúan tapasztaltam, hogy az utóbbi egy hétben lényegében csak forgattam a csodaszép új könyveimet, de belelapozni már nem is mertem, mert nem szabad elcsábulnom. Az eddigi heti termés egy szem Anita Blake manga, egy esti pihenés időszakában. 

Ma azonban vizsga után volt időm... gondoltam olvasok... hát csak többé-kevésbé jött össze. Először is leragadtam a blogos sablonok nézegetésénél. Már régóta terveztem új sablont, néhány havonta szokásom megújítani. 

Nekem nagyon tetszik ez a lila-rózsaszín, nőcis kis design. Szerintem illik hozzám és a téli napokban kellemes ránéznem a csodaszép színekre. Az utóbbi időben a lila lett a kedvenc színem. Lehet, hogy egy kicsit csicsás, vagy túl rózsaszín, de a régi már túl kék és szürke volt. 

És hogy miért is kezdtem el nézegetni a sablonokat?

Végre sikerült addig rágni egy kedves barátnőm fülét, hogy ő is indított egy saját könyves blogot. Igaz még most úgy érzem, én jobban örülök és lelkesedek, azért hogy ő írogasson, mint saját maga, de szerintem szeretni fogja.

És hogy ki is ő? Lényegében azon emberek egyike, akinek köszönhetem, hogy egyáltalán elkezdtem olvasni. Mindig is köztudott volt, hogy milyen sokat olvas, de akkor még legyintettem rá, hogy hát az ő dolga, ha élvezi, engem nem zavar. (Oh nem is volt olyan régen mikor még hasonlóan gondolkodtam a könyvekről és olvasásról. Manapság meg...)

Szóval ő adta kezembe a Büszkeség és balítélet vagy a Jane Eyre klasszikusokat. Még akkor olvastam az Üvöltő szeleket is. Milyen furcsa visszagondolni, hogy azóta milyen sokban változott az ízlésem. 

Már előre látom magunkat egy-egy beszélgetés során, mennyi mindenben nem fogunk mi egyetérteni. Mennyit fogjuk mi húzni egymást a postjaink miatt. 

Ő nagyon az ellentétem sok mindenben. Néha belegondolok, hogy keveredtünk mi egymás mellé. 

Az én szememben ő túl kritikus, még a legapróbb dolgokba is bele tud kötni. Annyira más jön le arról mikor beszél egy éppen olvasott könyvről, és amit utána szavakba és pontokban visszaad. 

Nagyon sok mindenbe belekezd, majd ráhagyja. El se tudom képzelni, hogy tud olyan sok könyvet ennyi időn át olvasni, húzni halasztani.

Akkor megy az idegeimre amikor az utolsó pillanatokban tud lehúzni egy addig általa azért dicsért könyvet.

Szó mi szó. Várom lelkesen a bejegyzéseit. Félek és remélem, hogy a kezdeti lelkesedés nem apad és nem fogja hónapokra félretenni a blogját, mint más dolgokkal megteszi. 

Biztos vagyok benne és már előre fáj, hogy igen kritikus fog lenni. Kíváncsi leszek, hogy fogja kordában tartani a leütött billentyűk számát. Valahogy tőle nagyon hosszú bejegyzésekre számítok. (Állítólag nekem 3 oldalban részletezte, hogy mi is volt a problémája a Mona Lisa ébredése könyvvel. Azóta se olvastam, de inkább nem is akarom, csak felhúznám magam. Szavakban épp elég hallani, nem hogy 3 oldalban. Remélem nem fog kinyírni, mert elmondtam.)

Az oldal pedig, ahol firkálni fog az Inka firka és ott elmondja neked, ha érdekel ki is ő valójában.