Laurell K. Hamilton - A kárhozottak cirkusza

Anita Blake, vámpírvadász 3.

„Én nem randizom hullákkal. Az embernek kell, hogy legyenek elvei.”

Elvek... változnak... hála égnek... de nem most.

Ez volt az első könyv, az Obszidián Pillangóval együtt, amit elsőnek birtokolhattam. Egy kedves barátnőm ajándékozott meg vele, mikor még vaciláltam, hogy kiadjak e ennyi pénzt, mégiscsak 14 kötetet kellet akkor megvennem. De ő eldöntötte helyettem. Ez a könyv a borítók közül is kiemelkedő, az egyik kedvencem, bár rossz Anita Blake könyv és borító sincs. Hát igen, még mindig rendíthetetlen vagyok. 

Anitának újból meggyűlik a baja a vámpírokkal. Szembetalálja magát egy vadászó vámpírfalkával, valaki a Város Urát akarja, belecsöppen a képbe egy jóképű ismeretlen „srác”, Richard Zeeman. Új munkatársat is köszönthetünk Larry Kirkland személyében, a nagy összecsapásokat pedig csak néhány nyugodt pillanat választja el egymástól. Anitának dönteni-e kell, Jean-Claude "élve" vagy halva.

St. Louis városában egy vámpír „falka” öli az embereket, közben pedig a Város Urát akarják megölni, de nem ők az egyetlenek. Szegény Jean-Claude-ot nem tartják túl nagy hatalomnak, így sokan pályáznak a helyére.

Egy egyszerű megbeszélés is csatába megy át, ahol a Kárhozottak cirkusza különleges kígyója zavarja meg a „baráti” csevejt, de Anita már a másik pillanatban szinte kommandós vármpírvadászósdit játszik a rendőrökkel. Szegény újfiú, Larry pedig az első találkozás alkalmával megtapasztalja, hogy milyen Anita mellett az élet, de szívós srác, őt aztán nem lehet elijeszteni, holmi halálközeli élménnyel. Edward is újra felbukkan, hisz gyilkolni mindig kell, rosszfiú mindig van, de hogy Jean-Claude-ot...

A végére nem maradhat el egy újabb nagy csata, hogy kiderüljön Jean-Claude meg bírja-e tartani a posztját, mindezt a nagyközönség szeme láttára. Anitán pedig a vámpírjelek hol vannak, hol nincsenek, hol több is, mint kellene, de a szabad akarata még megmarad, hiszen Ő Anita Blake.

Kedves kötet ez számomra abból a szempontból is, hogy belép a képbe egy újabb állandó szereplő Richard Zeeman személyében. Első találkozásunk vele elég pőrére sikeredett. Jean-Claude ágyában fekszik egy meztelen férfi, aki igen hamar sárban dagonyászós barlangász randira hívja a mi Anitánkat, de mit várhatunk egy felső tagozatos biológiatanárról.

Richard nekem elsőszámú kedvencem. Igaz tudom, milyen lesz a későbbiekben, de nekem akkor is ő az igazi, ha megjelenik már feldobja a könyvet és akkor szeretem a legjobban amikor dühöng. Bár még most nagyon is illedelmes és nyugodt. Őszintén jókat mosolyogtam, mikor Anita egyszerű „srácként” kezelte. Ő aztán nagyon nem a „srác” kategória.

Jean-Claude valamiért az egész sorozat alatt nem tudta igazán bebizonyítani számomra milyen erős is. Most legtöbbször Anita nélkül kell küzdenie és igenis láttam bizonytalannak, gyengécskének. Sőt mi több, a későbbi kötetek nyugodtságát és hűvösségét mellőzve néha dúl-fúl és küszködik, hogy megszerezze a hatalmat, amit Anitából nyerhetne. Vágyat látok, szerelmet még nem.

Stephen, kicsi farkasom, bár keveset fog majd szerepelni, de már most megmutatta magát nekünk. Szeressem őt is.

Érdekes így ismerve a későbbi eseményeket olvasni ezeket a sorokat. Igazán üdítő, bár azt el kell mondjam, bármennyire is sziporkázik Anita, bármennyire bírjam a csajt, már kevésbé kötnek le Anita egyedüli harcai. Azonban, amint felbukkannak a szívemnek kedves szereplők már a föld felett lebegek. És már gyülekeznek.

5 pont

Cím: A kárhozottak cirkusza

Mily meglepő Jean-Claude egy újabb tulajdona, ezúttal is találóan és ténylegesen egy cirkusz némi extrával.

Bűntény: megszokottól eltérően vámpírok csoportosan ölnek

– Jesszusom, kétszáz év fölött minden vámpír perverz?
– Én is kétszáz év fölött vagyok – vetette közbe Jean-Claude.
– Az állítást továbbra is fenntartom.

– Jaj, nagymama, milyen erős karod van!
– Erre azt kell mondanom: „Hogy jobban átölelhesselek”? – Richard nagyon áthatóan nézett rám.
Éreztem, hogy forróság önti el az arcom. Nem akartam flörtölni, nem volt szándékos!

– Hány éves vagy?
– Húsz. Miért?
– Még nem is vagy nagykorú – kifogásoltam.
– Nem vehetek alkoholt, és nem ülhetek be a pornómoziba. Nem nagy veszteség, hacsak a munkánk kapcsán nem megyünk ilyen helyekre. – Larry rám nézett, és közelebb hajolt. – Szoktunk munkaügyben pornómoziba menni?

Ha minden más csődöt mond, bújj el. A nyulaknak bejön.

– Mondd, hogy eljössz barlangászni a hétvégén! – A bőrkabát meggyűrődött és félrecsúszott, ahogy Richard megpróbált közelebb húzódni, mint amennyire a biztonsági öv engedte. Csak ki kellett volna nyújtania a kezét, hogy hozzám érjen. Egy részem szerette volna, ha megteszi, ami már önmagában is eléggé aggasztó volt.
Éppen nemet mondtam volna, aztán rájöttem, hogy el akarom fogadni a meghívást. Ez hülyeség volt. De jólesett itt ülnöm a sötétben, a bőr és férfikölni illatában. Nevezzük a testek kémiájának, vagy akut kéjvágynak, mindegy. Richard tetszett nekem. Beindultam tőle. Már hosszú ideje nem szerettem senkit.
Jean-Claude nem számított. Nem tudtam pontosan, miért nem, de nem. Talán ennek volt valami köze ahhoz, hogy gyakorlatilag ő egy hulla.