2012. jún. 29.

Jeaniene Frost - Eternal Kiss Of Darkness

Night Huntress World 2.

Nem volt megállás, amint végeztem Spade-ékkel figyelmem már irányult is Mencheresre, aki második a sorban teljes történetével.

A történet:
Mencheres, a több ezer éves vámpír életébe betoppan a nő, Kira Graceling személyében, amikor is puszta kötelességtudatból megmenti a férfi életét, amit igazából csak saját maga veszélyeztetett. Ez a nemes tett azonban meghatározó a lány további életére, mivel először is kénytelen napokig a vámpír fogságában élni, majd pedig Mencheres ősi ellensége is rá irányítja nem túl megtisztelő figyelmét. Mencheres harcba száll Radjedeffel, de azt nem tudni még, hogy önként elbukik vele együtt, vagy a lányt és az életet választja.

Gondolatok:
Csak azt mondhatom, micsoda kellemes meglepetés. Nem voltak elvárásaim, hiszen Mencheres eddig nem volt kedvenc karakter, pedig mindig is szimpatizáltam vele, így mérhetetlen türelmetlenséget sem éreztem, hogy végre az ő kötetét is olvashassam, ráadásul több helyen futottam bele olyan értékelésekbe, amelyek gyengébb kötetnek minősítették az eddigieknél, így csak egy következő lépést láttam a történetében, amelyen át kell lépnem, hogy újra Boneséké legyen a teljes figyelmem. Azonban azt kell mondjam, hogy nem értek egyet, hogy gyengébb kötet lenne, sőt magasan veri nálam Spade és Denise sztoriját, és vetekszik a vámpírpároséval is.
Tény azonban, hogy nem volt különösebben akciódús, izgalmas, inkább a szerelem, az érzések domináltak, viszont nekem ez így volt jó.

Közhely lenne azt mondanom, hogy Mencheres mostantól bekerült a kedvenceim közé, mert hát Bones és Vlad első felbukkanásuktól kedvencek, Ian is felküzdötte magát jó magasra, most pedig Mencheres férkőzött mélyebben a kegyeimbe és ha megnézzük akkor lényegében felsoroltam majdnem az összes jelentősebb szereplőt, így pedig a kedvenc szónak nincs is jelentősége, csak annak, hogy még jobban imádom a több ezer éves hapsit.

Mencheres kissé belefáradt már az életbe, és szinte önként megy a kaszás elé, hogy véget érjenek monoton napjai, már csak egy utolsó harc megvívására készül, amely már több mint négyezer-ötszáz éve várat magára. Eleinte talán úgy tűnik, hogy a bátor és makacs Kira sem tudja meggátolni a végzetes tetteket, de az egyiptomi vámpír érzései mélyebbek az iránt a nő iránt, akiért lángol és akivel úgy érzi feladhatja a több évszázada tartó cölibátust.

Talán Kirát mondanám, a sorozat egyik legszimpatikusabb hősnőjének. Bátor, becsületes, kitartó, talpraesett, tehát egy erős nő. Csupán néhány óra alatt zúdul a nyakába egy eddig ismeretlen világ létezése és nem csak azt kell felfognia, hogy vámpírok márpedig vannak, de néhány napig még biztos, hogy egy nagyhatalmú vámpír vendéglátására kényszerül, és a további eseményekről még nem is beszéltem. Amikor pedig ráébred érzéseire, nem küzd ellene, hanem harcba száll a szerelemért.

Most nem panaszkodhatok, hogy Vlad hiányzott volna a történetből, de kicsit biggyesztem a szám, mert kissé jelentéktelen volt rövid felbukkanása, ahogyan Bones sem tolakodott be túlzottan sorok közé, bár mindketten erőteljes aggódást és féltést éreztek nagyuruk iránt. Akit még megkedveltem az Mencheres szolgája, bár jobban jellemzi az egy kedves barátja, Gordon volt.

A sztoriból nem hiányozhatott egy kis fekete mágia sem, amiből már egyszer Mencheres villantott, így pedig nekem kifejezetten tetszett a végső összeütközés. Az aktuális ellenségről meg csak annyit, hogy Radjedef egy számító, hazug, hataloméhes vámpír, akiről el se tudom képzelni, hogy tölthetett be ennyi időn át egy ilyen magas pozíciót. Rendkívül könnyű volt utálni.

Úgy érzem, romantikus szívem most jobban értékelt egy érzelmesebb, nyugodtabb, szerelemre és a párosra koncentráló kötetet, mint egy izgalmakban, összecsapásokban gazdagabb egyéb Frost könyvet. Nem vártam, hogy ennyire élvezni fogom, így pedig rendkívül jólesett olvasni.

5 pont


A sorozat kötetei:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...