Aimee Agresti - Megbűvölve

Kiadó: Egmont Dark, 2012

Oldalszám: 516

Ár: 3999 Ft

A képlet egyszerű: megakadt a szemem a borítón, a fülszöveg pedig felkeltette kíváncsiságom. Nem is hallottam előtte a könyvről, sorozatcímről, így esélyem sem volt, hogy már információk birtokában legyek, hogy milyen lények uralják a történetet, és a fülszöveg is többnyire híján van egyértelmű utalásnak, abban azonban biztos voltam, hogy nem egyszerű, hétköznapi emberekről lesz szó. A titokra pedig mindenáron úgy akartam fényt deríteni, hogy jómagam járok utána a könyvet olvasva.

A történet:

A tizenhat éves Haven Terra, az illinoisi iskolás lány nyugodt életében hatalmas változás következik be: két társával együtt gyakornok lehet a híres chicagói szállodában, a Lexingtonban. Ebben a hotelben lakott egy időben a neves gengszter, Al Capone is. Havennek kalandos gyermekkora volt: öt évesen egy árokparton találtak rá, és az őt gondozó ápolónő fogadta örökbe; testén különös sebhelyek vannak; érzékeny, értelmes és fogékony lány. A patinás hotelépületet nemrég újították fel, és most gőzerővel készülnek a megnyitóra. Haven megismerkedik a szállodával és közelebbi kapcsolatba kerül az igazgatónővel, a gyönyörű, ám kiszámíthatatlan Aureliával, segédjével, a jóképű Luciannel, a fennhéjázó szakáccsal, Etannel, valamint a különös személyzettel is. Ahogy telik az idő, Haven és legjobb barátja, Dante, valamint a másik gyakornok, az okos Lance nyugtalanító felfedezéseket tesz: egy üres könyv lapjain üzenetek jelennek meg, fotók kezdenek el átváltozni, egy szoba magától tüzet fog, egy átjáró mögött elmondhatatlan titok lappang… Minden jel arra mutat, hogy semmi sem történik véletlenül…

De miért az ő életük változik meg? Miért akarja Aurelia olyan nagyon, hogy Haven beálljon a titokzatos Társaság tagjai közé? Egyáltalán: hogyan kerülnek ide, hiszen egyikük sem jelentkezett gyakornoknak a Lexingtonba? És a legfontosabb kérdés: túlélik-e életük legizgalmasabb, ugyanakkor legveszélyesebb kalandját?

Gondolatok:

Egy újabb könyv, amiről lehet hideget, meleget írni, lehet az írónőt vállon veregetni, de megdorgálni is.

Jó pont az, hogy ismét egy könyv, ahol kilépünk a középiskolából, nem központi téma az álompasi, álomszerelem, így nem csupán egy romantikus történet. Tetszetős a történet magja, amit nem illik elárulni. A hotel és a dolgozók által keltett hangulat erőteljes, egyedi és körüllengi a titokzatosság. Akik romantikára vágynak, azok fordíthatják figyelmüket a csendes, szerény Lance felé, akiben sokkal több rejlik, mint elsőnek tűnik, vagy szemezhetnek a rosszfiús aurával rendelkező, sármos, szexi Luciannel. Azonban…

Erőteljes küzdelmet vívtam, hogy elfelejtsem, miszerint a trió az iskolát hagyta ott a suli közepén, hogy éljen ezzel a nagyszerű gyakornoki lehetőséggel, majd igyekeznem kellett, hogy feldolgozzam ezt a nagy önállóságot, "szakmai profizmust", a éjszakai klubos munkákat, így tizenhat évesen.

A több mint ötszáz oldalas könyv fele merő unalom és sokáig nincs benne izgalom. Az elején a titokzatosság vonzó tulajdonság, de az írónő igyekezhetett volna apránként szórni a jeleket, hogy összeálljon a kép, mert nekem úgy tűnt, hogy jó sokáig semmi hasznos, majd olyan hatalmas utalásokba botlunk, hogy szinte kiveri a szemünk. Csalódás volt, mikor megkezdődik Haven csábítása, mert ez a „kívánj bármit és megkapod” olyan gyenge alakítás volt.

Valamiért a fülszöveget olvasva úgy éreztem, hogy az Al Capone vonalnak valami igazi jelentősége lesz, ezért is lett megemlítve, de bevallom őszintén nekem teljesen felesleges adaléknak tűnt, nem éreztem, hogy bármit is hozzáadott volna a történethez.

A szereplőkről elég közömbösek maradtak, bár Lance-t és Lucient nem tudom nem kedvelni. Dante életvidám, energikus, de olyan keveset szerepelt, viszont legalább volt stílusa. Havent hol butának, hol okosnak és bátornak, hol csak fiatal fruskának tartottam és oly nagy idegességbe nem lovaltam magam miatta.

Persze a vége sok mindent megszépített, hiszen felpörgött, megtelt fantasyval, izgalommal, néhány meglepetéssel. A nyitva hagyott néhány kérdés miatt csak azt mondhatom, hogy elolvasnám a folytatást is. A romantikus énem is olykor-olykor megmártózhatott a gyengéd érzésekben, az első szerelemben, amiről mindig jólesik olvasni, még ha nem is elégedek meg csupán ennyivel.

Összességében úgy gondolom Aimme Agresti fejéből jó ötletek pattantak ki, de a megvalósítás kevésbé lett fényes, ebben az esetben a kevesebb több lett volna, oldalszámban mindenképpen, bár fantasyból én még adagoltam volna többet.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

3 pont