Night Huntress World 2.
Nem volt megállás, amint végeztem
Spade-ékkel figyelmem már irányult is Mencheresre, aki második a sorban teljes
történetével.
A történet:Mencheres, a több ezer éves vámpír életébe betoppan a nő, Kira Graceling személyében, amikor is puszta kötelességtudatból megmenti a férfi életét, amit igazából csak saját maga veszélyeztetett. Ez a nemes tett azonban meghatározó a lány további életére, mivel először is kénytelen napokig a vámpír fogságában élni, majd pedig Mencheres ősi ellensége is rá irányítja nem túl megtisztelő figyelmét. Mencheres harcba száll Radjedeffel, de azt nem tudni még, hogy önként elbukik vele együtt, vagy a lányt és az életet választja.
Gondolatok:
Csak azt mondhatom, micsoda
kellemes meglepetés. Nem voltak elvárásaim, hiszen Mencheres eddig nem volt
kedvenc karakter, pedig mindig is szimpatizáltam vele, így mérhetetlen
türelmetlenséget sem éreztem, hogy végre az ő kötetét is olvashassam, ráadásul
több helyen futottam bele olyan értékelésekbe, amelyek gyengébb kötetnek minősítették
az eddigieknél, így csak egy következő lépést láttam a történetében, amelyen át
kell lépnem, hogy újra Boneséké legyen a teljes figyelmem. Azonban azt kell
mondjam, hogy nem értek egyet, hogy gyengébb kötet lenne, sőt magasan veri
nálam Spade és Denise sztoriját, és vetekszik a vámpírpároséval is.
Tény azonban, hogy nem volt
különösebben akciódús, izgalmas, inkább a szerelem, az érzések
domináltak, viszont nekem ez így volt jó.
Közhely lenne azt mondanom, hogy
Mencheres mostantól bekerült a kedvenceim közé, mert hát Bones és Vlad első
felbukkanásuktól kedvencek, Ian is felküzdötte magát jó magasra, most pedig
Mencheres férkőzött mélyebben a kegyeimbe és ha megnézzük akkor lényegében
felsoroltam majdnem az összes jelentősebb szereplőt, így pedig a kedvenc szónak
nincs is jelentősége, csak annak, hogy még jobban imádom a több ezer éves
hapsit.
Mencheres kissé belefáradt már az
életbe, és szinte önként megy a kaszás elé, hogy véget érjenek monoton napjai,
már csak egy utolsó harc megvívására készül, amely már több mint négyezer-ötszáz
éve várat magára. Eleinte talán úgy tűnik, hogy a bátor és makacs Kira sem
tudja meggátolni a végzetes tetteket, de az egyiptomi vámpír érzései mélyebbek
az iránt a nő iránt, akiért lángol és akivel úgy érzi feladhatja a több
évszázada tartó cölibátust.
Talán Kirát mondanám, a sorozat
egyik legszimpatikusabb hősnőjének. Bátor, becsületes, kitartó, talpraesett,
tehát egy erős nő. Csupán néhány óra alatt zúdul a nyakába egy eddig ismeretlen
világ létezése és nem csak azt kell felfognia, hogy vámpírok márpedig vannak,
de néhány napig még biztos, hogy egy nagyhatalmú vámpír vendéglátására kényszerül,
és a további eseményekről még nem is beszéltem. Amikor pedig ráébred érzéseire,
nem küzd ellene, hanem harcba száll a szerelemért.
Most nem panaszkodhatok, hogy
Vlad hiányzott volna a történetből, de kicsit biggyesztem a szám, mert kissé
jelentéktelen volt rövid felbukkanása, ahogyan Bones sem tolakodott be
túlzottan sorok közé, bár mindketten erőteljes aggódást és féltést éreztek
nagyuruk iránt. Akit még megkedveltem az Mencheres szolgája, bár jobban jellemzi az egy kedves barátja, Gordon volt.
A sztoriból nem hiányozhatott egy
kis fekete mágia sem, amiből már egyszer Mencheres villantott, így pedig nekem kifejezetten
tetszett a végső összeütközés. Az aktuális ellenségről meg csak annyit, hogy Radjedef egy számító, hazug, hataloméhes vámpír, akiről el se tudom képzelni, hogy tölthetett be ennyi időn át egy ilyen magas pozíciót. Rendkívül könnyű volt utálni.
Úgy érzem, romantikus szívem most
jobban értékelt egy érzelmesebb, nyugodtabb, szerelemre és a párosra
koncentráló kötetet, mint egy izgalmakban, összecsapásokban gazdagabb egyéb Frost
könyvet. Nem vártam, hogy ennyire élvezni fogom, így pedig rendkívül jólesett
olvasni.
5 pont
A sorozat kötetei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése