Nem bírtam tovább, nem volt
türelmem tovább várni az Ulpius-ház kiadóra, hogy kegyeskedjenek boldogítani
engem egy újabb Frost könyvvel, így a kezembe vettem az irányítást.
Spade már az első kötettől jelen
van a vámpírvadász páros történeteiben, mindig bizonyította hűségét, barátságát
és egyre jobban beférkőzhetett a rajongók kegyeibe is, így azt mondom,
megérdemelte, hogy ő nyissa a sort a spin-off sorozat(ok)ban, ahol immár
főszerepben tündökölnek az eddig csak segítő kezet nyújtó barátok.
A történet:Denise MacGregor, Cat legjobb barátnője, férje halálát követően úgy döntött, hogy távol akar maradni a természetfeletti világtól. Azonban gyászát és magányát megzavarja egy démon, aki az ajtaján kopogtat és „visszautasíthatatlan ajánlatot” tesz. Denise-nek meg kell találnia egy elveszett ősét a vámpírok között, vagy halál vár rá és családjára. Segítségért pedig csak Spadehoz fordulhat. Mindketten emlékeznek még az első szikrázó pillantásra, és elhatározásuk, szabályaik csak ideig-óráig tarthatják távol őket egymástól, miközben egyre nagyobb veszélybe keverednek.
Gondolatok:
Frostnak nem volt nehéz dolga
remek történetet írni Bonesék nélkül is, hiszen a barátok, szövetségesek
folyamatosan jelen voltak az eddigi kötetekben, és megmutatták, hogy ők is elég
egyedi karaktereket egy saját regényhez. Az eredeti páros azért nem tűnt el, csupán csak
háttérerősítésként jelent meg a szükség órájában, ettől mégsem érződött a
sztori kevesebbnek. Teljesen kielégített az elegáns báró és a halandóságától
ideiglenesen megfosztott lány harca a démonnal és természetesen egymással.
Mondhatjuk, hogy aktuális
párosunk tagjai, két – szerelemben - megtört lélek. Denise életében bekövetkező
szomorú eseményeknek magunk is szemtanúi voltunk, láttuk férjét meghalni,
hallottuk Randy utolsó szavait. Spade – ha emlékeim nem csalnak - eddig őrizte
titkát, csupán azt tudhattuk, hogy kerüli a halandókkal való kapcsolatot,
érzelmeket, ami érthető is, hisz egy szeretett nőt már eltemetett. Egy év vagy
száz, gyász és bűntudat esetén nem számít, de most a közös út alatt lehetőség
adódik, hogy megbocsássanak maguknak és újra igaz szerelembe essenek. Lassan
adják meg magukat, küzdenek az elvek és érzések ellen, viszont van az a pont,
amikor már ők is tudják, hogy a tagadás felesleges.
Maga a sztori nem túl pörgős, a
nyomozás, kutakodás kissé lassú, de mindig bebizonyosodik, hogy jó taktikai
érzékkel vannak a szereplők megáldva, bár Denise néha megy a saját feje után,
amit lehet, nem kellene, de én megbocsátom neki.
Jóleső frissítés volt ez a kis
démonológia is, így a vámpírok, ghoulok, szellemek, némi fekete mágia mellett
nem mondhatjuk, hogy Frost ugyanazt szajkózná.
Spade és Denise mögött most Ian
mondható jelentősebb szereplőnek, hiszen Caték és Mencheres szerepe alig
említhető, bár kissé vicces volt látni Bonest, mint párkapcsolati tanácsokat
adó jóbarátot.
Tehát Ian… a Karó és sírhant óta
barátkozom vele, többször megnevetetett, de eddig a könyvig nem mondtam volna,
hogy különösebben csípem a fazont, pedig tudom, hogy kötözködőse ellenére egy
hűséges barát. Most viszont azt hiszem őt is a szívembe zártam, mert dilis és
humoros, már várom, hogy az ő fejét is bekösse valaki.
Sajnos Vlad nem emelte a kötet
fényét, személy szerint nekem hiányzott, hiszen Bones mellett még mindig ő a
nagy kedvencem. Na de sebaj, Frost akkor sem okozott csalódást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése