Alex Flinn - Beastly - A szörnyszívű

Elcsépelt mondat, de igen... nekem is a Szépség és a  szörnyeteg a kedvenc mesém. Nem tehetek róla, a Hófehérke és a hét törpe boszorkánya nagyon megijesztett, és videón csak ez az egy mese volt meg, hát azt mondhatni rongyosra néztem. Valami tudatalatti hatása csak lehetett, mert imádom a külsőre, vagy belsőre sérült főhősöket, akiket egy lány/nő megváltoztat.

Viszont, hogy ez a mese a top, így igazán félve kezdtem neki az olvasásnak, és talán ezért is nézem kritikusabb szemmel. Bár azt mondhatom egy kellemes csalódás volt a könyv, én azért mégis bele fogok kötni. 

A sztorit mindenki ismeri a boszorkány elátkozza a herceget, most épp a középsuli hercegét, szörnyetegként elkülönül a világtól és két évet kap, hogy egy szerelmes csók visszaváltoztassa. 

Az egész történet Kyle/Adrian szemszögéből olvasható, az ő magánya és szomorúsága, reménytelensége hatol a szívünk mélyéig. 

A Könymolyképző egyszer már közzétett egy kedvcsinálót az első oldalakból, de nekem akkor nem jött be a kezdeti chat beszélgetés és hát most is olyan távolságtartással kezdtem neki, de aztán bejelentkezett Grizzlysrác, aki két csajról akar beszélgetni, Roseredről és Hófehérkéről. Na ott megtörtem és elnevettem magam, kicsit fel is lélegeztem, hogy jó lesz ez. Aztán jött a bunkó Kyle, a bál, az átok... na meg az orvosok és a plasztikai sebészek. 

Kész, itt megint úgy éreztem, hogy elvágta magát a könyv. Egyszerűen számomra nevetséges volt. Egyrészt maga a szőrös bunda, a karmok... igen a Szörnyeteg ilyen, de miért nem lehetett a szörnyeteget is modernizálni. Sokkal jobban illett volna szerintem az a megoldás, amit a filmesek megálmodtak. Másrészt ez az egész az apjával... Na mindegy valahogy túltettem magam rajta és jöttek azok a részek, amikor Kyle Brooklynba költözik, jött Will és a rózsák, az üvegház és egyszerűen megérintett Kyle szomorúsága. Ahogy kezdte olvasni a könyveket, ahogy éjjelente járta a metrót, maga az, ahogy Kyle-ból Adrian lett. szóval ez igazán tetszett, de ennek is vége szakadt. Jött Lindy apja és ott megint mérges voltam. Megint talán túl modernek éreztem és egyszerre lehetetlennek. Komolyan így kerül Lindy újra a képbe... a mesében az apa csak egy hóbortos feltaláló, aki szerethető, de itt... Olvastam tovább és újra visszajött az a szépség, amit a könyvben már egyszer megtaláltam. Adrian szépen megkedvelteti magát a lánnyal, sok időt töltenek együtt. Meg volt a báli ruhás jelenet, a kandalló, a hógolyózás. Minden szép volt, és modern és pont megfelelő. Majd jött, hogy el kell váljanak, majd a szívem szakadt meg Adriánért és aztán megint elrontotta az író számomra. Jön a metrós jelenet és csak csóválom a fejem, hogy már megint miért így. A végére meg berak egy igazán modern, középsulis befejezést, hogy mosolyogjak. És úgy tegyem le a könyvet, hogy szerettem, kellemes csalódás volt és megérte megírni és lehet, hogy kell nekem, hogy újra olvassam.

Nagyon tetszett, hogy Kyle szemszögéből látjuk a dolgokat. Délután, fejfájásom közepette pihentetőnek meg is néztem a mesét és rá kellett jönnöm, hogy nagyon is emberi szörnyeteget tudott teremteni az írónő. A mesehőssel ellentétben Kyle nagyon óvatos és kedves volt, hogy közelebb férkőzzön a lányhoz. Imádtam mikor készült a fogadására és festette a szobát, hogy az első irodalomóra előtt ment Willhez segítséget kérni. Most már mosolyogtam a chates beszélgetéseken, ahol feltűnnek a mesehősök és még a boszorkányt is megkedveltem.

Azt még jobban szerettem volna, ha nem tudok belekötni a könyvbe, de most nem tudtam elnéző lenni és akkor is nekiálltam kötözködni, pedig egy nagyon szép történet született. 

Várom a filmet, de ahogy trailerekből látom azért néhány dolgot megváltoztatnak majd, de remélem ott is kellemesen fogok csalódni.

4 pont